Egyre több hír kap szárnyra, mi szerint a dél-európai országban nemcsak iparcikkeket, de élelmiszereket is hamisítanak. A fals védjegyes termékek olyan tökéletes technológiával készülnek, hogy a mezítlábas fogyasztó egyáltalán nem fog gyanút, de még szakellenőrök is csak nagy nehezen különböztetik meg a hamisat a valóditól – állítják a botrányokat nyilvánosságra hozó olasz újságírók, könyvszerzők.

Vajon ez igazi?

Tóth Sándor

Mi itt csak reménykedhetünk, nem kell a jövőben fenntartással kóstolgatnunk a napfényes Itáliából érkező, eddig már bevált termékeket: a konyhakész raviolit, lasagnét, a pisztáciás mortadellát, a parmezánt, a paradicsomszószokat, a márkás olívaolajokat és sorolhatnánk még számos, a hazai boltokban megtalálható olasz élelmiszer-féleséget. Pedig elég erős a késztetés, hogy elmenjen tőlük a kedvünk, ha például fellapozzuk a nápolyi maffia, a Camorra által halállistára tett Roberto Saviano könyvét, a Gomorrát. Nemcsak fagyasztott kínai hullák potyognak ki a hűtőkonténerekből, hanem a nápolyi kikötőbe érkezik az Európát elárasztó kínai áruk 1/5-e is, mintegy 1 600 000 tonna iparcikk, ruhanemű és élelmiszer. Ez hivatalosan regisztrált mennyiség, és még legalább 1 millió tonna nyomtalanul megy át a kikötőn, a vámellenőrzés megkerülésével. Az éles szemű újságíró – könyve első kiadása 2010-ben lett világsiker, de még ma is a csendőrség különleges egysége védi a maffia bosszújától – azt is felfedte, hogy az egyik bevált módszer az eredeti olasz termékek keverése a hamis kínaiakkal.

T.S.

Most pedig itt egy vadonatúj olasz bestseller, amelynek a címe is figyelemfelkeltő: Cibo Criminale - Il nuovo business della mafia italiana, avagy Bűnös ételek (élelmiszerek) - Az olasz maffia új biznisze. A Mara Monti és Luca Ponzi szerzőpáros (szintén újságírók) külön fejezetet szentel a paradicsomhamisításnak, melynek a lényege, hogy az egyik legjellegzetesebb olasz termékként elfogadott paradicsomszósz nagy mennyiségben érkezik Kínából, az agromaffia palackozza vagy konzerválja.

Így már az sem csoda, ha a szupermarketben vásárolt porcelánfehér mozzarella szégyenében elkékülhet, amikor kicsomagolva levegő éri. Könnyen előfordulhat, hogy a gyúrt sajtféleség nemhogy sose látta a dél-olaszországi Campania és Lazio tartományt, ahol a 16. század óta változatlan recept alapján készítik a háziasított bivaly zsíros tejéből, de semmiféle bivalyhoz sincs sok köze. Annál inkább a nagy mennyiségben „importált”, más országokból érkező aludttejhez. Ráadásul a szúrópróbaszerű egészségügyi ételvizsgálatok során a hamisított mozzarellák között nem kevés olyan volt, ami az emberi egészségre káros anyagokat tartalmazott: dioxint, féregirtót, nehézfémeket és nem ivóvízből származó baktériumokat. Persze felfoghatjuk úgy is, hogy a maffia e védett sajtkülönlegességet saját receptje szerint állítja elő… Sajtban egyébként is erősek: lejárt ázsiai sajtokat is átalakítanak krémsajttá. Görögországból, Spanyolországból és Tunéziából jelentős mennyiségben behozott gyenge minőségű olívaolajt pedig első osztályú olasz, szűz olívaolajként árulnak.

Azon már – ismert okoknál fogva – fenn sem akadunk, hogy a lasagne-hez készülő bolognai szószba gyakran lóhús kerül, hogy romlott fagyasztott húst forgalmaznak, és a pármai sonkát Tunéziában készítik, ott látják el olasz márkajellel.

Szardínián éppen mostanában zárul egy vizsgálat, amelynek során kiderült, hamis tanúsítványt is könnyedén lehet szerezni ahhoz, hogy biotermékként kerüljön forgalomba bármely közönséges gabonaféle. A szigeten működő, piramisszerűen felépített, egész Olaszországot behálózó bűnszervezet 16 tagja ellen folyik büntetőeljárás, 100 ezer tonna olyan gabonát foglaltak le tőlük, amelynek semmi köze nincs a biogazdálkodáshoz, ökoterményhez.

Az olasz agromaffia új bizniszének éves hasznát 12 milliárd euróra becsülik, míg a kárt, illetve gazdasági hátrányt, amit Olaszországnak okoz, ennek az ötszörösére, 60 milliárd euróra taksálják.