Tetszett a cikk?

Medgyessy Péter beszédét belengte a nagy igyekezet: kerülni az ö hang nem rendeltetésszerű használatát és erőt sugározni. Az előbbiben meglepően jól teljesített.

Örülhetnek a szocialista PR-guruk, mert a miniszterelnöki szónoklatnak valószínűleg sikerül egy időre „tematizálnia a közbeszédet”. Csak azt nem tudni, hogy a politikai szalonokban vagy a kabarékban fogják-e többet emlegetni javaslatát, miszerint a négy parlamenti pártnak közös listán kellene indulnia az Európa parlamenti választáson, természetesen a mandátumokból az ellenzék és a kormánypártok egyaránt 50–50 százalékot kapnának. Egyelőre azt sem tudni, mi késztette Medgyessyt arra, hogy a koalíciós partnerét is felkészületlenül érő javaslattal álljon elő. A fenyegető EP-választási kudarc, a cinikus politikai számítás vagy az elemisták fejébe belevert igény, miszerint a fogalmazás végére csattanót illik tenni (lásd még: háttal és éssel nem kezdünk mondatot).

Ha a választási vereség miatt mondta, akkor aligha kalkulált helyesen, mert a népfrontos javaslatot a választók éppen a vereségtől való félelem beismeréseként vagy egyszerűen csak gyengeségként értékelik majd. Ugyanígy hibázott, ha arra számított, hogy javaslata majd zavart okoz politikai vetélytársai között: a zavarodottság legkisebb jele nélkül fogják a hajmeresztő és a demokratikus játékszabályok lényegét figyelmen kívül hagyó ajánlatát elutasítani. És hiába kész már a szocialista válasz (látjátok, a mi tiszta szívű, nemzeti egységet megjelenítő javaslatunkat nem fogadják el, az átok megosztók), ezt Lendvai Ildikón kívül senki sem fogja komolyan venni. Ráadásul – hála a modern irodalomnak – mára már a szövegvégi csattanó sem követelmény.

A köztársasági elnök közvetlen választására és az országgyűlés létszámának csökkentésére vonatkozó javaslatok sorsa is megjósolható. És nem is eredetiek, a szocialisták akkor szoktak vele előállni, amikor rosszul áll a szénájuk.

Pedig a beszédnek volt néhány figyelemreméltó eleme is. A múlt heti Orbán-beszéd árnyékában különösen értékelendő, hogy Medgyessy nem játszott rá a Kádár-nosztalgiákra. Bár kerülte a teljesen devalválódott jóléti fordulat kifejezést, de esélyteremtésről, a szegényeknek juttatott rászorultsági alapú támogatásokról beszélt. Arra is utalást tett, hogy a nyugdíjakat ezentúl majd az úgynevezett nyugdíjas kosár alapján fogják kiszámítani. Érthette, akinek volt hozzá füle, hogy a készülő Draskovics-csomag nem nyúl hozzá a nyugdíjakhoz és családi pótlékhoz, de az el nem hangzott mondatok arról tanúskodtak, hogy a diákhitelt és a kedvezményes lakáshitelt tovább faraghatják.

Bár az „útelágazás” szóval a kormányfő sokáig próbálkozott (eredménytelenül), valamiféle megújulási vágy mégiscsak kivehető volt szavaiból. A kisebb állam, kevesebb adó vízióját a befektetők és a gazdaság biztosan örömmel fogadja majd. A takarékos állam idén 185 milliárddal kívánja megkurtítani a néhány hete elfogadott költségvetését. A kormányfő beszélt a versenygazdaságban mára megszokott teljesítmény- és hatékonyságkövetelményekről, egyben utalt rá, hogy a közszférával szemben is hasonlóak az elvárások. Ezek után a közszférából történő elbocsátások borítékolhatók. Eltökéltségét Medgyessy többször is hangsúlyozta beszédében – eddig talán még sosem használta ennyit a „konfliktus” meg a „kemény” szavakat –, miszerint kiszámítható és kemény pénzügypolitikát akar, amely majd konfliktusokkal jár együtt, de a kormánynak lesz elég ereje hozzá, hogy tervét véghez vigye.

Ehhez azonban tényleg meg kellene a kormánynak és Medgyessynek is változnia. Mert nemcsak az ellenzék támogatására nem számíthat (egy többségi kormány a parlamenti demokráciában hogyan is számolhatna vele), de a konfliktusokba akár a saját táborában is belebotolhat. Itt nem a koalíciós partnerre gondolok, az SZDSZ ugyanis elégedett lehet, Medgyessy megvédte az M5-ös eladásában léket kapott Csillag minisztert, ráadásul a miniszterelnök által felvázolt gazdaság- és szociálpolitikai változások is a kisebbik kormánypárt hetente propagált liberális megoldásaira rímelnek. Nagyobb veszély a párton belül a választási vereségtől rettegők improvizációiban rejlik. A következő hónapok nagy kérdése, sikerül-e a szocialistáknak összezárniuk, és a kormányfő mögött felsorakozniuk, vagy a kormányváltástól tartó különféle szocialista frakciók egymásnak ugranak, és a kollektív harakirit követnek el. A megújulási készség folytonos hangsúlyozása mellett sem tudni ugyanis, mekkora a váltás hátországa, és hogy vajon kitart-e Medgyessy keménysége, eltökéltsége és konfliktusvállalása, legalább a szocialista képviselőkkel való folyosói találkozókig.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!