szerző:
Gyimesi Zsuzsa
Tetszett a cikk?

Állítólag az őskor akkor ért véget, amikorra fel lett találva a kenyér, a sör és a bor. Lévén közös ősük: az erjedés.

Eleink valamikor a neolit és a rézkorszak határán furcsa jelenségre lettek figyelmesek. Kedvenc házi tűzhelyükön, a forró kövön felejtették napi betevő árpapempőjüket. Az őrölt gabonaszemek hamuval ízesített, vízzel gyurmászott , sűrű masszája önálló életre kelt. Duzzadt, puffadt, megmozdult, majd pirulni kezdett. Szerencsére akadt egy merész ősünk, aki halált megvető bátorsággal megkóstolta a kövön felejtett, lassan átsült pempőt. Ízlett neki, s lőn kenyér.

Az igaz, hogy a XIX. századig kellett várni, hogy Pasteur megfejtse a különös folyamat titkát. Addigra már megszámlálhatatlanul sok kenyérfélével és péksüteménnyel büszkélkedhetett emberiségünk. Sütöttek kölesből, árpából, zabból, rozsból, kukoricából, no és persze búzából, amit aztán nem győztek keresztezni, nemesíteni.

A mindennapi kenyér lelke a kovász volt. Vagy semmi. Egyiptom sebbel-lobbal való elhagyása óta a zsidók ünnepet is tartanak a kovásztalan kenyérnek. Pészach – a pászka ünnepe, amint a mózesi törvény előírja: „Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.”. A világ más részében nem kellett különösebb törvénykezés a kovásztalan kenyérhez, elég volt az időjárás, a természeti, gazdasági viszonyok eredeztette konyhai „szokásjog”. Gondoljunk csak az indiaiak kovásztalan korpás kenyerére, a csapatira vagy a tandoorban sütött naanra. De ott a dél-amerikaiak  azték öröksége, a kukoricalisztből,vízzel,sóval készülő,lapos palacsintakenyér, a tortilla. S folytathatnánk a sort.

De lássuk be, hogy mi itt Európa közepén minden régi és újra feltalált egészségrecept ellenére leginkább a friss, ropogós héjú, foszlós kenyérért és maradékaiért rajongunk. Ami utóbbit illeti: eredetileg a teknő aljáról összeszedett, bámulatos átváltozásra képes vakarék. Nincs is manapság olyan fesztivál, népünnepély, ahol ne kígyóznának hosszú sorok a pompos vagy a langalló sütödék előtt. Faljuk tejfölösen, sajtosan, hagymásan, töpörtyűsen, káposztásan a kenyérlángost. Faluhelyen ezt mindig is a maradék kenyértésztából sütötték. Jó 30 centis átmérőjű, lapos darabokat formáltak, és bevetették a hűlőben lévő, de még parázsló kemence közepébe. Nyugat-Magyarországon langallónak, Kelet-Dunántúlon, a Rába vidékén lángosnak, az Alföldön és a Közép-Dunavidéken lepénynek, vakarónak, molnárpogácsának, bodagnak, pomposnak, dübbencsnek, de még kanvarjúnak is hívják. A tiszántúliak kenyértésztából hajtogatott, cukrosan rétegezett süteménye pedig a vese. Sokfelé a mákos-diós guba, azaz a bobajka is öntött kenyértésztából készül.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
Az Iszlám Állam egyre nagyobb gondot okoz a Facebooknak

Az Iszlám Állam egyre nagyobb gondot okoz a Facebooknak

A Külügyminisztérium dönt a Kaleta-ügy titkosításáról

A Külügyminisztérium dönt a Kaleta-ügy titkosításáról

Ulickaja a lélek testéről írt, könyvét a Testről és lélekről főszereplője fordította

Ulickaja a lélek testéről írt, könyvét a Testről és lélekről főszereplője fordította