Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Jövőre a kormány privatizálná a Budapest Airport Rt.-t, s emiatt elemi érdeke, hogy a cég megalapítása óta zajló bizonytalanságnak mielőbb véget vessen - írja a Világgazdaság. | |
Az egykori üzemeltető cégben, a Ferihegyi Utasterminál Fejlesztő Kft.-ben (FUF) érdekelt kanadai ADC által indított kártérítési per aktái a lap szerint már 2003 óta a washingtoni választott bíróság asztalán vannak, s a várható döntés közelségét mutatja, hogy nemrég – közel hároméves szünet után – ismét összeült a FUF felügyelőbizottsága. A per szálai 1993. december 13-áig nyúlnak vissza. Akkor a ferihegyi 2/A terminál fejlesztésére és a 2/B megépítésére a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) kétfordulós pályázatot írt ki. A beruházást elsősorban az expó megrendezésének terve motiválta. Az alapszerződés 1995. márciusi aláírása után a beruházáshoz szükséges 103 millió dolláros hitelt egy elsősorban magyar pénzintézeteket tömörítő, 24 tagból álló – OTP Bank vezette – konzorcium nyújtotta, az akkori pénzügyminiszter, Medgyessy Péter pedig kormánygaranciát vállalt a hitel visszafizetésére. A kivitelezési munkák 1998 decemberében befejeződtek, a fővállalkozó a kanadai kormány cége, a Canadian Commercial Corporation (CCC) volt. A szerződésnek megfelelően a 120 millió dolláros tárgyieszköz-állományt tömörítő terminálok állami tulajdonba kerültek. A kormány viszont a zsíros üzletet jelentő repülőtér-üzemeltetést mindenképpen vissza akarta szerezni, és meglepő döntésre jutott. Egy huszárvágással végül egyszerűen elvonta a FUF-tól a tevékenységi körét, ilyen értelemben módosította ugyanis 2001 decemberében a légi közlekedésről szóló törvényt. A következő lépés az volt, hogy miniszteri rendelettel megszüntették az LRI-t, és létrehoztak két jogutód szervezetet: a reptér-üzemeltetéssel és egyes kapcsolódó tevékenységekkel megbízott Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér Üzemeltető Rt.-t (Budapest Airport, BA), valamint a légiirányítást végző Hungarocontrolt. A BA mint jogutód azonnal felmondta a FUF egyes szerződéseit, a kölcsönt nyújtó bankok pedig lejárttá tették a terminálfejlesztéshez felvett hitel fennmaradó részét, mintegy 89,5 millió dollárt. Minderről a FUF vezetőségét, illetve a külföldi tulajdonost csupán néhány nappal a felmondás előtt értesítették. Az ADC 2003. május 21-én beperelte a magyar államot a Világbank mellett működő – washingtoni székhelyű – ICSID bíróságon. A követelt kártérítés összege ekkor már – kamatok nélkül – 90 millió dollárt tett ki. Döntést 2005-ben hozhat a bíróság; jogi szakértőknek mindenesetre nem sok kétségük van afelől, hogy a per nyertese nem a magyar állam lesz. Becslések szerint a repülőtér elhagyására kényszerített ADC a szerződésből hátralévő időszakra 56 millió dollárra lehet jogosult, ezért sokan indokolatlannak tartják a kanadaiak 90 milliós kárigényét. A kommunikációs stratégia nem változott: az ülés teljes anyagát titkosították. Draskovics Tibor pénzügyminiszter minapi nyilatkozata szerint ráadásul jövőre magánosítanák a Budapest Airport Rt.-t, ám ennek sikeréhez alighanem alapvető jelentőségű, hogy a korábbi, „erővel visszavont” FUF-privatizációt megnyugtatóan rendezzék. |
