Pekingben néhány utcányira a 80 millió dolláros költséggel felépített új fejlesztőközponttól, a sikátorokban a Windows és az Office szoftverek a 200 dolláros bolti ár helyett egy dollár körüli áron vásárolhatóak meg. A Kínában használt szoftverek kilencven százaléka nem jogtiszta, ami – tekintve a kalózokkal szemben elnéző, a Microsoft monopolhelyzetével pedig nyíltan ellenséges kínai vezetés magatartását - nem is csoda. Az olcsó szoftver elengedhetetlen kelléke a kínai gazdasági boomnak, Peking pedig nem látja értelmét, hogy az éves szinten ezer dollár jövedelemmel rendelkező lakosság fizetése nagy részét Windowsra költse.

A Microsoft legnagyobb bázisa az Egyesült Államokon kívül a vele nem épp felhőtlen viszonyt ápoló Kína. Az első kínai iroda 1992-es megnyitása óta a Gates birodalom hatalmas üzleti hálózatot hozott létre, ahol a kutatástól a fejlesztésig, a kereskedői hálózattól a marketingtervezésig számtalan tevékenységgel foglalkoznak. Bill Gates és az ügyvezető igazgató, Steve Ballmer rendszeresen találkoznak a kínai kereskedelmi és politikai élet tisztviselőivel, remélve, hogy végre sikerül fogást találni a kínai piacon. A cég jövőjét a nemzetközi eladások jelentik, melyből a kínai piac részesedése igen fontos, hosszabb távon Ballemer pozíciója is ettől függ. A szoftvergyár ennek érdekében most változtat eddigi stratégiáján.

Az új stratégia kísérletet tesz arra, hogy biztos vevőkört alakítson ki teljes árú szoftverei számára, a politikusoknál és a cégvezetőknél kezdve. A cég - kedvezményes megoldásokat kínálva a nagyobb kínai vállalatoknak - segít Pekingnek a helyi szoftveripar fejlődésében, de hozzá is szoktatja termékeihez a felhasználókat. Tavaly szeptemberben az anyacég a kínai részleg élére Timothy Chent tette meg vezetőnek, aki úgy véli: ha sikerülne megnyerni a nagyvállalatokat a legális szoftverek megvásárlására, országszerte meglódulnának a jogtiszta szoftverek eladásai.

A változtatás régóta esedékes, hiszen Kína az utóbbi évtizedben a világ második legnagyobb PC piacává vált, ezáltal pedig potenciális Windows-felhasználóvá. A cég évente 200-300 millió dollár bevételtől esik el csak a kínai piacon - véli egy pekingi technológiai elemző. A szoftvergyár a kilencvenes évek elején lépett fel először a hamisítók ellen, de a nagyvállalatok ellen indított hadjárat nem járt sikerrel. Néhány cég látszatmegoldásként áttért a Linuxra, de emellett továbbra is illegális Microsoft-termékeket használt. Bírálat érte a cég globális árpolitikáját is, mondván, nem fair a harmadik világbeli országoktól ugyanannyit kérni egy szoftverért, mint a nyugati országoktól.

2000-ben Peking nyíltan síkraszállt az ingyenes Linux mellett: a kiberkémkedésektől tartva több állami intézményében is a szabad forráskódú Linux operációs rendszer használata mellett döntöttek. A Gates-birodalom kezdetben csak mosolygott a Linux keltette konkurencián, később mégis rájöttek, valós veszélyt jelenthet a rivális operációs rendszer. Idén februárban aztán a pekingi kormányzat részére is elérhetővé tették a Windows forráskódját, ezzel is csökkentve a biztonsági veszély kérdését.

A Microsoft kínai igazgatói pozícióját az utóbbi öt évben hárman is betöltötték. Az egyik volt topvezető memoárt adott ki a vállalati tapasztalatairól; ebben főként a magas árakat, a kínai kereskedelmi szokások figyelmen kívül hagyását és az általános hozzá nem értést kritizálta. A Microsoft kénytelen volt belátni: a kínai kormány hatékonyabban lép fel a hamisítók ellen, ha már kialakult a saját szoftveripara. Ennek érdekében 2002-ben egy három év alatt megvalósítandó, 750 millió dolláros szoftverfejlesztési program indult Pekingben. Emellett a cég harminchat egyetem informatikai rendszerének fejlesztésében vállalt segítséget, Ballmer pedig tízmillió dollár támogatást ígért a helyi általános iskolák internettel való ellátásához.

Az anyacég ezekkel a támogatásokkal a kínai cégvezetőket szeretné magához édesgetni, de megrövidülni látszik a redmondi központ és a pekingi fejlesztőközpont közti kommunikációs távolság is. Például Chen az első külföldi, aki tagjává vált a Kínai Szoftveripari Szövetség (CSIA) lobbicsoportjának, ezáltal pedig Ballmer igen magas kormányzati körökhöz is eljutott.

Jelenleg az ár talán az egyetlen dolog, amelyben nem közeledik a Microsoft és Kína véleménye. Próbálkozások voltak olcsóbb, de butább, illetve régebbi operációs rendszerek terjesztésére néhány szegényebb kelet ázsiai országban, de Chen szerint ez a modell nem működne Kínában, hiszen ki szeretne fizetni olcsó, de elavult szoftverekért, miközben a legmodernebb laptopok kerülnek forgalomba.

Időközben Redmondban is növekvő türelemmel tekintenek a hatalmas országra, hiszen más hasonló országok, mint Dél-Korea vagy Tajvan példája is mutatja, hogy a helyi szoftverpiacok növekedésével a kormányok érdekelté válnak a kalózkodás visszaszorításában, és ezzel megindul a nyereség termelése is.