Répavér mindenhol! – jegyezte meg gyermeki mosollyal az arcán egy nézőktől körbesereglett, tekintélyes kinézetű tudós. Közönsége idegesen felnevetett. Len Fisher éppen egy furulyát igyekezett kifaragni a kezében tartott répából. Egy fúró és néhány más szerszám segítségével farigcsálta a zöldséghangszert.

A feszülten várakozókból aztán kitört az ováció, amikor büszkén felmutatta a kreálmányt: egy tökéletes hatlyukú répafurulyát, amit átnyújtott egy jazzszaxofonosnak, aki a legnagyobb természetességgel, kifogástalan előadásban játszotta el a különös hangszeren a Pop Goes the Weasel című számot.

Konferencia a zöldségekről. Répafurulya, uborkahegedű © www.fuchsiadunlop.com

Történt mindez a legutóbbi Oxford Food and Cookery Symposium elnevezésű konferencián, ahol az ilyen furcsaságok a természetesek. Évente több mint 200 természettudós, szociológus, antropológus, történész, gasztronómiai szakértő és szakács gyűlik össze Oxfordban, hogy olyan témákat boncolgassanak, mint mondjuk a birkazsír tulajdonságai, a majonézkészítés csak tojásfehérjéből, vagy az ehető sapkák kivitelezése.

Erre a kellemesen bolond konferenciára éppen 30 esztendeje, 1979-ben került először sor. Behatóan foglalkoztak már az étel és erkölcs kérdéskörével, az étel és a memória kapcsolódási pontjaival, de  a vad ételek, a tojás, a tej átváltozásaival is. A tavalyi téma a zöldségek világa volt, így születtek zöldségből készült hangszerek is. Az idén szeptemberben az étel és a nyelv kapcsolata  kerül terítékre.

Az alapítók, Alan Davidson és Theodore Zeldin olyan közeget hoztak létre, melyet bájos amatőrizmus leng be annak ellenére, hogy a különböző tudományágak képviselői cserélnek itt eszmét. Talán mert évente egyszer ők is játszhatnak. Harminc éve még csak tizennyolcan ültek egy asztalnál, hogy megosszák egymással a gondolataikat. A szabad légkör és az ötletek korlátoktól mentes áramlása megmaradt az évtizedek során.

A világ minden tájáról érkeznek résztvevők, és mindenkit szívesen látnak, akit érdekelnek az olyan kérdésfeltevések, amelyek nem a mindenkori tudományos  vizsgálódás fősodrából bukkannak fel. Mi a nyári puding eredete? Megpuhítja-e a sóskasav a halszálkákat? Miért érzik más ízűnek a szilvát Japánban és Olaszországban? Tekintélyes szaktudorok tudományos játéka.  Időt és energiát áldoznak arra, hogy a válaszokat kiderítsék.

Egészen 2004-ig mindenki hozhatott ételrecepteket is, s ezek alapján főztek a konferencia részvevőinek. Mostanra már tematikus menük vannak. Legutóbb a zöldséges téma okán értelemszerűen vegetáriánus menü volt terítéken, sok indiai fogással. Indiai thali, tindli masala, moong dal, fehértök raita, kesudiós rizs és hasonlók kerültek az asztalra.

Az eseményre készített tanulmányok témái rendkívül érdekfeszítőek. Született kutatás az űrben történő zöldségfogyasztás élettani hatásairól, vagy említhetjük akár a modoki művészi szintű gyakorlását Japánban, melynek lényege, hogy „hamis” hús- és halételeket készítenek tofuból.

Akadnak annyira komoly felvezetések, hogy az ember azt hinné, tényleg  egy korszakváltó tudományos szakkonferencián jár. Ha azonban vacsora után megfordul valaki a bárban, hát láthatja a nagytekintélyű előadókat, amint éppen  zöldségálarcot faragnak maguknak. Avagy hallhatja, amint arról polemizálnak két whiskey között, hogy az uborkahegedű sokkal jobban szólt, mint a répafurulya.

A Financial Times nyomán:
Várkonyi Ádám