Üvegből, pláne dobozból sört inni legfeljebb kényszerhelyzetben bocsánatos bűn. A sör élvezetének ugyanis – akárcsak a bornál – fontos része  a látvány. A habkorona magassága, tartóssága, az ital színe, a pohárban gyöngyözve felszálló buborékok, az ürülő korsó falára tapadó sörgyűrűk, mind-mind árulkodnak a sör minőségéről.

Ha üvegből isszuk a sört, a látvány mellett nem élvezhetjük igazán az illatát sem, és az ízérzet is másképp jelentkezik, mintha pohárból kortyolgatnánk. Nem vitatjuk persze, hogy az üvegből ivásnak is megvan a maga bája, különösen bizonyos életkorban és laza tetthelyeken, nem szólva a „jó munkás filingről”. A dobozból hörpölésről jobb, ha szót sem ejtünk, mert az a legkevesebb, hogy az amúgyis tucat nagyüzemi söröknek még jellegzetes, fémes stichet is ad. Aki ettől nyalogatja a szája szélét, az meg is érdemli. Még ha esetleg úgyis van vele, mint a mama odakozmált paprikás krumplijával, ami neki az igazi. Azt csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy a brit tudósok szerint, akik állítólag mindent tudnak, csak valahogy sosem nevesítik magukat, egy-egy ilyen doboz szája körül kábé annyi baktérium nyüzsög, mint a vécédeszkán.

Szóval, állítjuk, hogy poharazni sokkal élvezetesebb. Ehhez persze a sörnek is kell kvalitásokkal rendelkezni,mert a legszebb dizájnpohár sem képes feledtetni a sör silányságát.

A jó sör azonban megérdemli a megfelelő poharat. Ami persze nem műanyagból van, még fesztiváldömping idején sem. Ám nem kell persze bedőlni a marketing diktálta blöfföknek sem, a legtöbb sör nem igényli a boros vagy konyakos kelyhek világát idéző, extrém, pld. belga sörökhöz ajánlott pohárcsodákat. Bár kétségtelen több sörnek is van ajánlott pohara, ezek alakját elsősorban a fogyasztási hely szelleme, és a márkát vonzóvá tenni kívánó szándék határozza meg.

Tény,hogy az egyenkorsók korszaka leáldozott. Ma már megszámlálhatatlan formájú korsóval és pohárral igyekeznek a fogyasztó kedvébe járni és egy magára valamit is adó sörissza házigazda otthon sem kínálja vendégeinek a sört mustáros üvegből avanzsált vizespohárba. Pallérozottaknak a speciális sörboltokban – pld.Belga Sörök Háza, Bohemia Sörszalon, British Store, Csak a Jó Sör   – nemcsak sörkülönlegességeket, de söröspoharakat és korsókat is kínálnak.

A pohár vagy korsó kérdése sem kizárólag űrtartalomról szól, mivel szinte mindenfajtában van kettő, három, négy vagy öt decis, sőt alkalmasint pintes kivitel is. A pohár és korsó formai kérdés. A kecses üvegpoharak és a vastag falú, füles korsók között a lényegi különbség a strapabírás mellett, hogy míg előbbit kézbe fogva a vékony üvegfal tapintható közelségbe hozza a sört, utóbbi inkább a sörözés férfias karakterét hangsúlyozza és nem mellékesen tovább őrzi a sör hűvösségét.

Formailag a „sörivóedények” négy nagy csoportját különböztethetjük meg. Az első csoport a hagyományos füles korsóké. Ezek lehetnek egyszerű hengerpalástúak, hordóalakúak, olykor szélesedő szájúak. Faluk ritkán sima, többnyire bordázottak, vagy mint az egykor volt hazai klasszikus egyenkorsó „pöttyösek”. Ezek régebben harmad- vagy félliteres esetleg pintes kivitelben készültek, de már nem ritka a kétdecis füles, vagy a literes „Maß” sem.

A következő csoport a tumblereké. Ezek a fül nélküli poharak manapság a legelterjedtebbek. Ennek ellenére mintha itt szárnyalna legkevésbé a tervezői fantázia, igaz ezek az egyszerű, talp nélküli, többnyire felfelé szélesedő, vagy oldalukkal enyhe parabola ívet rajzoló poharak értékét használhatóságuk adja, de azért köztük is találunk néha extravagáns kivitelűt is.

A talpas globet pohár már olyan elegáns, mint egy szép borospohár. Itt aztán kibontakozhat a dizánjner ötletessége. Az olykor iparművészeti remekeknek változatos a formája, különböző a talp kiképzése és a láb hosszúsága is. Ezeket a poharakat a prémium és természetesen a belga extra sörökhöz ajánlják. Szépségük vitathatatlan, de sajnos rosszul bírják a mindennapi strapát, törékenyek akár egy balerina.

A negyedik csoport a német búzasöröké. Itt elég szigorúan kötött forma: alulról felfele, egy enyhe szűkülő ív után, kecsesen szélesednek, hogy a végén a pohár pereme kissé visszahajoljon. Az alsó kiszélesedő rész arra való, hogy a szűretlen leülepedjen az aljára és ivás közben ne keveredjen fel, míg a felső peremmel a túlhabzást igyekszenek megakadályozni.

Természetesen készülnek egészen különleges söröspoharak – ólomfedéllel, homokfúvott mintákkal, zománcdíszítéssel –, de ezek már sokkal inkább a gyűjtők számára jelentenek sokat. A sörivók így sem panaszkodhatnak, mert mint a fentiek is mutatják minden sörhöz, minden alkalomhoz, minden hangulathoz választható megfelelő söröspohár vagy söröskrigli. Egészségünkre!