Szállj, gondolat, arany szárnyakon - ekképp szól Giuseppe Verdi Nabucco című operájának híres kórusbetétje. A szöveg a Nabucco gázvezetékprojekttel kapcsolatos magyar fenntartások mottója is lehetne. A megépítendő vezeték Törökország keleti határvidékéről Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül szállítana gázt az ausztriai Baumgartenbe. A nagyjából 5 milliárd euróra becsült beruházás kivitelezésére öt gázszolgáltató - az osztrák OMV, a román Transgaz, a bolgár Bulgargaz és a török Botas mellett a magyar Mol - 2002-ben írt alá szándéknyilatkozatot, 2004-ben hozták létre a bécsi székhelyű kivitelező céget, 2006. júniusban pedig az öt érintett ország miniszterei, az Európai Bizottság és a finanszírozásba beszálló Európai Beruházási Bank (EIB) megállapodást írt alá Bécsben a csővezetékprojekt előkészítésének felgyorsításáról. Az uniós kalkulációk szerint a közösség gázfelhasználásának 10-15 százaléka a Nabuccón érkezne 2025-re, ám az építési munkák a mai napig nem kezdődtek el (lásd Jelentés a végállomásokról című írásunkat a HVG-ben). Ezért a magyar kormány nemcsak a Nabuccóval, hanem a Gazprom által szorgalmazott Kék Áramlattal is szemez.

"Álmokkal nem lehet lakásokat fűteni" - igyekezett megmagyarázni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, miért mutat egyre nagyobb érdeklődést az utóbbi iránt. A Gazprom projektje több szempontból előrébb tart, mint a Nabucco: már működik a délorosz gázmezőket a Fekete-tenger alatt Törökországgal összekötő szakasz, amelyet meg lehet hosszabbítani Nyugat-Európa irányába. Bár a további nyomvonal máig nincs kijelölve, az egyik változat szerint a vezeték a Nabuccóhoz hasonlóan Bulgárián, Románián és Magyarországon is áthaladva érné el az egyik lehetséges célállomást: Észak-Olaszországot. A Mol és a Gazprom 50-50 százalékban tulajdonolt projekttársasága júliusra készíti el a magyarországi beruházás megvalósíthatósági tanulmányát.

"Miközben az Európai Unió közös energiabiztonsági politika megvalósításáért küzd, a szocialisták vezette magyar kormány szakított a klubbal, és az orosz energetikai óriással, a Gazprommal közösködik" - adta hírül március 12-ei számában az International Herald Tribune. A Fidesz kapott az alkalmon, hogy a közös energiapiacért küzdő brüsszeli álláspont védelmezőjeként tüntesse fel magát. A párt két képviselője, Németh Zsolt és Balla György, valamint a kereszténydemokrata Nagy Andor a múlt pénteken erről szóló határozati javaslatot nyújtott be a parlamentnek, hogy - mint fogalmaztak - megakadályozzák a kormány Magyarország és Európa kiszolgáltatottságát fokozó különalkuját. Ha a határozatot elfogadják, az Országgyűlés "felkéri a Magyar Köztársaság kormányát, hogy egyértelműen kötelezze el magát a Kaszpi-tenger térsége és Közép-Európa között létesítendő, az Európai Unió által stratégiai projektként megjelölt Nabucco földgázvezeték megépítése mellett".

Az utóbbi napok történései alapján azonban úgy tűnik, a Fideszen kívül más nem kérdőjelezte meg, hogy Budapest támogatná a Nabuccót. Az unió energetikai biztosa, Andris Piebalgs például múlt heti budapesti látogatásán elégedetten vette tudomásul Kóka János gazdasági miniszter egy energetikai konferencián elhangzott szavait: "Bármiféle vádaskodások avagy találgatások is jelentek meg a nemzetközi médiában, kérem önöket, felejtsék el! Én szeretem a Nabuccót!" A tárcavezető üdvözölte, hogy Piebalgs uniós koordinátort kíván kinevezni a projekt élére, és felvetette, hogy Budapest egy nemzetközi konferencia szervezésével is szívesen hozzájárulna a Nabucco-projekt felgyorsításához. Eközben Gyurcsány Ferenc moszkvai látogatását követően orosz lapok Vlagyimir Putyin diplomáciai sikerének könyvelték el, hogy Magyarország egyelőre egyik gázvezetékterv mellett sem kötelezte el magát, hanem az ország hosszabb távú érdekei szerint a későbbiekben hoz majd döntést.

A Kóka által felvetett nemzetközi konferencia egyik célja egyébként az lehetne, hogy kiderüljön, végül is mely országok szolgáltatnák a gázt, és melyek lennének a vásárlók. A legkézenfekvőbb szállító - a Törökországgal határos, a világ második legnagyobb gázkészletével rendelkező - Irán lehetne. Csakhogy - hangsúlyozta budapesti látogatásán Andris Piebalgs - amíg az iráni urándúsítás körüli nemzetközi konfliktus nem oldódik meg, nem várható, hogy Irán Európa jelentős gázszállítójává váljon. Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán exportjához viszont a Kaszpi-tengeren átvezető cső megépítésére is szükség volna. Az elérhető készletek alapján így egyelőre csak Azerbajdzsán válhatna szállítóvá, noha a jelenlegi kitermelési szint mellett maga is importra szorul.

A vásárlók köre is kérdéses. "Miközben az Európai Bizottság az orosz energiafüggés mérsékléséről beszél, a nyugati tagállamok közül többen évtizedekre előre megegyeztek az orosz gázszállításról - mondja Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Zrt.-hez tartozó Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. - Németország már építi a Balti-tenger alatt futó északi gázvezetéket, Olaszország is a Gazprommal egyezett meg, a francia Total a kezdeti érdeklődést követően kiszállt a Nabucco-projektből. Eközben Nagy-Britannia elsősorban atomenergiára és a Katarból szállított cseppfolyósított gázra alapozva tervezi a jövendő energiapolitikáját." Nyugat-Európa több országa, sőt például Lengyelország egyre inkább a norvég gázban bízik. A tényekhez tartozik, hogy az orosz importgáz a behozatalát felerészt Észak-Afrikából vásárló Olaszország számára - a gázfogyasztásának 80 százalékát Oroszországból vásárló Magyarországgal ellentétben - éppen hogy diverzifikációt jelent. Az egységes uniós energiapiac gondolata éppen azon alapul, hogy a belül teljesen átjárhatóvá alakítandó uniós vezetékrendszerbe a lehető legtöbb irányból táplálják be az energiahordozót.

Miközben az uniós közös energiapolitika egyik, februárban elfogadott eleme, hogy az energiafogyasztásban a megújuló források aránya 2020-ra érje el a 20 százalékot, Európa évi 500 milliárd köbméter gázfogyasztása 2030-ra egyes becslések szerint 800 milliárdra nőhet, így a gázbeszerzési források bővítése életbevágó kérdés lehet. De ha a magyar felhasználás nem emelkedne is jelentősen, annak veszélyessége, hogy Magyarország évi 14 milliárd köbméternyi fogyasztását túlnyomó részben Ukrajnán keresztül szerzi be, tavaly januárban vált nyilvánvalóvá, amikor az ukrán-orosz gázárvita eredményeként a szállítás néhány napig szünetelt, és kevésen múlt, hogy a hazai szolgáltatás nem bénult meg.

Ha a Nabucco sorsa bizonytalan, a Kék Áramlaté legalább annyira kétséges. Magyarországnak alapvető érdeke, hogy legalább a Gazprom vezetéke haladjon át rajta - véli több szakértő -, s esetleg itt létesüljön az unió egyik stratégiai tározója. Csakhogy az utóbbi időben ennek az esélye is csökkent: a román Basescu-kormánynak nem felhőtlen a viszonya Moszkvával, így valószínűvé vált, hogy a vezeték az Oroszországgal hagyományosan jó kapcsolatot ápoló Szerbián keresztül halad majd át. Erről az érintett kormányok már szándéknyilatkozatot is aláírtak, s a tény cáfolni látszik azokat az érveket, amelyek szerint Moszkvát gázügyben kizárólag piaci szempontok vezérlik. Ez esetben Szerbiából talán csak egy leágazás érné el Magyarországot. Márpedig a tranzitdíjakon kívül az ellátásbiztonságot is javítja, ha egy ország a nemzetközi forgalom megkerülhetetlen láncszeme. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a Kék Áramlat végül a Földközi-tenger alatt Izrael felé folytatódna, avagy Magyarországot messze elkerülve, Görögországon át és az Adria alatt jutna el Olaszországba. Igaz, utóbbihoz görög-török együttműködésre volna szükség, amit Ciprus státusának rendezetlensége valószínűtlenné tesz.

"A Kék Áramlat megoldaná azt a problémát, hogy Magyarország egyetlen csővezetéken kapja gázellátásának döntő részét, az orosz függőséget viszont a Nabucco enyhíthetné" - hangsúlyozza a HVG kérdésére Gyarmati István, a Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatója, aki szerint hosszabb távon, esetleg egy majdani rezsimváltást követően, Irán megbízhatóbb partnere lesz Európának, mint Oroszország. Ámbár az is elképzelhető, hogy - miképp attól a szabad piacért lobbizó uniós vezetők tartanak - létrejön egy OPEC-hez hasonló gázkartell, egyebek közt Oroszország, Irán és Algéria részvételével. "Mindenesetre felesleges az ügyből belpolitikai kérdést csinálni, Magyarország jelenleg nincs döntési helyzetben" - véli a külügyi szakértő, aki azt is elképzelhetőnek tartja, hogy végül mindkét projekt megvalósul, hiszen a két vezetéken összesen is csak feleannyi gáz érkezne, mint amennyit jelenleg Ukrajnán keresztül szállítanak.

Azonos feltételek mellett Magyarország inkább a Közép-Ázsiából érkező gázvezetéket választaná, de egyelőre nem szabad kizárni egyik lehetőséget sem - mondta hétfőn az Országgyűlésben napirend előtti felszólalásában Gyurcsány. Az orosz gázfüggés enyhítése mellett szólhat az is, hogy hiába a barátságos viszony Moszkvával, ha egyszerűen kevés lesz a gáz. Az OECD tavaly novemberi Oroszország-jelentése ugyanis figyelmeztetett: az állami tulajdonú Gazprom "kielégíthetetlen étvággyal" kebelezi be bel- és külföldön a legkülönfélébb vállalkozásokat az elektromos szolgáltatóktól kezdve szállodákon át a médiáig, ahelyett hogy profitjából megfelelő összegeket költene a gázkitermelés fejlesztésére: az elmúlt öt évben 32 milliárd dollárt költött terjeszkedésre, csupán 12 milliárdot gázkitermelésre, holott csak a Jamal-félszigeten 100 milliárd dolláros beruházásra volna szüksége. Sokan azt feltételezik, hogy ha a Gazpromnak pótlólag fejlesztési bevételekre lesz szüksége, azt az exportárak felsrófolásával fogja elérni, mint hogy odahaza politikai okokból fillérekért adja az energiát.

Ráadásul a csőfektetés drága mulatság: a megfelelő nyomáshoz szükséges kompresszorokkal együtt 1 kilométer vezeték nagyjából 350 millió forintért építhető. A Mol - állítják a cégnél - csak akkor száll be bármely projektbe, ha a megtérülés biztosított. A Kék Áramlat esetében valószínűleg nagyobb sikerrel kecsegtetne a szokásos menetrend: a vevők által évtizedekre előre lekötött kapacitás alapján bankhitelből építkeznének. A Nabucco viszont legfeljebb akkor válhatna rentábilissá, ha az Oroszországtól való függetlenedés árához az unió is hozzájárul. Utóbbira esélyt kínál, hogy Philippe Maystadt, az Európai Beruházási Bank (EIB) elnöke lapzártánk után, szerdán hozza nyilvánosságra, az uniós fejlesztési bank hogyan száll be az EU energiapolitikájának formálásába.

SCHWEITZER ANDRÁS