A lager sörök esetében ez valóban igaz, annak ellenére, hogy a gyártási folyamatban egészen a sör fejtéséig – feltéve, hogy ugyanabból a tételből kerül a hordóba és az üvegbe is – nincs különbség. Az eltérés a fejtéssel kezdődik. Ennek roppant egyszerű oka van, ugyanis a palackos sört a palackkal együtt pasztőrözik, a hordóst viszont közvetlenül a hordóba töltés előtt.

A palackos sör pasztörizálása jóval erőteljesebb. Ilyenkor ugyanis a sört már a palackba töltve melegítik fel körülbelül 60 fokra, majd ez követően lassan hűl le a terem, majd a raktár hőmérsékletére. Ez a folyamat közel egy óra alatt megy végbe.

AP / Matthias Schrader

Ezzel szemben a hordós sört a hordóba fejtés előtt egy úgynevezett pillanat-pasztörizálás során másodpercek alatt 71-72 fokra melegítik fel, majd ugyanilyen gyorsan le is hűtik a fejtési hőmérsékletre, nagyjából 2 fokra. Így a hordós sör kevesebb ízbeli és kolloid szerkezetbeli változáson meg keresztül, azaz gazdagabb ízvilágot őriz meg a pasztörizálás előtti állapothoz képest.

A két pasztörizálás közötti különbség következménye, hogy a szavatossági idő a hordós sörök esetében 30-60 nap, míg a palackosnál ez akár 360 nap is lehet. A hordós sörök esetében azért sem szükséges a hosszabb szavatossági idő, mert viszonylag eljut a vendéglátóhelyekre és hamar csapra is verik. Az üveges sör viszont akár hónapokig is jó  esetben-pincében vagy sötét raktárban, rosszabb esetben polcokon állhat. Ez utóbbi azért probléma, mert folyamatosan – egy multinál akár napi huszonnégy órán át – fényt kap, ami ugyancsak ronthatja az élvezeti értékeit.

A hordós sörnek tulajdonképpen egyetlen ellensége lehet: a kocsmáros. A leggyakoribb hiba a hordók felesleges mozgatása és a rosszul beállított széndioxid-nyomás. Ugyancsak fontos lenne a sörvezetékek mindennapos tisztítása is. A modern KEG-hordók esetében záráskor bátran le lehetne venni a fejet a hordóról, mivel ahogy csapra teszik, a sör kinyomására szolgáló széndioxid folyamatosan oldódik bele a sörbe. Ez gondot okozhat, hiszen ha több napig nem tudnak eladni egy hordó sört, olyan mennyiségű széndioxid oldódik bele, hogy csapolhatatlanná válik. Ilyenkor fordul elő, hogy a sör habzik és kínlódás megtölteni vele a poharat, korsót. Sajátos módon ilyenkor a pohárban nem lesz elég szénsav, bedöglik a sör.

Ezért, ha ismeretlen helyen szeretnénk sört inni, vegyük szemügyre a sör kicsapolását: ha egyből teletöltik a poharat, ez mutatja, hogy a sör nem állott és minden bizonnyal megbízható minőségű. Ha azt látjuk, hogy a csapos küszködik a pohár megtöltésével, akkor érdemes üvegest választani.

Mint a fentiekből kiderül, egyetérthetünk azokkal, akik a csapolt sört finomabbnak, ízesebbnek találják. Ehhez azonban fontos, hogy jól bánjanak a sörrel teli hordóval és betartsák a legelemibb szabályokat, hogy az a sör, ami a korsónkba kerül, a lehető legfinomabb legyen.