Jelentős változás előtt állnak az európai politikai meghatározó színterei, ez pedig komolyan rontja a magyar kormány esélyeit arra, hogy záros határidőn belül megegyezzen az Európai Bizottsággal a helyreállítási tervről. Ehhez jön, hogy az imázsára kényesen vigyázó Ursula von der Leyen-kabinet számára a jogállamiság védelme hitelességi kérdéssé vált: ekkora nyomás alatt már nem egyezhet meg csendben a koronavírus-válság utáni helyreállítási támogatásokról a lengyel és a magyar kormányokkal úgy, hogy azok nem hajtanak végre érdemi reformokat.
Ursula von der Leyen
MTI / EPA / Olivier Hoslet
Ahogy korábban megírtuk, az Európai Bizottság szeptember 30-ig hosszabbította meg határidejét annak, hogy a magyar és a lengyel kormányok helyreállítási terveit jóváhagyja.
De ha a brüsszeli testület úgy ítéli meg, tovább jegelheti az ügyet – amit minden valószínűség szerint meg is fog tenni, ugyanis a politikai logika ezt diktálja.
Az, hogy a „Dühíti-e önt Brüsszel?” óriásplakátok árnyékában a kötcsei piknikre tartó fideszes elit hirtelen elkezdett elkötelezett EU-párti nyilatkozatokat tenni (a Telex készített ebből videóösszeállítást), nem lesz elég ahhoz, hogy a politika magas szintjéig jutó korrupció és az igazságügy függetlensége miatt aggódó Bizottság zöld utat adjon a 2500 milliárd forintos támogatásnak.
Érdemi reformokra várnak
Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos a Financial Timesban csütörtökön megjelent interjújában kijelentette: a párbeszéd ideje lejárt Varsóval, és logikus, hogy az EU nem fog addig semmit sem a lengyel kormány rendelkezésére bocsátani a 36 milliárd eurós helyreállítási alapból, amíg nem változtatnak érdemben a bírói függetlenséget és az uniós jog elsőbbségét súlyosan veszélyeztető fegyelmi eljáráson. (A Bizottság döntéséről itt számoltunk be, az azt kritizáló kormányhatározatról itt, a lengyel jogállamiságról szóló elemzésünk pedig itt olvasható.)
Reynders hasonló üzenetet fogalmazott meg lapunknak adott interjújában júliusban:
jó ideje egyértelművé tették, milyen igazságügyi és korrupcióellenes reformokat várnak el a magyar kormánytól, és míg azok nem teljesülnek, Budapest ne számítson a helyreállítási pénzre.
Persze van abban némi irónia, hogy a Bizottság ilyen határozatottan és következetesen kezdte el védeni a jogállamiságot, hiszen az elmúlt tíz évben az Orbán-kormány ügyes taktikázással a legtöbb esetben el tudta kerülni, hogy a testület kötelezettségszegési eljárást indítson a demokratikus normák alapján aggályos jogszabályok miatt: az utolsó pillanatban mindig végrehajtottak egy minimális változtatást a kifogásolt törvényszövegen, ami pontosan elég volt az amúgy sem túlságosan harcias intézménynek ahhoz, hogy ejtse az ügyet.
Didier Reynders
AFP
Az uniós szerződések őreként számontartott Bizottság papíron független intézmény, ám a valóságban csak akkor lép az igazán fontos ügyekben, ha biztosra veheti, hogy a kezdeményezés nem bukik el és az európai kormányok többsége támogatja azt. A melegellenes törvény kapcsán rendkívüli gyorsasággal megindított kötelezettségszegési eljárás jó példa arra, hogyha az uniós kormányok többsége egyetért vele, akkor a Bizottság jogászai pillanatok alatt össze tudják állítani a felszólító levelet, amely elmagyarázza, a magyar jogszabály milyen módon sérti az uniós jogot.
Noha ahhoz, hogy az első felszólítás után valóban el is megkezdjék a kötelezettségszegési eljárást, az is kellett, hogy a magyar kormány hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz az érveléséhez: a homoszexuálisokat nyíltan diszkrimináló törvénnyel valóban a családok és a gyerekek jogait védik – annak ellenére is, hogy az uniós szereplők világosan rámutattak, ez csak egy populista álca, és a júniusi EU-csúcson a kilépést ajánlgatták kollégái Orbán Viktornak.
Változik a politikai színtér
Az Európai Tanács legutóbbi ülése egyébként remek ízelítőt adott abból, mennyi támogatásra számíthat a magyar miniszterelnök azon az európai politikai színtéren, ahol már nem Angela Merkel német kancellár szava a legfontosabb, és a Fidesz a legbefolyásosabb politikai család, az Európai Néppárt politikai szövetségére sem számíthat.
Sőt, jelen állás szerint az is könnyen elképzelhető, hogy a szeptember 26-i német választás után a következő német kancellár nem néppárti lesz.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a szociáldemokraták állnak az első helyen, és a Merkel-féle CDU miniszterelnök-jelöltjét, Armin Laschetet a választók mindössze 9 százaléka látná szívesen a kormány élén, miközben a zöld Annalena Baerbockot 15 százalékuk, a szociáldemokrata Olaf Scholzot pedig majdnem harmaduk. Persze, a felmérések és a tényleges választási eredmények sokban különbözhetnek, és az is nagy kérdés, mely pártok tudnak végül koalícióra lépni.
Németország az EU legnagyobb költségvetési befizetője, ezért egy olyan megosztó kérdésben, mint a jogállamiságot nyíltan leépítő, korrupt és nyíltan EU-ellenes retorikát folytató kormányoknak folyósított több tízmilliárd eurónyi támogatás, nem valószínű, hogy az Európai Bizottság lépni fog, míg nincs új német kormány és német álláspont.
Angela Merkel és Armin Laschet
AFP / JOHN MACDOUGALL /
A jogállamiság leépítése miatt Orbánt rendszeresen kritizáló szociáldemokrata vagy zöld kancellártól nem sok jóindulatra számíthatna a magyar kormány szemben Laschettel, aki mindig is az Orbán-kormány túlkapásaival szemben elnéző, azt majdhogynem nyíltan támogató CDU-s politikusok közé tartozott. Így kormányra kerülve minden bizonnyal igyekezne elsimítani az EU és a magyar kormány konfliktusait – még akkor is, ha a befolyása az uniós állam- és kormányfők tanácsában Merkelének még csak a közelébe sem érhet az elkövetkező években.
Ehhez adódik, hogy végső lépésként az uniós pénzügyminisztereknek is jóvá kell hagynia a helyreállítási tervet. A múlt heti ülésükön, ahol az ír és cseh tervre adtak zöld utat, a kiszivárgott információk szerint a holland, a svéd és a dán miniszter is a jogállamiság fontosságáról beszélt. Ha Von der Leyenék érdemi igazságügyi reformok nélkül jóváhagynák a lengyel és magyar helyreállítási terveket, nagy veszélye lenne annak, hogy ezen országok, illetve a jogállamisági kérdésekben szintén kritikus Finnország, Luxemburg vagy Belgium nemmel szavazzon, és más tagállamokat is maga mögé állítson.
A szavazás minősített többséggel zajlik: legalább 15 ország igen szavazata szükséges, amelyek az EU népességének legalább 65 százalékát képviselik. Ez azt jelenti, hogy a jellemzően kicsi, a jogállamiság iránt elkötelezett országok nem szavazatával nem lehetne a népességi szűrő miatt megvétózni a helyreállítási tervet. Azonban megváltozik az erőegyensúly, ha nagyobb országok is csatlakoznak.
Hetes cikk, jogállamisági mechanizmus
Franciaországról ezt el lehet képzelni, hiszen a kormány korábban is kiállt a jogállamiság mellett és kritizálta Budapestet és Varsót. Ez még intenzívebbé válhat a jövő tavaszi francia elnökválasztáson újraválasztásért küzdő Emmanuel Macron kampányában, mivel ráerősíthet az EU megmentőjének imázsára, amit már öt éve is szeretett előadni, csak aztán annyi gond akadt a francia belpolitikában, hogy az EU-s szál kicsit háttérbe szorult. Másrészt azzal,
ha Macron az antidemokratikus, EU-ellenes politikája miatt Orbánt ostorozza, azzal egyúttal legnagyobb ellenfelének, Marine Le Pennek is üzen.
Orbán Viktor és Emmanuel Macron
AFP / ARIS OIKONOMOU
Ehhez társul, hogy januárban Franciaország veszi át az EU Tanácsának soros elnökségét: a várakozások szerint a
hetes cikk szerinti eljárásban
is haladni fognak, miután az Orbán-kormány szövetségesének számító szlovén kormány ebben a félévben mindent megtesz annak érdekében, hogy kitérjen a kérdés elől.
Az uniós források felfüggesztésével járó jogállamisági mechanizmus körüli vita is indokolja, hogy az Európai Bizottság tovább tolja a helyreállítási alap elfogadását. Az elmúlt hónapokban komoly konfliktus alakult két az intézmény és az Európai Parlament között, mivel utóbbi perrel fenyegeti a Bizottságot amiatt, hogy nem alkalmazza a január 1-je óta életbe lépett rendeletet. Már csak az EP jogi szakbizottságának kell jóváhagynia, hogy az Európai Unió Bírósága előtt folytatódjon a vita – ám azzal, hogy a helyreállítási alapot jegeli és eleget tesz az EP másik kérésének, bizonyítja, hogy elkötelezetten védi a jogállamiságot, a Bizottság nyerhet egy kis időt. (A jogállamisági mechanizmus mögötti bonyolult politikai kompromisszumot itt mutattuk be részletesen, a két intézmény vitájának legújabb fejezetéről pedig itt olvashatnak.)
