A gyógynövények és alkoholok ideális párosításának felfedezéshez persze kudarcok hosszú során át vezetett az út. Hiába ismerték fel tudós vajákosok az egyes növények gyógyhatásait, ha borzalmas ízük miatt senkinek nem tudták lenyomni a torkán. Megoldhatatlan tűnő nehézségekbe ütköztek, csak a nyers erőszakra számíthattak.

Sajnos – tudomásunk szerint – nem jegyezték fel a krónikák annak a csavaros eszű jótevőnek a nevét, aki rájött a megoldásra: a keserű ízek enyhítésére, ugyanakkor a növények hatékonyságának megőrzésére a legalkalmasabb transzformátor az alkohol. Sejtésünk szerint eleinte a puszta lerészegítés is segítette a paciensek sikeres kezelését. Aztán, hogy az invalidusok több lelkesedést mutassanak a szer elfogyasztására, elkezdték azokat édesíteni. A kísérlet annyira jól sikerült, hogy rövidesen a gyógyitalok  már az egészséges emberek virágos jó kedvét is szolgálták, és megszületett egy új italkategória: a keserűlikőr. Megjegyezzük, hogy egy sereg növény- és gyümölcslikőr, sőt néhány pálinka alapanyagai között szintén található gyógyhatású növénykivonat.

Nem kellett sok idő, hogy egyre több cég állítson elő gyógynövényekből készült keserűlikőrt. Ez itt nem a reklám helye, de álszentség lenne elhallgatni vagy körülírni, amit mindenki tud: az Unicum, az Underberg, a Campari és a Becherovka is ennek köszönheti hírnevét. Ezeknek és a hozzájuk hasonló italoknak az alkohol- és cukortartalma nagyon változó, ismert olyan termék is, amelyik például cukrot egyáltalán nem tartalmaz. Igencsak változatos a felhasznált hozzávalók száma és sokfélesége is, olyan szárított és aprított növényi részekről – drogokról – van szó, amelyek több-kevesebb mennyiségben gyógyhatású vegyületeket, illetve különböző íz- és zamatanyagokat tartalmaznak. Ezek kinyerése részben kivonatolási módszerekkel, részben desztillációval történik.

Legendásan keserű drogként tartják számon a kolombó-gyökeret, a sötétvörös kivonatot adó kínafa-kérget, a nagyon kemény, kesernyésen fűszeres, csípős ízű

Aréna 2000

gvajakfa törzset, a tárnics-gyökeret, az angosturafa kérgét és még sok más növényi részt, amelyeket a kívánt hatás elérése érdekében előszeretettel használnak. Természetesen nem csupán a keserűlikőrökről van szó,  a fellelhető több száz gyógy- és fűszernövény közül mintegy százfélét használ a szeszipar az angelikamagtól a zellergyökérig.

Számtalan keserű  és fél keserű likőr létezik, s esetükben ma már elsősorban a gasztronómiai élvezeteket támogató aperitivekról és digestivekről van szó – de a reklámokban többnyire manapság is felhívják a figyelmet gyógyhatásukra. Szinte mindegyiknek hétpecsétes titok az összetétele, csak annyi tudható róluk, hogy általában néhány markánsan keserű drogot tartalmaznak  különböző mennyiségben, amelyek brutális ízét, számtalan egyéb növénykivonattal és desztillátummal teszik élvezetessé.

Az Unicum és a Jägermeister mellett itthon a legismertebb és legkedveltebb keserűlikőr a Becherovka, amelynek alapreceptjét egy angol, bizonyos Frobrig doktor alkotta meg és adta át Jan Bechernek. Hogy az eredeti recept mit tartalmazott, nem tudni, a hálátlan utókor még a doktor keresztnevét sem jegyezte fel. Becher azonban kipróbálta és bár elégedetlen volt az „orvossággal” tovább kísérletezett, míg két év alatt megalkotta a ma ismert ital tökéletes receptjét. Innét könnyes "amerikai sikertörténet" következik, a cseppenként megkezdett árusítástól, a halálos ágyon csak a legnagyobb fiúnak elárult titkos receptig, majd az iparszerű termelés beindításától a világhírig. Egy dolog biztos, hogy a Becherovka összetevőinek száma huszonegy – tizenkilencre is húzott lapot az öreg  Becher – de az arányok ma is csak két beavatott számára ismertek.

Ennek ellenére nekünk mégis van egy Becherovka receptünk (amint nagyanyáinknak sem csak a házi tojáslikőr kavarására voltak tuti tippjei). Mivel a keserűlikőrök otthoni előállítását nem tiltja a törvény – hiszen a szesz megvásárlásakor már leróttuk a jövedéki adót, ha kedvünk támad otthon Becherovkát készíteni, nincs szükség másra, mint egy adag tiszta szeszre és egy kipróbált receptre. Idővel kísérletező kedvünknek sem kell majd határt szabni, és akkor akár egy sikeres családi vállalkozás alapjait is lehet, hogy lerakjuk. Bónuszként még egy házi Martini recipével is előrukkolunk.

Házi Becherovka

1 liter tiszta szesz vagy vodka
(ha tiszta szeszből készítjük, akkor 2,5 dl desztillált víz is)
3 evőkanál Herbária emésztést elősegítő teakeverék
3 evőkanál hársméz
1 rúd vanília
3 egész fahéj
10 szem szegfűszeg
kb. 1 cm-es darab friss gyömbér lereszelve
1 narancs alaposan megtisztított héja

A hozzávalókat összeöntjük egy üvegbe, lezárjuk, és legalább 3 héti érleljük. Utána átszűrjük egy tiszta gézlapon vagy kávéfilteren, és üvegekbe töltve tároljuk (leginkább megisszuk).

Házi Martini

1 kg rizs
1,2 kg cukor
1 citrom kockára vágva, héjával együtt
2 rúd egész fahéj
3 szem kardamom mag
1 vaníliarúd, szétnyitva
5 szegfűszeg
8 dkg aranymazsola
3 liter langyos víz
0,5 dkg élesztő

Egy 5 literes üvegbe belerakunk minden hozzávalót. Minden nap, míg a keverék forrni nem kezd, jól megkeverjük. Aztán hagyjuk lecsendesedni, amikor már nem forr, vagyis az élesztő már nem dolgozik, akkor egy gumival rögzített sütőpapírral lefedjük az üveg száját, és addig hagyjuk állni, amíg kitisztul. Leszűrve, palackokba adagolva tároljuk. Minél tovább hagyjuk érni, annál finomabb.