A PWC sajtótájékoztatóján elhangzott, két évenként végeznek a gazdasági bűncselekményekre vonatkozóan világszintű felmérést, s nyújtanak annak kockázataival és kezelése tárgyában szolgáltatást. Fekete Miklós igazgató hozzátette, igaz, hogy a magyar bűnüldöző hatóságok ezt még nem kérték, aminek az oka szerinte elsősorban a pénzhiány. Pedig annyi előnye lehetne a dolognak, hogy levennének bizonyos terhet a nyomozóhatóságok válláról, mint teszik ezt például az Amerikai Egyesült Államokban az FBI-nak.

Fekete Miklós a kutatásról elmondta, hogy a PWC szakértői 40 ország több mint 5400 vállalatának – köztük 77 magyarországi piacvezető cégének – felsővezetőit interjúvolták meg. A felmérés, amely anonim volt, számos meglepetéssel és tanulsággal szolgált.

A magyar válaszadók ellen – a vizsgált időszakban – 8,9 alkalommal követtek el gazdasági bűncselekményt. Ezek fajtái közül a leggyakoribb a lopás és a hűtlen kezelés volt (48 százalék). Ezt követték a szellemi tulajdonnal (26 százalék), illetve a korrupcióval és megvesztegetéssel kapcsolatos bűncselekmények (17 százalék). Érdekes, hogy a magyar cégvezetők a korrupciót jóval gyakoribbnak gondolták, mint arra a feleleteikből következtetni lehet. Elhangzott, hogy a cégek több mint fele nem is vizsgálta felül a korrupció megelőzésének lehetőségét.

Pedig a visszaélések sokba kerülnek a magyar vállalatoknak. Az elmúlt két év során a hazai cégeknek mintegy 4 milliárd forint veszteséget okoztak a gazdasági bűncselekmények. Ebből mintegy 1,5 milliárd forintos kár keletkezett lopás és hűtlen kezelés, 1,4 milliárd forint korrupció és megvesztegetés, továbbá 185 millió forint szellemi tulajdonnal való visszaélés kapcsán.

A közvetlen költségeken kívül persze más költségek is akadtak egy-egy gazdasági bűncselekmény kapcsán, mint az ügyvéd megfizetése vagy a felderítés költsége. Összességében ezek az elmúlt két évben 833 millió forintot tettek ki. A járulékos veszteségek mellett pedig akadnak még olyan károk, amelyek anyagiakban nehezen mérhetők, így például a márkanevet vagy részvényárfolyamot ért károk, a vásárlói vagy a befektetői, valamint az üzleti kapcsolatok megromlása, esetleg a dolgozói morál hanyatlása.

S hogy mennyit sikerült ezekből visszaszerezniük a károsult cégeknek? A PWC kutatása alapján vajmi keveset, átlagosan csupán 13 százalékot. A válaszadók 65 százaléka arról számolt be, hogy a veszteségből egyáltalán semmi sem térült meg.

A felmérés érdekes része volt az elkövetőkre vonatkozó megállapítás. Általánosságban elmondható, hogy a legsúlyosabb gazdasági visszaélések elkövetője férfi (90 százalék), jellemzően 31 és 50 év közötti (80 százalék). A nők kis számának okát azzal magyarázták, hogy ők még mindig alulreprezentáltak a kulcsfontosságú pozíciókban. Az elkövetők többsége felsőfokú végzettséggel rendelkezik, a bűncselekmények 27 százalékát felsővezetők, 20 százalékát pedig középvezetők követték el. A PWC által kiadott anyag szerint „A menedzserek jellemzően a kinevezésüket követő két éven belül estek kísértésbe.”

Az elkövetőknek, természetesen, pozíciójuknál fogva lehetőségük van, hogy megkerüljék a visszaélések feltárására rendszeresített kontrollokat. A tetteseknek egyébként egyharmada (34 százalék) az érintett intézményben dolgozott. A bűncselekmények 90 százalékában pedig külső elkövető is részt vett.

Mindezek elkerülésére, a gazdasági bűncselekmények visszaszorítása érdekében a PWC ajánlatokat tett. Ezek között szerepel a visszaélésekkel kapcsolatos kockázatok és sebezhető területek feltárása, azok folyamatos ellenőrzése, valamint az anonim bejelentések elősegítése. Ez utóbbi igencsak hasznos lehet a vállalkozások számára, ugyanis a kutatás eredménye szerint a magyar vállalatok kárára történt gazdasági bűncselekmények egyharmada véletlenül, illetve külső vagy belső tipp alapján derült ki.