Csányi Sándor Spéder Zoltánnal. © MTI

Két napba telt, mire megemésztették az OTP Bank Nyrt. tőzsdei befektetői, hogy a pénzintézet vezérigazgató-helyettesi posztján Spéder Zoltánt e hét hétfőtől Urbán László váltotta fel (HVG, 2007. január 13.). A vezetőcsere múlt kedd reggeli bejelentésétől a szerdai tőzsdezárásig a bankpapírok több mint 5 százalékkal, 7970 forintra zuhantak, miközben az OTP-vel azonos súlycsoportban lévő Mol részvényei alig mozdultak, a gyógyszerpiaci mizériától és a forint átmeneti gyengülésétől sújtott Richteréi pedig megúszták 3,5 százalékos mínusszal. Csütörtöktől aztán az általános börzei emelkedő irányzatba belesimulva a bankpapírok magukhoz tértek, s a pénteki, 3,5 százalékos erősödést követően a hetet 8491 forinton zárták, magasabban, mint ahonnan keddi zuhanórepülésüket megkezdték, hétfőn pedig 8622 forintig drágultak tovább. Persze ahogy az áresésben volt szerepe annak, hogy a befektetők az új évet nyitó, 8800 forintos rekord miatt elérkezettnek látták az időt hasznuk bezsebelésére, úgy a hirtelen visszakapaszkodásba az játszott bele, hogy az OTP Bank egyik fő, 5 százalék feletti részvényese, Megdet Rahimkulov által tulajdonolt ÁÉB Bank Zrt. pénteken mintegy 3,2 milliárd forint értékű vétellel támogatta meg az árfolyamot.

Urbán László © Müller Judit

A volt vezérigazgató-helyettes távozása azért okozott átmeneti zavart a részvényárfolyamot adásvételeikkel alapvetően alakító külföldi nagybefektetőknél, mert az OTP Bank utóbbi évekbeli látványos növekedését Csányi Sándor elnök-vezérigazgató mellett elsősorban Spédernek tudták be, aki - korántsem mellékesen - a bank részéről tartotta velük a személyes kapcsolatot. Most a nagybefektetők nemcsak attól tartanak, hogy a személycsere miatt megtörhet a bank lendülete, hanem attól is, hogy a Spéder elmeneteléhez vezető, Csányi és közte kialakult nézeteltérés kihathat a jövőre is. Hiszen az OTP Bank második emberének távozását kiváltó okként megjelölt családi problémákra való hivatkozást nem tartják olyannak, mint amely bárkit is egy ilyen pozícióról való lemondásra késztethet. Inkább gyanítanak szakmai, illetve emberi konfliktust a kenyértörés mögött, márpedig egy cég felső vezetésében kialakult affér rövid távon mindenképpen részvényárfolyam-csökkentő tényező.

A futótűzként terjedő pletykák szerint Csányinak több okból is megromlott a viszonya a 11 évvel ezelőtt általa kinevezett, üstökösként felfelé törő helyettesével. Mindenekelőtt nem tetszett neki, hogy a napokban pártalapítóként hírbe hozott Spéder (lásd cikkünket a 15. oldalon) fokozatosan egyre több szakmai terület irányítását vonta magához, a döntéseket viszont Csányira hagyta, azaz a felelősséget csak óvatosan vállalta. Ez a gyakorlat egyrészt megnehezítette a többi OTP-vezető érvényesülését, másrészt a hatáskörök összpontosulását Csányi már csak magára nézve is veszélyesnek tartotta - vélik a jól értesültek. Ezért tavaly Csányi elkezdte visszanyesegetni Spéder hatásköreit, ami utóbbinak értelemszerűen nem tetszett. Igaz, ellenérzései akkor még nem voltak annyira erősek, hogy 2006 tavaszán elfogadja a belga KBC Bank ajánlatát, s átvegye annak érdekeltsége, a K&H Bank Zrt. irányítását.

A gyeplő kiengedésének tudta be Csányi az OTP Bank által az utóbbi időben elkövetett hibákat. Például azt, hogy a 2004-ben felvirágzott lakossági devizahitelezésbe az utolsók között szálltak be. "Ez a jó féléves késés körülbelül 10 milliárd forintos bevételtől foszthatta meg a bankot" - közölte a HVG-vel Sarkadi Szabó Kornél, a Cashline Értékpapír Zrt. vezető elemzője. Végül az tette be a kaput az OTP-vezérnél, hogy bankja tavaly nyáron is elaludt, amikor a kamatadó szeptember 1-jei bevezetése miatt a pénzintézetek egymással versengve próbálták ügyfeleiket megtartani, illetve újabb pénzeket magukhoz csalogatni. Dobár Péter, a CIB Bank Zrt. elemzője szerint az OTP Bank tavaly július és szeptember között 145 milliárd forinttal lett szegényebb amiatt, hogy versenytársaitól eltérően nem indított új befektetési alapokat, amelyek felszívhatták volna a háztartási betétállományából kiáramló pénzeket. Csak jó másfél hónappal később, október közepén kezdett forrásgyűjtő offenzívába, amikorra a többség pénzei nagy részét már más bankoknál lekötötte. "Nem figyeltem oda eléggé, és tessék, ez lett a vége" - panaszkodott állítólag bankár körökben Csányi.

Feszültséget okozott a két szakember között az is, hogy eltérően ítélték meg az OTP Bank kelet-közép-európai terjeszkedésének irányát és sebességét. Míg például Csányi már évekkel ezelőtt megjelent volna Oroszországban és Ukrajnában, addig alvezére ezt túl kockázatosnak tartotta. Így az első, 2001-es szlovákiai bankvásárlást csak 2003-ban követte a bulgáriai, majd egy évre rá a romániai debütálás, s az azt követő délszláv portyázás után csupán tavaly merészkedtek orosz és ukrán terepre (lásd térképünket a 102. oldalon). Addigra viszont a vonzóbb, nagyobb súlyú pénzintézeteket már elhalászták az OTP Bank elől, így csak olyan kisméretű bankok között szemezgethetett, amelyek alig rúgnak labdába. Ráadásul relatíve drágává tette a bevásárlást, hogy az idő múlásával ugyanazért a pénzért már csak kockázatosabbnak számító portékához lehetett hozzájutni. A külföldi OTP-leányok közül mindössze a montenegrói Crnogorska komercijalna bankának (44 százalék) és a bolgár DSK-nak van jelentősebb piaci részesedése (14 százalék) hazájában, a többieknek viszont be kell érniük 3-5 százalékkal.

Míg a külföldi terjeszkedést illetően a HVG által megkérdezett szakértők inkább Csányival értenek egyet, mondván, az OTP Bank túl sokáig késlekedett az orosz-ukrán terjeszkedéssel, addig a Moody's Investors Service hitelminősítő véleménye Spéder aggályait látszik igazolni. Az amerikai cég tavaly decemberben ugyanis arra hivatkozva sorolta egy kategóriával lejjebb a pénzintézetet, hogy az OTP külföldi bankvásárlási üteme túl feszített, a megszerzett pénzintézetek növelik a bankcsoport kockázatát, mivel azok nem profitálnak az anyabank erős magyar és bolgár hálózatából, illetve az érintett országok csak a bankszféra kifejlődésének kezdetén járnak. Az is rizikót jelentett a Moody's szerint, hogy az OTP-leányok irányításában túl nagy szerepet kapnak helyi menedzserek is.

Mintha telepátia lett volna a bank és a hitelminősítő között, hiszen a Moody's kritikájának megfogalmazásakor már készen állt az OTP Bank hónapokon át kidolgozott új szervezeti, működési modellje, amelyet - profi píárral - Spéder távozásának szétkürtölése után alig három órával tettek közzé. Az új rendszer a nagy nemzetközi bankoknál már bevált szervezeti struktúrára hajaz, amelynek lényege, hogy az OTP-csoport valamennyi tagja egységes elvek szerint működik majd, ugyanazokat a sikert ígérő termékeket és szolgáltatásokat nyújtja, függetlenül attól, hogy azok az anyabanktól vagy valamelyik leánybanktól származnak-e. S hogy az új módi elsajátítása minél zökkenőmentesebb legyen, Csányi jó érzékkel az amerikai Citigroupnál már e szervezeti struktúrát négy és fél évig testközelből tanulmányozó Urbán Lászlót tette meg Spéder helyére.

"A megfelelő utód kiválasztásával jelentősen csökkent annak az esélye, hogy a menedzsmentváltozások negatívan hatnának a bank működésére" - indokolta a svájci UBS bankház, miért emelte hétfőn 600 forinttal, 9550 forintra az OTP-részvények egy év múlva várható árfolyamára vonatkozó korábbi prognózisát. Szintén felértékelte a magyar bankpapírokat az osztrák Erste (10 500 forint) és a Citigroup (9500 forint). Utóbbi arra hivatkozott, hogy a szervezeti átalakítás nyomán az OTP Bankot már nem a magyar vállalatokkal ildomos összemérni, hanem olyan erős regionális multikkal, mint az Erste és a Raiffeisen, valamint az olasz Unicredito-csoport. Márpedig a könyv szerinti értékekkel és az egy részvényre jutó eredményekkel való összevetés alapján jelenleg az OTP-részvények értéke alacsonyabb régiós versenytársainál.

Viszonylagos olcsósága, jó földrajzi elhelyezkedése miatt az OTP Bank már eddig is felkeltette nagy külföldi cégek figyelmét. A hírek szerint négyen - az amerikai Citibank és a General Electric, a brit HSBC, az ausztrál QBE - tapogatóztak az OTP-vezetőknél. A nemzetközileg konform szervezeti felépítéssel csak tovább nőhet a bank vonzereje. Máris folyik a számháború, hogy az eladásra mikor kerülhet sor. A többség három-öt éves távlatra voksol - vagyis nem dől be a Csányi által a Magyar Narancs hetilapban mondottaknak, miszerint tíz éven belül nem készül nyugdíjba vonulni.

CSABAI KÁROLY