Maholnap tanult kínaiakkal versenyzünk munkahelyeinkért

Konfekcióüzem Magyarországon. A piac bevasalja a szakképzetlenség árát © Marton Szilvia

A kutatás megállapította: Magyarországon a munkavállalóknak csupán 26 százalék lenne hajlandó belföldön más településre költözni, hogy másik munkahelyet, vagy munkát találjon. A válaszadók legnagyobb része a lakóhelyéhez való érzelmi kötődéssel magyarázza az alacsony költözési hajlandóságot, külföldi munkára 20 százalékuk vállalkozna, de közülük 40 százalék egyáltalán nem beszél idegen nyelvet. A munkaerő rugalmatlansága nehézségeket okoz a nemzetgazdaságban, hiszen állások tízezrei betöltetlenek, holott a megfelelően szakképzett emberek megtalálhatók, csak éppen lakóhelyüket nem kívánják egy új állás érdekében elhagyni.

A következő öt évben a munkahelyváltás miatt belföldi költözést tervezők számára a legfontosabb tényező a jobb kereseti lehetőség volt. Az érintettek jelentős részénél (92 százalék) a magasabb fizetés szempontként szerepelt a döntés meghozatalában. (A szakminisztérium adatai szerint két-háromszor magasabb fizetést várna el a munkavállalók többsége ahhoz, hogy megfontolja a költözést.) A második meghatározó szempont az álláshiány volt, amit az érintettek háromnegyede jelzett. A jobb szakmai lehetőségek a költözést tervezők 60 százaléka számára jelentett szempontot a lakhelyváltásnál. A hazai, legalább 50 főt foglalkoztató vállalatok vezetői úgy gondolják, hogy a magyar munkavállalók nagyon nehezen veszik rá magukat, hogy a munkahely megszerzése érdekében elköltözzenek . A legmobilabbnak az é szak-magyarországi cégek tartják a munkavállalókat, de azok is nagyon negatívan festik le a költözési hajlandóságot. A vállalatok értékelését alátámasztja a felmérés is: az 50 fő feletti vállalatok csak tizedénél dolgozik olyan alkalmazott, aki munkahelyszerezés érdekében az elmúlt két évben megváltoztatta a lakhelyét. Az 50 főnél több embert foglalkoztató cégek összesen 3400 olyan munkavállalóról tettek említést, aki a munkahely megszerzése érdekében elhagyta korábbi lakhelyét.

© GKI eNET

A rugalmatlanság nem csupán földrajzilag nyilvánul meg. A megkérdezettek 84 százaléka nem járna sem tanfolyamra, sem iskolába, hogy új képzettségével könnyebben találjon állást. Olyan településre is akad példa, ahol a munkanélküliség 100 százalékos, miközben a helyi termelővállalat külföldieket kénytelen alkalmazni.
Az atipikus foglalkoztatási formák közül a távmunka sem terjedt még el itthon számottevően. Az ötven főnél több alkalmazottal működő vállalatok 7 százaléka ad lehetőséget távmunkára, máshol általában a cég profilja nem teszi lehetővé a távolból való munkavégzést. Az állandó alkalmazásban állóknak mindössze 2 százaléka élhet ezzel a lehetőséggel.

© GKI eNET

Paál Péter, az IBM Magyarország vezérigazgatója a kutatás eredményeit értékelő konferencián elmondta, hogy az üzleti környezet, az ügyfelek igényei olyan gyorsan változnak, hogy emiatt a rugalmasság kulcskérdés, a versenyképesség egyik meghatározó tényezője. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a folyamatos tanulás, egyre nagyobb a munkáltatók igénye a mobil munkaerőre, amely képes a vállalaton belüli elmozdulásra akár szakterületét, pozícióját vagy a munkavégzés helyszínét illetően. Lassan terjednek a nem tipikus foglalkoztatási formák, a távmunka, a rövidített és rugalmas munkaidő, a projekt-alapú foglalkoztatás.

Székely Judit , a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képzési és foglalkoztatási szakállamtitkára azt hangsúlyozta, hogy a mobilitás fontos szerepet játszhatna a gazdaságélénkítésben, a beruházási kedv fokozásában, a versenyképesség javításában, a munkaerő keresletének és kínálatának összehangolásában, a demográfiai folyamatok kiegyenlítésében, az egyének tapasztalatszerzésében. A szakállamtitkár szerint jelenleg nincs előrejelzés arról, hogy a piac milyen munkaerőt várna, amire az iskolai- és felnőttképzés időben reagálhatna, továbbá a megfelelő embercsoportok mobilizálása megtörténhetne. E területen az EU-ban sehol sem értek el sikereket. Egyelőre kizárólag rövidtávú előrejelzések készülnek. Sőt olyan statisztika sincs, amelyik számba venné, hogy a migrációból mekkora rész köthető a szociális célból való költözéshez és mekkora a valódi munkakereséshez. Szomorú – mondta Székely Judit –, hogy elég sok pénz van a mobilitás támogatására, de nem kérik a vállalatok.

Tömeggyártás. Rugalmatlan "mediterrán" szervezet © Horváth Szabolcs

Kis Gergely , a kutatást készítő GKI eNET ügyvezető igazgatója a kutatás már említett eredményeinek ismertetése közben kifejtette, hogy Magyarországon a munkahelyváltási trendek nagyjából megegyeznek az unióssal, ami azt jelenti, hogy nálunk átlagosan ugyan úgy négy esetben váltanak munkahelyet az emberek életük során, mint az EU-ban. De ez a mobilitás csak lakóhelyhez kötötten működik. A visszás helyzetet egy grafiti felirattal illusztrálta: „Üldöz a munka, de én vagyok a gyorsabb.”

A magyar fiatalok nem szívesen mennek el távolra a lakóhelyüktől. Sőt az élethossziglan tartó tanulás gondolata sem ment át a fejekbe. A magyar munkavállalók megújulási szándéka a kutatás szerint szinte a nullával egyenlő, pedig 30 százalék lenne az egészséges arány.

A multikulturális környezetben való munkában a magyarok nagy részének nincsenek személyes tapasztalatai, hiszen nincsenek külföldiek a magyar munkahelyeken. Vagy ha vannak is, tudnak magyarul, hiszen a hozzánk bevándorlók háromnegyede a határon túlról származó magyar ember. A Magyarországon élő külföldiek aránya egyébként is alacsony, mindössze 1,3 százalék, míg az EU-tagországok átlaga 5 százalék.

Suhajda Attila , az IBM Magyarország kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója arról beszélt, hogy az üzleti innováció a vállalatok szervezeti modelljét érinti, s az innovatív szervezetek az életképesek. A globalizáció miatt lapos szervezeti modellek épülnek ki. A globális források pedig nem azonos kulturális és jogi környezetben működnek: mások az időzónák, más az elhelyezkedés, mások nemzeti ünnepek.

Az igazgató szerint az államnak „nagy innovátornak” kellene lennie, és kezdeményezni a változásokat, amelyekről előre kellene gondolkodnia, s felmérnie, hogy mire van szükségük a vállalatoknak és egyéneknek. Az állam bevételi struktúrája és a demográfiai helyzet megváltozik, amire reagálni kell.

Kedvező desztináció vagyunk egyelőre az üzleti befektetők szemében, de ezt a munkaerő rugalmatlansága ma már erősen veszélyezteti” – állapította meg Suhajda Attila, majd levonta a következtetést, hogy új hozzáállás kell a változó közegben a munkavállalótól és az államtól egyaránt. Utóbbinak pedig, mint jogalkotónak a változásokat követő jogosultságokat ki kell alakítania.

© GKI eNET

Makó Csaba , az MTA Szociológiai Kutatóintézetének kutatási igazgatója nemzetközi felméréseket ismertetve kifejtette, hogy a munkaerőpiacon is hallatlanul éles a verseny. A tőkés világpiacon újonnan erőteljesen megjelenő országok (India, Kína, stb.) megkétszerezték a globális munkaerő-kínálatot. Ez a verseny minden foglalkoztatási szinten és munkakörben zajlik. A feltörekvő gazdaságokban, Indiában Kínában a munkavállalók attitűdje jelentősen eltér a magyartól. Ott tömegesen akarnak tanulni, s új ismereteket elsajátítani az emberek a jobb munkaerőpiaci pozíció megszerzéséért, amivel ezek az országok folyamatosan versenyelőnyt szereznek velünk szemben.

A rendszerváltás utáni másfél évtized egyik legfontosabb problémája Magyarországon, hogy a gazdasági modernizáció aszimmetrikus lett. A magyarországi vállalatok többsége nem innovatív. A tisztán magyar cégek teljesítménye átlag alatti. A dán vagy a finn vállalati struktúra nagyon hasonló a miénkhez, de ott ez a vonás nem jellemző.

Az EU-ban most azt vizsgálják, hogy az úgynevezett low-tech cégek (melyek működésében nem meghatározó a fejlett technológiák használata) mennyire innovatívak, hiszen e vállalkozások foglalkoztatják a munkaerő 60 százalékát. Mi a rugalmatlan „mediterrán” kategóriába tartozunk az alkalmazott foglalkoztatási modellek szerinti osztályozáskor. Makó Csaba felhívta a figyelmet arra is, hogy milyen erősen kötődünk a múltbeli tapasztalatainkhoz, hagyományainkhoz, amelyek a rugalmasság ellen hatnak. Ez a kötődés a külföldi tulajdonú cégeknél sokkal gyengébb.

Precíziós hegesztés. Nerm látszik a fényes jövő © Horváth Szabolcs

Ha Magyarország versenyben akar maradni, akkor be kell kapcsolódnunk a tanuló gazdaságok sorába. Az a probléma – hangsúlyozta a kutató –, hogy az ismeretek túl gyorsan elavulnak, s nem csak a szakmai ismeretek. Az IT-ben ez az idő egy év, a szociológiai kutatásban például hét év. A nagyvállalatoknak és a külföldi tulajdonú cégeknek nincsenek kapcsolódási problémáik, szemben a magyar tulajdonú és különösen a kkv-szektorhoz tartozó cégekkel. Jelenleg Magyarország az üzleti környezet értékelésében a térségben Lengyelország és Csehország után a harmadik, a régió pedig az első tíz között van a világon. Csakhogy a világ új fejlődési ciklusában már nem csak a költséghatékonyság, hanem a tudáshatékonyság is megjelenik.

Ahol a tömeggyártás a jellemző (Olaszországban, Magyarországon, stb.) ott nehezen jelenik meg a rugalmasság a munkaerő felhasználásában. Ahol viszont projekt jellegű a munka (Nagy-Britanniában, a skandináv országokban, Csehországban, stb.), ott a gazdaság felszívja a (távmunkára jelentkező) munkaerőt. A magyar vállalatoknak és szervezeteknek tanulniuk kell, mert képtelenek lesznek felszívni a távmunkára jelentkező tömeget. A tanuló cégeknél az innováció 3-5-ször nagyobb, mint másutt. Ezek a cégek a tapasztalatok szerint teremtenek munkahelyeket, a hagyományosak pedig nem.

© GKI eNET

A konferencia panel-beszélgetésében Őry Csaba EP-képviselő (Európai Néppárt) elmondta: nem mindegy, hogy milyen az oktatás környezete. Ázsiában például mindent megadnak az oktatásnak, mert nem az olcsó munkaerő az érdekes, hanem a hozzáértés, mert abban lesz verseny. Az egyetemi diplomáknak nem társadalmi státust kell kifejezniük, hanem tudást. Székely Judit államtitkár pedig rámutatott a lehangoló tényre, hogy a kkv-szektorban a legtöbb munkavállaló egyáltalán nem találkozik képzéssel a munkahelyén. Ez a helyzet annak ellenére alakult ki, hogy vállalati képzésre, vagy újonnan betelepülő cégek munkaerejének kiképzésére korlátlan vissza nem térítendő forrás áll rendelkezésre.

Simon Gábor szocialista parlamenti képviselő kifejtette, hogy az EU-ban a Társadalmi Megújulás programon belül elég sok pénzt allokáltak. A távmunka és a távtanulás kombinációjával Magyarország is jelentős tudásbázist építhetne, s eredményeket érhetne el. Eközben sok impulzus kell a vállalatoktól, hogy az oktatás reagáljon az igényeikre. Kis Gergely azonban figyelmeztetett, hogy nagyon lassan érkeznek meg az elnyert EU-s pályázati pénzek, amit sok kis cég egyszerűen nem képes kivárni. Továbbá az agyelszívást is meg kéne állítani, mert csak az USA-ban ötezer jól képzett magyar ember dolgozik, mert ott inspirálóbb a környezet, jobbak a feltételek a magas szintű munkához. A migráció hátránya, hogy azok a befektetések elvesznek, amelyeket a társadalom tett a kivándorló emberek kiképzésekor.

Szakmunka. Megkétszereződött a világpiaci kínálat © Fazekas István

Suhajda Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy Lengyelországból havi 30 ezer ember vándorol ki Nyugatra. Ha ez folytatódik a régióban, akkor nem leszünk többé vonzó desztináció. Kiss Enikő, az IBM HR-igazgatója rávilágított, hogy nem csak országok, hanem vállalatok közötti agyelszívás is van. Ráadásul a versenyképesség ellen hat, hogy a kevés specialistáért hatalmas a harc, s ez felhajtja a munkabéreket. Ez a kiképzett egyéneknek jó, de a vállalatoknak rossz.

Székely Judit ismét felhívta a figyelmet, hogy a piacon csak a szakképzett munkaerőnek vannak jó esélyei. A 90-es évek elején a gazdaság strukturális átalakítása miatt igen sok embert kivontak a munkaerőpiacról, akiknek a munkára fogható részét most valahogyan vissza kellene oda vezetni. Külföldről egyelőre és elsősorban szakképzetlen emberek érkezésére számíthatnánk, márpedig a saját szakképzetlenjeinkkel sem tudunk mit kezdeni, hiszen a piac nem tart igényt rájuk. A képzés rossz struktúrája miatt az évi 2-3 ezer pedagógus, kommunikátor, stb. nem friss diplomás szakember lesz, hanem friss álláskereső. De az alsó szinteken is gond van, mert igen nagy a 8 általánost be nem fejezők aránya, akikből nem lehet szakképzett ember. Márpedig – hangsúlyozta még egyszer az államtitkár – a piac nem kér a szakképzetlenekből. Magyarországon különösen nem, ahol a szakképzetlenek foglalkoztatási aránya 26-27 százalék, szemben az EU 50 százalékot megközelítő átlagával.