A magányos meccsnézésre az ember kevésbé körültekintően készül. Megteszi néhány zacskó chips, sós mogyoró vagy más gyári rágcsálnivaló - garantált hiperaktivitás gól nélküli félidőkre -, esetleg az ebéd maradéka. Más a helyzet, ha a szurkoláshoz baráti társaság jön össze. Ilyenkor a házigazda többnyire komoly igyekezettel próbál a népek kedvében járni, és nem elégszik meg a készen vásárolt sajtos pogácsával, sós süteményekkel.

Bruschetta. Az olaszok népszerű szendvicse.

A legegyszerűbb a vajas vagy zsíros kenyér, lilahagymával, zöldpaprikával, kovászos uborkával, esetleg felvágottal-sajttal megpakolva. Vállalkozó szelleműek kicsit bonyolítják a dolgot, és a kenyérre, vagy csak mellé – önkiszolgáló alapon – különféle kenegetők kerülnek: körözött, tojáskrém, halpástétom, tepertőkrém, hideg csirkemáj zsírjában vagy a horvátok olívaolajos, darált hagymás, paradicsomos paprikalekvárja, az ajvar, hogy csak a legelterjedtebbeket említsük. Ezek előnye, hogy előre elkészíthetők, és ha a mennyiséget is eltaláljuk, kitartanak a meccs végéig.

A melegszendvicsek, sült-főtt sörkorcsolyák hátránya, hogy frissen, melegen jók igazán. Így csak akkor ajánlottak, ha a mérkőzés szünetére készülünk harapnivalóval. Segítség is elkél hozzájuk, hiszen többségük elkészítése nem igényel 45 percet, márpedig ha rosszkor megyünk lekapcsolni a tűzhelyet, könnyen lemaradhatunk a legizgalmasabb eseményekről.

Ha viszont sikerül a megfelelő időzítés, remek dolgokkal traktálhatjuk szurkolótársainkat. A svájci helyszínre tekintettel készíthetünk például Kaseschnitten-t, azaz ementáli sajtos, pár csepp fehér borral meglocsolt pirítóst. Ugyanennek az Oberlander Art változata a vajas-mustáros pirítós, amire egy-egy szelet sonka és sajt kerül, gyakran sült tojást is kínálnak mellé. De pár perc alatt kisüthetünk vajon egy-egy szelet lazacot és mellé sok-sok hagymát is. Ez a Salm nach Basler, ami bázeli specialitás.

Spanyol módra. Tapas minden mennyiségben © wholefoodsmarket.com

Az osztrák-német wurstok, azaz fehér és vörös kolbászkák, virslik édes mustárral vagy tormával szintén könnyen előteremthető sörkorcsolyák. Akárcsak az utóbbi időben nálunk is divatba jött ibériai tapasok, vagyis a többnyire füstölt, szárított sonkás, olívabogyós, juhsajtos falatok, megfejelve a szintén pár perc alatt, olívaolajon sütendő fokhagymás garnélarák-adagokkal. Kicsit munkásabb elkészíteni, ezért inkább meccs után ajánlható a román mititei – eredetileg házi marhakolbász –, azaz darált húsos kolbászkák roston, grillen. Hasonlatos a török köfte – darált bárányból vagy ürüből készült húsgombócok – , a lengyel fasírt, a kotlety mielone. Szinte kimeríthetetlen az orosz zakuszkik tárháza a tojásos, petrezselymes szardellától a tejfölben, hagymával sütött csirkemájon át a kaviáros töltött tojásig.

Ugyancsak nagyszerűen csúszik a sör a svéd gomba- vagy heringsaláta, a holland halpogácsa vagy a cseh módra készült köménymagos, hideg sertéssült után is. De kerülhet az asztalra a fokhagymával, paradicsommal, bazsalikommal és csepp olívaolajjal ízesített olasz focaccia – fodros szélű pizzakenyér – vagy bruschetta. Végtelen változatosságban variálható zöldségekkel, sajtokkal, felvágottakkal a francia omlett, amelyet hidegen-melegen is fogyaszthatunk. A lényeg, hogy ne a magyar rántottához hasonlatosan, egyszerre verjük fel a tojást, hanem a pici vajjal egyneműsített sárgájához óvatosan adagoljuk a felhabosított fehérjét.

Noha az Európa-bajnokság kieséses rendszerben zajlik, a felsorolt fogások bármelyike végleges helyet kaphat a házi menüben, hiszen rövidesen kezdődik az olimpia.