Félnek tőlünk és féltenek minket az EU-csatlakozás hajnalán
A legnagyobb négy csatlakozó gazdaság – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – le fogja rohanni a jelenlegi 15 tagú unió importpiacát, főleg magas hozzáadottérték-tartalmú exporttal – állítják a JP Morgan londoni elemzői. A Financial Times viszont figyelmeztet, hogy az EU-ból származó források nem elegendőek a gyors felzárkózáshoz.
Ki gondolta volna, hogy a JP Morgan pénzügyi szolgáltató társaság londoni elemzői egyszer a magyar – meg a cseh, a lengyel és a szlovák – exporttól féltik majd az EU piacait? Pedig most ezt történt, sőt a cég felhívta a figyelmet, hogy a négyek részesedése a 15-ök importpiacából 2008 végéig – az időszak egészében 3,4 százalékponttal növekedve – el fogja érni a 15 százalékot.
A JP Morgan szerint ennek az exportdinamikának az egyik fő eleme az lesz, hogy az euróövezet exportorientált közepes méretű cégei, amelyek olcsó munkaerőt keresnek, erőteljes működőtőke-exportba kezdenek a négy új tagállam piacára, és a beruházások teremtette gyártókapacitások termékeit zömmel visszaexportálják a valutaunióba. A négy legnagyobb csatlakozó gazdaságba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetés értékét a londoniak az éves térségi GDP 3,5 százalékára jósolják a következő öt évre.
A négyek uniós exportjának szerkezetében emellett ütemesen csökken az alacsony hozzáadottérték-tartalmú termékek aránya a magas hozzáadottérték-tartalmúak javára. A négy ország átlagában az előbbi kategória aránya 1995-ben 21,9 százalék, 2003-ban már csak 12,5 százalék volt; ez jórészt megegyezik az alacsony hozzáadottérték-tartalmú termékeknek a jelenlegi uniós 15-ök exportjában mért 12,1 százalékos arányával.
A négy csatlakozó ország uniós exportján belül a magas hozzáadottérték-tartalmú cikkek aránya ugyanezen idő alatt 78,0 százalékról 87,4 százalékra nőtt, ami szintén csaknem azonos a 15 jelenlegi tagországra jellemző 87,9 százalékos aránnyal - áll a JP Morgan jelentésében.
A négyek átlagán belül a magyar EU-exportban az alacsony feldolgozottságú termékek aránya 1995-2003 között 28,9 százalékról 10,3 százalékra – az uniós átlag alá – csökkent, a magas feldolgozottságúaké 71,1 százalékról 89,7 százalékra, vagyis a 15-ök átlaga fölé emelkedett.
A négy ország exportdinamikájának erősödését jelzi, hogy uniós kivitelük értékének növekedése negatív korrelációt mutat az euróövezet gazdasági növekedésével. Az éllovas csatlakozó országok 1995-2000 között – amikor a jelenlegi eurózóna gazdasága éves átlagban 2,5 százalékkal növekedett – évente csak 0,3 százalékponttal növelte részesedését a térség importpiacán. A négyek részesedése ugyanakkor 2000-2003 között, amikor az euróövezet gazdasága gyakorlatilag stagnált, 8,2 százalékról 11,6 százalékra emelte arányát a valutauniós importpiacon.
A négy ország euróövezeti exportjának értéknövekedési üteme 2001-2003 között évi átlagban ugyan 10,2 százalékra csökkent euróban számolva az 1998-2000 közötti 18 százalékról, az uniós stagnálás ennek a négy gazdaságnak az exportját azonban jóval kevésbé érintette, mint más külső exportálókét; ez magyarázza a négyek drámai – 2000 óta 41 százalékos piaci részarány-növekedését – áll a JP Morgan EU-bővítési jelentésében.
Az EU-tagság nem garancia a felzárkózásra
Eközben a Londonban megjelenő Financial Times üzleti napilap arról ír, hogy az EU-tagság önmagában nem garancia rá, hogy az új tagállamok felzárkóznak a jelenlegi uniós életszínvonalhoz. Abbban ugyanis a gazdasági stabilitás olyan fontos elemei játsszák a főszerepet, mint a költségvetési fegyelem. A lap szerint jelenleg mind a tíz csatlakozó ország szegényebb, mint az unió 15 mostani tagja közül 14. A kivétel – és a példa arra, hogy az EU-tagság nem eredményez automatikus felzárkózást – Görögország, amelynek fejenkénti hazai össztermék-értéke vásárlóerő-paritáson mérve 1986-ig magasabb volt, mint Írországé, és 1987-ig magasabb, mint Portugáliáé, de amely mára messze a legszegényebb uniós taggá vált.
Andreasz Papandreu „felelőtlen kormányzása alatt" a görög gazdaság az EU-csatlakozás után több mint egy évtizedig még hanyatlott is a többi uniós tagéhoz képest. Görögország egészen 1996-ig a GDP-érték 10 százalékához közeli költségvetési hiányokat produkált, és a hazai össztermékhez arányított államadósság az 1986-os 48 százalékról 1996-ra 111 százalékra emelkedett.
Írország azonban már a 80-as években megállította „a költségvetési rothadást", és az államadósság-ráta éppen ellenkező utat járt be, mint a görög: az 1987-es 112 százalékról 2000-re 38 százalékig csökkent. Nem véletlen az ír gazdasági növekedés gyorsulása – áll a Financial Times elemzésében. De Írország példája is azt mutatja, hogy az EU-tagság önmagában nem elégséges a konvergenciához. Az egy főre jutó ír GDP 1973-ban – amikor az ország belépett az akkori Közös Piacba – 52 százaléka volt a franciaországinak, és még 16 évvel később is csak a 60 százaléka. A fejenkénti összkibocsátási érték csak akkor – 80-as évek végén – robbant, és 1998-ban hagyta le az olaszországit, 2000-ben pedig a franciaországit.
Az elemzés szerint ez is mutatja annak a nézetnek a tévességét, miszerint az EU-költségvetésből átutalt pénzek jelentik a sikeres felzárkózás titkát. Írország a 90-es évek elején egymaga kapta az uniós strukturális alapok kiutalásainak 7 százalékát. Mégis, ha csak ezen múlott volna, nem tartott volna majdnem két évtizedig, mire az ír gazdaság a gyorsuló növekedés szakaszába jutott.
A növekedés gyorsasága a meghatározó abban, hogy a csatlakozó országok mennyi idő alatt zárkóznak fel a leggazdagabb jelenlegi országokhoz. Ha a GDP-érték reálnövekedésének üteme évente 2 százalékponttal haladja meg a franciaországit, akkor a leggazdagabb csatlakozó ország, Szlovénia 21 év alatt, a legszegényebb, Litvánia 57 év alatt érheti be az uniós átlagot. Ha a növekedési különbség csak 1 százalékpont, a felzárkózási idő 42, illetve 113 évre növekszik – figyelmeztet a Financial Times.
A JP Morgan szerint ennek az exportdinamikának az egyik fő eleme az lesz, hogy az euróövezet exportorientált közepes méretű cégei, amelyek olcsó munkaerőt keresnek, erőteljes működőtőke-exportba kezdenek a négy új tagállam piacára, és a beruházások teremtette gyártókapacitások termékeit zömmel visszaexportálják a valutaunióba. A négy legnagyobb csatlakozó gazdaságba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetés értékét a londoniak az éves térségi GDP 3,5 százalékára jósolják a következő öt évre.
A négyek uniós exportjának szerkezetében emellett ütemesen csökken az alacsony hozzáadottérték-tartalmú termékek aránya a magas hozzáadottérték-tartalmúak javára. A négy ország átlagában az előbbi kategória aránya 1995-ben 21,9 százalék, 2003-ban már csak 12,5 százalék volt; ez jórészt megegyezik az alacsony hozzáadottérték-tartalmú termékeknek a jelenlegi uniós 15-ök exportjában mért 12,1 százalékos arányával.
A négy csatlakozó ország uniós exportján belül a magas hozzáadottérték-tartalmú cikkek aránya ugyanezen idő alatt 78,0 százalékról 87,4 százalékra nőtt, ami szintén csaknem azonos a 15 jelenlegi tagországra jellemző 87,9 százalékos aránnyal - áll a JP Morgan jelentésében.
A négyek átlagán belül a magyar EU-exportban az alacsony feldolgozottságú termékek aránya 1995-2003 között 28,9 százalékról 10,3 százalékra – az uniós átlag alá – csökkent, a magas feldolgozottságúaké 71,1 százalékról 89,7 százalékra, vagyis a 15-ök átlaga fölé emelkedett.
A négy ország exportdinamikájának erősödését jelzi, hogy uniós kivitelük értékének növekedése negatív korrelációt mutat az euróövezet gazdasági növekedésével. Az éllovas csatlakozó országok 1995-2000 között – amikor a jelenlegi eurózóna gazdasága éves átlagban 2,5 százalékkal növekedett – évente csak 0,3 százalékponttal növelte részesedését a térség importpiacán. A négyek részesedése ugyanakkor 2000-2003 között, amikor az euróövezet gazdasága gyakorlatilag stagnált, 8,2 százalékról 11,6 százalékra emelte arányát a valutauniós importpiacon.
A négy ország euróövezeti exportjának értéknövekedési üteme 2001-2003 között évi átlagban ugyan 10,2 százalékra csökkent euróban számolva az 1998-2000 közötti 18 százalékról, az uniós stagnálás ennek a négy gazdaságnak az exportját azonban jóval kevésbé érintette, mint más külső exportálókét; ez magyarázza a négyek drámai – 2000 óta 41 százalékos piaci részarány-növekedését – áll a JP Morgan EU-bővítési jelentésében.
Az EU-tagság nem garancia a felzárkózásra
Eközben a Londonban megjelenő Financial Times üzleti napilap arról ír, hogy az EU-tagság önmagában nem garancia rá, hogy az új tagállamok felzárkóznak a jelenlegi uniós életszínvonalhoz. Abbban ugyanis a gazdasági stabilitás olyan fontos elemei játsszák a főszerepet, mint a költségvetési fegyelem. A lap szerint jelenleg mind a tíz csatlakozó ország szegényebb, mint az unió 15 mostani tagja közül 14. A kivétel – és a példa arra, hogy az EU-tagság nem eredményez automatikus felzárkózást – Görögország, amelynek fejenkénti hazai össztermék-értéke vásárlóerő-paritáson mérve 1986-ig magasabb volt, mint Írországé, és 1987-ig magasabb, mint Portugáliáé, de amely mára messze a legszegényebb uniós taggá vált.
Andreasz Papandreu „felelőtlen kormányzása alatt" a görög gazdaság az EU-csatlakozás után több mint egy évtizedig még hanyatlott is a többi uniós tagéhoz képest. Görögország egészen 1996-ig a GDP-érték 10 százalékához közeli költségvetési hiányokat produkált, és a hazai össztermékhez arányított államadósság az 1986-os 48 százalékról 1996-ra 111 százalékra emelkedett.
Írország azonban már a 80-as években megállította „a költségvetési rothadást", és az államadósság-ráta éppen ellenkező utat járt be, mint a görög: az 1987-es 112 százalékról 2000-re 38 százalékig csökkent. Nem véletlen az ír gazdasági növekedés gyorsulása – áll a Financial Times elemzésében. De Írország példája is azt mutatja, hogy az EU-tagság önmagában nem elégséges a konvergenciához. Az egy főre jutó ír GDP 1973-ban – amikor az ország belépett az akkori Közös Piacba – 52 százaléka volt a franciaországinak, és még 16 évvel később is csak a 60 százaléka. A fejenkénti összkibocsátási érték csak akkor – 80-as évek végén – robbant, és 1998-ban hagyta le az olaszországit, 2000-ben pedig a franciaországit.
Az elemzés szerint ez is mutatja annak a nézetnek a tévességét, miszerint az EU-költségvetésből átutalt pénzek jelentik a sikeres felzárkózás titkát. Írország a 90-es évek elején egymaga kapta az uniós strukturális alapok kiutalásainak 7 százalékát. Mégis, ha csak ezen múlott volna, nem tartott volna majdnem két évtizedig, mire az ír gazdaság a gyorsuló növekedés szakaszába jutott.
A növekedés gyorsasága a meghatározó abban, hogy a csatlakozó országok mennyi idő alatt zárkóznak fel a leggazdagabb jelenlegi országokhoz. Ha a GDP-érték reálnövekedésének üteme évente 2 százalékponttal haladja meg a franciaországit, akkor a leggazdagabb csatlakozó ország, Szlovénia 21 év alatt, a legszegényebb, Litvánia 57 év alatt érheti be az uniós átlagot. Ha a növekedési különbség csak 1 százalékpont, a felzárkózási idő 42, illetve 113 évre növekszik – figyelmeztet a Financial Times.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
