Kicsit zavarba is hoztuk a kérdéssel Diószegi Dezsőt, az In Vino Veritas értékesítési vezetőjét. Rövid habozás után elismerte, inkább az utóbbiról van szó, ám azt is jónak látta megjegyezni, hogy egy ilyen rendezvény – cuvée seregszemle – valójában üzleti, szakmai partnereknek, és nem kifejezetten a médiának szól. Így aztán szakújságírók helyett szakmai partnernek „álcázva” vettünk részt a májusi cuvée bajnok-megmérettetésen. Nehogy már a karvalymédia karmai épp a legjobb borospalackokról csússzanak le…

Annak ellenére voltunk ilyen rámenősek, hogy szinte valamennyi tételt ismertük már, igaz, hasonló bajnoki összekóstolgatásra még nem volt alkalmunk. Nos, jól tettük, amit tettünk. Az eseményen ott volt a magyarországi nagyválogatott tizenegye, ami nem azt jelenti, hogy ne lehetne kevésbé ismert termelőknél akár ugyanilyen jót kóstolni, sőt még olcsóbban is, de hát nomen est omen – a megjelent termelők csúcsboraival nem nagyon lehet melléfogni. Ha csak velük megvalósulna a nemzeti összefogás, mit mondjunk, Tiffán Zsolt már nem hiába került be az országgyűlésbe.

Nézzük a felhozatalt. A welcome drink egy 2006-os Törley Chardonnay Nyers, s mivel pezsgőben még annyira sem vagyunk otthon, mint borban, ezért helyszíni segítséget kértünk. A készséges és igen felkészült sommelier hosszú, bonyodalmas és általunk a második perc után már követhetetlen fejtegetésbe fogott a készítési procedúráról. Meg is ismételtettük vele lassú felfogásunk okán, de be kell vallanunk, hogy a magyarázatból most sem tudunk egyetlen fontos összefüggést felmutatni. Kellett nekünk szakembereskedni. Az olvasóra bíznánk a kulcsszavak közötti kohézió feltárását. Ezek: „folyékony nitrogén”, „élesztőgomba”, „üveg nyaka”, stb.

Úgysem pezsgőzni jöttünk, ezért a boros standok felé vettük inkább az irányt. Legelébb is Gere Tamás és Zsolt pultjánál álltunk meg egy Aureus-kóstoló erejéig. A 2006-os nagy cuvée 40-40 százalék Cabernet Franc és Merlot valamint 20 százalék Cabernet Sauvignon házasításából készült; részben használt francia-, részben amerikai tölgy-, részben magyar hordókban ért meg a hegy leve. Tulajdonképpen itt most hosszú fejtegetésbe kellene kezdeni, és minden tételt aprólékosan volna jó elemezni, különös tekintettel az ár-érték arányra. Csak annyit jegyzünk meg, hogy bármelyik  bajnok bor nyugodt szívvel indulhatna egy bordeaux-i versenyen, némelyik pedig akár a grand cru-k csapatába is jó eséllyel bekerülhetne. A ligába válogatott nagy cuvée-k többsége amúgy is bordeaux-i házasítás, ámbár egy-egy szekszárdi vagy egri versenyzőnél  a kékfrankos is színesíti az íz palettát.

A tett színhelyén mindenesetre azt tapasztaltuk,hogy az értő,szakmai- marketinges közönség is kevésbé a szakismertetőkre,mint inkább az empirikus tapasztalásra koncentrál. A mintegy másfélszázas közönség jobbára  a pultok körül tolongott. Mi   gyorsan túllendültünk a Koparon, s Gere Andreával éppen csak elmerengtünk azon, miért is érik be annyira szépen Villányban a Franc, s hogy 30-40 vagy akár 50 százalékban (a Capellában 60 százalékban!) Franc-t tartalmazó cuvée is meglepően selymes tud lenni – Bordeaux-ban 15 százalék fölé nem igazán merészkednek a nagyok, ott inkább Merlot-ból és Cabernet Sauvignonból töltenek a kastély zászlósborába. A Takler Bartinánál elismerően cuppogva, de azért magunkban szidtuk a világdivatot, hogy ma már mindenütt kell egy kis amerikai tölgyezés a népnek – a Takler pincészetnél is a hordók 5 százaléka ilyen. Ez kölcsönzi a, szerencsére csak a háttérben meghúzódó és nem tolakodó enyhén kókuszos zamatot a Bartinának is.

Tiffán Edét nagyon lefoglalták messziről ifjú újságíróhölgynek látszó egyének, ezért csak szemeztünk egyet a Grande Selectionnel, és rohantunk is tovább Bock Capellájához. Bock József   borait divat manapság leszólni az árai miatt (van is sok irigye), illetve ugyanilyen trendi dolog „Bokszizni”, és minden termékét vakon dicsérni. Egy létező klientúrának készíti a borait, a nehezebb, testesebb vörös borokat kedvelők, mint szerénységünk (hogy is mondja a klasszikus, nagy test, nagy élvezet?), ritkán tudnak mellényúlni. A 2006-os Capellával pedig lehetetlen – szégyen-gyalázat, nekünk talán ez ízlett a legjobban egész este. De tökéletesen élvezetes volt Vida Galeriusa és a Tűzkő Domb cuvée is, aztán a Juhászék 2007-es Gesztenyése megtorpanásra késztetett. Először azt gondoltuk, kakukktojással van dolgunk, mert a palackra 100 százalék Merlot van írva, ám kiderült, nem ízlelőbimbóink tévedtek, hanem a felirat: a bor 25 százalékban Franc-t is tartalmaz. Ha volna „best buy” kategóriánk, akkor csakis ez volna az  (mérsékelt árával is). Idáig e kategóriában a Demeter XY volt számunkra az etalon. Végül a Vylyannel fejeztük be a kóstolást,a 2006-os Duenniumot nem érdem nélkül dicsérjük.