Hogy a szilváról Magyarországon a legtöbb embernek Szatmár vagy a Nyírség jut-e eszébe, netán Noszvaj ürügyén Heves, azt nem tudjuk, nem is lenne érdemes statisztikázni. Sokkal fontosabb, ha valahol fel tudják éleszteni a régi hagyományaikat, és erre építkezve valami újat  teremteni.

Gyorgyevics Tamás

Ez történt 13 esztendeje Szarvason is, ahol azóta évről évre megrendezik a maguk kis fesztáját. Ha pedig arra tévedünk, hát örülhetünk neki, mert jól kitalálták. Igazi kisvárosi ünnep, népzenével, kirakodóvásárral, polgármester főztjével, népséggel, katonasággal. De nézzük most csak a szilvát magát.

Először is van itt szilvalekvár, amiből venni kell, ha van otthon, ha nincs. Kisebb-nagyobb befőttesüvegekben vagy szilkében, de biztosan kékfestő vászonnal lekötve. Kapható azért kimérve is. Ha diós szilvalekvárról még nem hallottunk, most megkóstolhatjuk, csakúgy mint a fahéjast. Láttunk hagyományos rézüstben főzést, ahol a néprajzból ismert "vitorlás" keverővel keverték a pöfékelő lekvárt.

Másodszor itt van a cibere. E sokjelentésű szón Szarvason a még híg szilvalekvárt értik. Külön üvegben kapható, akárcsak a fokhagymával töltött szilva. Próbáltuk persze számba és szánkba venni a megszámlálhatatlan sok szilvás gombócot. De hiába kóstoltuk több száz magunkkal, alig látszott kevesebbnek. Kérésre be is csomagolták.

Ha már szilvanapok, természetesen sok helyen kínáltak szilvapálinkát is. Talán jövőre jövedéki adó nélkül olcsóbb lesz, mert jónak jó, azt ellenőriztük. Az aszalt szilvát is szíves szóval kínálták. Látszott és érződött rajta a házi készítés.