A legnagyobb négy csatlakozó gazdaság – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – le fogja rohanni a jelenlegi 15 tagú unió importpiacát, főleg magas hozzáadottérték-tartalmú exporttal – állítják a JP Morgan londoni elemzői. A Financial Times viszont figyelmeztet, hogy az EU-ból származó források nem elegendőek a gyors felzárkózáshoz.

Ki gondolta volna, hogy a JP Morgan pénzügyi szolgáltató társaság londoni elemzői egyszer a magyar – meg a cseh, a lengyel és a szlovák – exporttól féltik majd az EU piacait? Pedig most ezt történt, sőt a cég felhívta a figyelmet, hogy a négyek részesedése a 15-ök importpiacából 2008 végéig – az időszak egészében 3,4 százalékponttal növekedve – el fogja érni a 15 százalékot.

A JP Morgan szerint ennek az exportdinamikának az egyik fő eleme az lesz, hogy az euróövezet exportorientált közepes méretű cégei, amelyek olcsó munkaerőt keresnek, erőteljes működőtőke-exportba kezdenek a négy új tagállam piacára, és a beruházások teremtette gyártókapacitások termékeit zömmel visszaexportálják a valutaunióba. A négy legnagyobb csatlakozó gazdaságba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetés értékét a londoniak az éves térségi GDP 3,5 százalékára jósolják a következő öt évre.

A négyek uniós exportjának szerkezetében emellett ütemesen csökken az alacsony hozzáadottérték-tartalmú termékek aránya a magas hozzáadottérték-tartalmúak javára. A négy ország átlagában az előbbi kategória aránya 1995-ben 21,9 százalék, 2003-ban már csak 12,5 százalék volt; ez jórészt megegyezik az alacsony hozzáadottérték-tartalmú termékeknek a jelenlegi uniós 15-ök exportjában mért 12,1 százalékos arányával.

A négy csatlakozó ország uniós exportján belül a magas hozzáadottérték-tartalmú cikkek aránya ugyanezen idő alatt 78,0 százalékról 87,4 százalékra nőtt, ami szintén csaknem azonos a 15 jelenlegi tagországra jellemző 87,9 százalékos aránnyal - áll a JP Morgan jelentésében.

A négyek átlagán belül a magyar EU-exportban az alacsony feldolgozottságú termékek aránya 1995-2003 között 28,9 százalékról 10,3 százalékra – az uniós átlag alá – csökkent, a magas feldolgozottságúaké 71,1 százalékról 89,7 százalékra, vagyis a 15-ök átlaga fölé emelkedett.

A négy ország exportdinamikájának erősödését jelzi, hogy uniós kivitelük értékének növekedése negatív korrelációt mutat az euróövezet gazdasági növekedésével. Az éllovas csatlakozó országok 1995-2000 között – amikor a jelenlegi eurózóna gazdasága éves átlagban 2,5 százalékkal növekedett – évente csak 0,3 százalékponttal növelte részesedését a térség importpiacán. A négyek részesedése ugyanakkor 2000-2003 között, amikor az euróövezet gazdasága gyakorlatilag stagnált, 8,2 százalékról 11,6 százalékra emelte arányát a valutauniós importpiacon.

A négy ország euróövezeti exportjának értéknövekedési üteme 2001-2003 között évi átlagban ugyan 10,2 százalékra csökkent euróban számolva az 1998-2000 közötti 18 százalékról, az uniós stagnálás ennek a négy gazdaságnak az exportját azonban jóval kevésbé érintette, mint más külső exportálókét; ez magyarázza a négyek drámai – 2000 óta 41 százalékos piaci részarány-növekedését – áll a JP Morgan EU-bővítési jelentésében.

Az EU-tagság nem garancia a felzárkózásra

Eközben a Londonban megjelenő Financial Times üzleti napilap arról ír, hogy az EU-tagság önmagában nem garancia rá, hogy az új tagállamok felzárkóznak a jelenlegi uniós életszínvonalhoz. Abbban ugyanis a gazdasági stabilitás olyan fontos elemei játsszák a főszerepet, mint a költségvetési fegyelem. A lap szerint jelenleg mind a tíz csatlakozó ország szegényebb, mint az unió 15 mostani tagja közül 14. A kivétel – és a példa arra, hogy az EU-tagság nem eredményez automatikus felzárkózást – Görögország, amelynek fejenkénti hazai össztermék-értéke vásárlóerő-paritáson mérve 1986-ig magasabb volt, mint Írországé, és 1987-ig magasabb, mint Portugáliáé, de amely mára messze a legszegényebb uniós taggá vált.

Andreasz Papandreu „felelőtlen kormányzása alatt" a görög gazdaság az EU-csatlakozás után több mint egy évtizedig még hanyatlott is a többi uniós tagéhoz képest. Görögország egészen 1996-ig a GDP-érték 10 százalékához közeli költségvetési hiányokat produkált, és a hazai össztermékhez arányított államadósság az 1986-os 48 százalékról 1996-ra 111 százalékra emelkedett.

Írország azonban már a 80-as években megállította „a költségvetési rothadást", és az államadósság-ráta éppen ellenkező utat járt be, mint a görög: az 1987-es 112 százalékról 2000-re 38 százalékig csökkent. Nem véletlen az ír gazdasági növekedés gyorsulása – áll a Financial Times elemzésében. De Írország példája is azt mutatja, hogy az EU-tagság önmagában nem elégséges a konvergenciához. Az egy főre jutó ír GDP 1973-ban – amikor az ország belépett az akkori Közös Piacba – 52 százaléka volt a franciaországinak, és még 16 évvel később is csak a 60 százaléka. A fejenkénti összkibocsátási érték csak akkor – 80-as évek végén – robbant, és 1998-ban hagyta le az olaszországit, 2000-ben pedig a franciaországit.

Az elemzés szerint ez is mutatja annak a nézetnek a tévességét, miszerint az EU-költségvetésből átutalt pénzek jelentik a sikeres felzárkózás titkát. Írország a 90-es évek elején egymaga kapta az uniós strukturális alapok kiutalásainak 7 százalékát. Mégis, ha csak ezen múlott volna, nem tartott volna majdnem két évtizedig, mire az ír gazdaság a gyorsuló növekedés szakaszába jutott.

A növekedés gyorsasága a meghatározó abban, hogy a csatlakozó országok mennyi idő alatt zárkóznak fel a leggazdagabb jelenlegi országokhoz. Ha a GDP-érték reálnövekedésének üteme évente 2 százalékponttal haladja meg a franciaországit, akkor a leggazdagabb csatlakozó ország, Szlovénia 21 év alatt, a legszegényebb, Litvánia 57 év alatt érheti be az uniós átlagot. Ha a növekedési különbség csak 1 százalékpont, a felzárkózási idő 42, illetve 113 évre növekszik – figyelmeztet a Financial Times.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Miniinterjút készítettek Orbánnal

Miniinterjút készítettek Orbánnal

Rendőrség: Az egyik tüntető használt könnygázt

Rendőrség: Az egyik tüntető használt könnygázt

Kósa Lajos: Az igazság pillanata januárban mindenképpen eljön

Kósa Lajos: Az igazság pillanata januárban mindenképpen eljön

Weber: "Nem Orbán, Magyarország ellen szavaztam"

Weber: "Nem Orbán, Magyarország ellen szavaztam"

A kórházak fuldokolnak az adósságban, a fenntartó 500 fős díszvacsorát ad

A kórházak fuldokolnak az adósságban, a fenntartó 500 fős díszvacsorát ad

Palkovics visszaszólt Pokorninak oktatásügyben

Palkovics visszaszólt Pokorninak oktatásügyben