Érőfélben lévő búza. Zuhanó készletek © sxc.hu

A londoni gazdasági napilap értesülése szerint amerikai illetékesek azzal számolnak, hogy az amerikai búzakészletek 60 éves mélypontra – 312 millió vékáról 280 millió vékára – süllyednek a 2007-2008-as mezőgazdasági évad végére (1 véka, azaz bushel 35,24 liter, amit az amerikai agrárszférában térfogat-mértékegységként használnak a gabonafélék esetében).

Az Egyesült Államok a világ legnagyobb búzaexportőre, és az importőr országok erősen keresik az amerikai búzát, miután más exportőrök csökkentették a kínálatot, áll a Financial Times elemzésében. Argentínában a hideg időjárás, Ausztráliában a szárazság károsította a búzatermést, Európában pedig árvizek sújtották a termelést.

A Deutsche Bank londoni szakelemzője azt mondta a gazdasági napilapnak, hogy a készletek zsugorodása és az Ázsia jelentős térségeiben jelentkező, mind komolyabb hiányok 2008-ra újabb, „felfelé ható ársokkot” valószínűsítenek.

A kukorica- és a szójababkészletek is alacsonyabbak lesznek a vártnál, miután – az árrekordok ellenére – növekszik a kereslet a felzárkózó piacokon. Az egyik idézett amerikai stratéga szerint a búza- és szójabab-készletek „igen kellemetlen szintekre” süllyedtek.

A chicagói terménytőzsdén a búza határidős kontraktusai 2008. márciusi teljesítésre 9,29 dollárra emelkedtek vékánként, vagyis az árfolyam ismét közelít a nyáron beállított 9,61 dolláros rekordhoz. A szintén márciusi szállítású kukorica 4,19 dollárra drágult, ami hat havi csúcs, a januárra kötött szójabab-kontraktusok pedig 11,32 dollárral 34 éves csúcspontot értek el.

Terménypiaci elemzők figyelmeztetései szerint a növekvő gabonaárak a hústermelők költségeit is emelik, ami magasabb hús-, baromfi- és tejárakhoz vezet fogyasztói szinten. A Financial Times megjegyzi: az élelmiszerárak éppen olyan időszakban adnak lendületet az inflációnak, amikor a központi bankok igyekeznének kamatot csökkenteni a globális likviditási válság hatásainak kivédésére.

Londoni felzárkózó piaci elemzők a magyar inflációs adatokat kommentálva is rendre az élelmiszer-inflációt említik a fő hajtóerőnek. Mindazonáltal a Merrill Lynch legutóbbi előrejelzésében a magyar élelmiszer-infláció szerkezetét kedvezőbbnek nevezte például a lengyelnél, rámutatva: Magyarországon elsősorban a feldolgozatlan élelmiszerek áremelkedése, Lengyelországban jórészt a feldolgozott élelmiszeripari termékek inflációja a fő hajtóerő. A ház szerint ez azt is jelenti, hogy az élelmiszerszegmensben jelentkező inflációs sokk Magyarországon átmenetibb, Lengyelországban tartósabb jelenségnek ígérkezik.

A Goldman Sachs éppen szerdán – az előző nap közzétett novemberi magyarországi inflációs számsort kommentálva – azt írta: a magyar élelmiszerárak már június óta gyorsabban emelkedtek, mint a térség többi országában, és ez a komponens valószínűleg ezért nem volt annyira kedvezőtlen a novemberi magyar adatban, mint amennyire a negatív meglepetést keltő cseh inflációs adatok után tartani lehetett tőle.