Bejglitörténelem

Az általános vélekedés szerint a bejgli szülőhazája az osztrák-magyar monarchia, egészen pontosan Pozsony, ahonnan a pozsonyi diós-mákos patkó, avagy kifli is származik. Maga a szó, beugen is azt jelenti, hogy hajlítani; ez bejlisedett, bájglisodott, sőt pejglisedett el és nőtt nagyobbra. Halász Zoltán – a nemrégiben elhunyt – gasztrotörténész kutatásai szerint azonban már a sumérok, egyiptomiak, görögök, rómaiak is sokféle formában készítették a bejgli elődjét, amit a régészeti lelőhelyekről előkerült agyag, bronz sütőformák is bizonyítanak. Eredetileg áldozati sütemények voltak, és útravalóul szolgáltak a halottaknak. Egy egyiptomi sírleletből például 16-féle, a maihoz hasonló tésztamaradvány került elő. A sütemény alakjának is jelentése volt. A kalács forma az özvegy hajfürtjét jelképezte, a kifli vagy patkó a holdat. A töltelékek is igen változatosak voltak, úgyhogy a mai újítók bátran kontrázhatnak a hagyomány mellett kardoskodókra, hiszen csak a régit ismétlik. Ánizs, koriandermag, mák, dió, mogyoró, mandula, szárított gyümölcsök – a kiteljesedő életet jelképezték. A mák mindig is a termékenységet, a megújuló életet, a dió az egészséget szimbolizálta.

Az év végi nagy hajtásban a legtöbb háziasszony lavíroz a szokásos hétköznapi teendők, a munkahelyi hajrázás, az ajándékok vásárlása és a karácsonyi készülődés között. A sütés többnyire éjszakára, az utolsó szabad órákra marad. Akadnak szerencsések, akiknél még a nagymama reszortja a bejglikészítés (hallottunk még szerencsésebb nagypapásokról is). Egyre többen vannak azonban, akik nemcsak időhiány, hanem a modern háztartásvezetés szellemében cukrászdákból szerzik be az ünnepi süteményt. Viszont ők is leginkább a hagyományos bejglihez ragaszkodnak.

Auguszték a hagyományosra esküsznek

Amióta August Elek 1870-ben cukrászati engedélyt kért Budán, s megnyitotta első kis üzletét, azóta honos náluk ilyen tájt a bejgli. Immáron az ötödik generáció süti-tölti a tésztába a hagyományt, a tudást, az August-minőséget. Kezdetben nálunk csak diós és mákos ízesítés létezett eme süteményből, így a hagyományokhoz ragaszkodó cukrász-dinasztiák ma is legszívesebben csak ezt a két fajtát tartanák.

"A most uralkodó nagy egészség-, bio- és egyéb divatos mániák helyett inkább a hagyományokat kellene jobban tartani, hiszen télvíz idején csak a mák és a dió lelhető fel. (Meg a gesztenye, az alma - a szerk. megjegyzése). Minden más természetellenes eljárással kerülhet csak a süteménybe, és ebből következően nem lehet annyira egészséges. A rendszerváltás után elszabadult divathullámoknak köszönhetően már mindenféle ízesítésben kapható a bejgli. Ki hallott ananásszal meg szárított mangóval töltött bejgliről korábban" - véli Auguszt Olga mestercukrász, aki szerint ragaszkodnunk kellene a hagyományainkhoz, miszerint karácsonykor bejgli dukál, de csak a diós és a mákos, nem mindenféle müzlis, trópusi gyümölcsös. (Azért megsúgjuk, hogy pár éve az Auguszt cukrászdákban is lehet gesztenyés ízesítésű bejglit kapni.)

A mestercukrász szerint azért szükséges mazsolával készíteni ezt a süteményt, mert a hajszálvékony omlós tészta mellett a nehéz, főzött tölteléket könnyedebbé varázsolja. Nem ajánlatos például szilvalekvárosat sem készíteni, mert a töltelék állagtalan, könnyen deformálódik. Így az eredmény nem lesz gusztusos.

Vannak vidékek, ahol a vastagabb tészta dívik, ám Auguszték az omlós tészta mellett tették le voksukat, mely kevés lisztből készül és gazdagabb zsiradékban. Minden esetben főzött tölteléket használnak, ezért az ő bejglijük egy hónapig is eláll hűtés nélkül. Érdemes mézet használni cukor helyett, így az íze sokkal finomabb, s a végeredmény egészségesebb lesz.

A Daubner fantázia és a sokszínű Horváth

Félkilométeres bejgli © MTI

A másik kedvelt fővárosi cukrászda a Daubner. Ők a fantáziánkat teljes mértékben kimerítő széles választékot kínálnak a bejglikből. Tasner Mária cukrász kedvence a meggyes-mákos és a sárgabarackos variáció. De minden évben kitalálnak valami újat.

Az amúgy tortáiról híres budapesti Horváth cukrászdában is hasonlóan sokszínű a választék, ám ők más arányokat használnak. Bejglijükben valamivel több a tészta és az élesztő mint az Augusztnál.

Ezekben a cukrászdákban nem olcsó egy rúd. A minőségnek persze ára van. A legtöbb minőségi helyen 1200 - 1500 forintot kóstál egy bejgli, de például a Gerbeaud, a Lukács cukrászda még ezt is túlszárnyalja árban.

Hozzávalók a tésztához:

50 dkg vaj,
1 kg liszt, 3 dkg élesztő,
2 db tojás,
6 dkg kristálycukor,
1 csipet só, 4 dl tej

Diótöltelék:

40 dkg darált dió,
20 dkg kristálycukor,
2 dl tej, 1 evőkanál méz,
8 dkg mazsola,
1 kávéskanál fahéj,
1 db citrom reszelt héja

Máktöltelék:

40 dkg darált mák, 2,5 dl tej
20 dkg kristálycukor,
2 evőkanál méz, 1 db citrom reszelt héja 1-1 kávéskanál fahéj és őrölt szegfűszeg,
8 dkg mazsola

A lisztet átszitáljuk, az élesztőt kevés, enyhén cukros langyos tejbe morzsoljuk. A lisztet a lágy vajjal, a cukorral és a sóval, valamint a megkelt kovásszal és a megmaradt tejjel sima tésztává gyúrjuk. Letakarva 30 percig pihentetjük. A tésztát hat részre osztjuk és téglalapokká nyújtjuk. Dió- vagy máktölteléket kenünk rá és összesodorjuk. A rudakat vajjal kikent sütőlapra, egymástól kis távolságra elhelyezzük és mindegyiket 3-3 helyen megszúrjuk. A rudakat megkenjünk tojássárgájával és meleg helyen kelesztjük, ha megszáradt a tetején a kenés, akkor lekenjük tojás fehérjével is és kivisszük a hideg karácsonyi éjszakába. A bejglit körülvevő hideg megállítja a folyamatokat, de belül még dolgozik a tészta és tovább kel. Ez megrepeszti a sárgáját pár milliméterre, és ettől lesz márványos a teteje. Előmelegített sütőben, mérsékelt hőmérsékleten megsütjük.

A diótöltelék készítése: A tejet felforraljuk a cukorral és leforrázzuk vele a darált diót vagy adott esetben a mákot. Belekeverjük a mazsolát, a mézet és a reszelt citromhéjat illetve az egyéb fűszereket. Állandó keverés közben átforraljuk.

Gőgh Csilla-Gyimesi Zsuzsa