HVG

Paprikás csirkéről ideje lesz mondjuk sertéspörköltre hangolnia magát annak, aki nem akar lényegesen többet fizetni a vasárnapi ebédért, bár a nokedli így is, úgy is drágább lesz. A hazai élelmiszeripar csaknem minden ágazata jelentős áremelésre készül ugyanis - ha nem is a Fidesz által vészjósolt 40 százalékosra. Hogy a különféle aszály-, fagy- és egyéb károkkal magyarázott drágítást valóban érvényesíteni tudják-e a termelők és az élelmiszer-feldolgozók, az javarészt attól függ, hogy az illető termékből van-e túlkínálat a világpiacon, s importtal vissza tudják-e nyesni a kereskedők a felfelé kúszó árakat - ahogy ez vélhetően a disznóhússal fog történni -, vagy másutt is hiány van belőlük. Ez utóbbi esetben az áremelésnek semmi nem szabhat gátat - ez a helyzet most a baromfi és a liszt esetében.

A korábbi évek csodafegyverére, a nagy áruházláncok árletörő akcióira sem lehet ezúttal számítani. Bár az Auchanban a múlt héten még 59 forintos akciós áron lehetett 1 kiló lisztet kapni, ugyanazokban a napokban az új búzából készült liszt kilóját már 80 forintért voltak kénytelenek átvenni a termelőktől az üzletek. A fogyasztók bánatára fordult a kocka, a beszállítók kerültek alkupozícióba. "A korábbi három hónapos ártárgyalás helyett most alig fél óra alatt meg tudtunk egyezni az áremelésről" - jellemezte a változást a HVG-nek Bárány László, a Master Good cégcsoport tulajdonosa, a Baromfi Terméktanács elnöke. Augusztus 21-étől ezt minden bizonnyal a boltokban is érzékelhetik majd a vásárlók, mivel a baromfi-feldolgozó cégeknek átlagosan 7 százalékos átadásiár-emelést sikerült elfogadtatniuk a kereskedőkkel.

De ezzel nincs vége. Bárány úgy véli, amikor a tavalyinak jó esetben is csak a felét termő kukorica bekerül majd a takarmányokba, újabb, százalékban két számjegyű áremelés lesz szükséges. Egy második lépcsős áremelést valószínűsítenek a malomiparban is: Pótsa Zsófia, a feldolgozók és kereskedők érdekeit képviselő Gabonaszövetség főtitkára szerint év végéig a mostanival együtt körülbelül 40-50 százalékos árnövelést kellene kikényszeríteniük a malmoknak, azaz további legalább 10 forintot tennének még a jelenlegi áraikra. A malmok többségének ugyanis hiányzik az őrléshez szükséges éves búzakészlet több mint fele, amit most már a tavalyi 25-26 ezer forintos tonnánkénti ár duplájáért tudnak beszerezni (lásd grafikonunkat).

HVG

A liszt és a baromfitermékek előállítói jó alappal beszélhetnek áremelésekről, e téren ugyanis nincs importfenyegetés. Európában a madárinfluenza visszavetette a tenyésztők kedvét, a fogyasztók viszont visszatértek a szárnyashúsokhoz. A máskor mumusként emlegetett brazil csirke pedig a baromfipestis, illetve az EU által megkövetelt, az importőröket sújtó, kilónként 50 eurócentes letét miatt nem érkezik Európába. Jól jellemzi a helyzetet egy, a baromfipiacon keringő történet, amely szerint az egyik áruházlánc vezetője - némileg az 1970-es évekbe képzelve az országot - levélben fordult az agrártárcához: "intézze el" számára, hogy baromfihúshoz juthasson, mivel azt importból sem tudja beszerezni. A baromfisok áprilisban már keresztülvertek egy áremelést - amivel Bárány szerint az addig veszteséges iparági pozíciót sikerült 2-4 százalékos nyereségtartalmúra javítani -, ez azonban csak minimális mértékben jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által mért fogyasztói árakban: a márciusban kilónként 591 forintért kínált bontott csirke ára júniusra csupán 599 forintra nőtt. A terméktanácsi adatok szerint a csirkecombnál ennél jóval nagyobb volt a fogyasztóiár-emelkedés, mivel a három hónappal ezelőtti 400-480 forintról átlagosan 600-650 forintig ment fel az ára. A lisztgyártók pedig, ha a kiskereskedelem nem fogadja el az ősszel esedékes újabb áremelést, Romániában találhatnak piacot, ahol most magasabb a lisztár, mint Magyarországon - véli Pótsa.

Áremelésre készülnek a tejfeldolgozók is. "Egy éve 26,5 eurócent volt a piacon kilogrammban mért tej ára, most 30" - jelzi a HVG-nek Raskó György, az Olaszországba nyerstejet exportáló Lajoskomáromi Győzelem Kft. tulajdonos-ügyvezetője, hogy ez európai tendencia. Az import itt sem lehet akadálya a drágításnak. Az unióban csökkent a tejmennyiség, a támogatási rendszer ugyanis arra ösztönöz, hogy ahol nem nyereséges a termelés, ott számolják fel a tehénállományt. Magyarországon az év eleje óta 5,5-6 százalékkal emelkedett a nyerstej felvásárlási ára, ám a feldolgozók ezt csak augusztustól próbálják érvényesíteni a kereskedőknél. "Aki nem tud árat emelni, lehúzhatja a rolót" - jellemezte a tejipari cégek helyzetét Tímár Imre, a piacvezető Sole-Mizo Zrt. elnök-vezérigazgatója, aki szeptembertől újabb, már az aszály miatti termelői költségnövekedésekre alapozott áremelést valószínűsít.

A lisztáremelkedés megjelenik majd a kenyérárban, az égbe szökő takarmányárakat viszont aligha lehet egy az egyben beépíteni a sertéshústermékek áraiba. Az iparági számítások szerint a valószínűleg 50 százalékkal drágább takarmány 18-25 százalékkal viszi feljebb a húsipari termékek önköltségét. Ekkora mértéket azonban vélhetően nem tudnak elismertetni a kereskedelemmel, részben a fogyasztás visszaesése, részben pedig az import versenye miatt (HVG, 2007. július 31.). A húsiparosok felmérése szerint a megszorító intézkedések következtében visszaesett a kereslet a prémiumtermékek - például a drágább szalámik - iránt, viszont jobban keresik az alacsonyabb árú vörösárukat, azaz a párizsit, virslit, krinolint. Európában kevésbé nőnek a takarmányárak, ráadásul az amerikai, brazil és argentin disznók kiszorítják a távol-keleti piacokról a dán, holland és német húsokat, amelyeket ezért Európában terítenek, ami erőteljesen gátolja majd a magyarországi árnövekedést.

A Magyarországon főleg az aszállyal és a fagykárokkal magyarázott élelmiszerár-növekedés jóval korábban kezdődött, mint ahogyan az - az elmúlt hetekben - politikai kérdéssé vált. Az uniós csatlakozást követően az élelmiszerárak az átlagos inflációnál alacsonyabb mértékben nőttek, amit a szakértők a régióbeli alacsonyabb nyersanyagárakkal, illetve az importtal magyaráztak. 2005 decembere óta azonban az átlagos áremelkedésnél nagyobb mértékű az élelmiszer-infláció - tavaly szeptember óta a 10 százalékot is meghaladja. Az áttörésben benne volt az élelmiszerek áfakulcsának 15-ről 20 százalékosra emelése. A csúcsot egyelőre az idei január jelentette, 13,1 százalékos élelmiszerár-emelkedéssel, ami azóta folyamatosan csökken, de még 10 százalék fölött van. Az aszály hatásaként a drágább liszt, kenyér és a baromfi augusztustól valószínűleg ismét meglöki az éves indexet, és a magas bázis mellett is 10 százalék fölött marad az élelmiszer-infláció.

Az ellenzék által emlegetett 40 százalékot azonban nem éri el - állapítják meg egybehangzóan a szakértők. Sőt azt is valószínűsítik, hogy a kormánynak nem kell elővennie a 15-20 százalékos átlagos élelmiszerár-emelkedés esetére belengetett áfakártyát, azaz egyes alapélelmiszerek - például a liszt és a tőkehús - áfájának 20-ról 5 százalékra csökkentését. A meglóduló takarmányárak ellen kamat- és tárolási támogatást kínál az agrártárca az éves takarmányszükségletük felét egyben megvásárló gazdáknak, ez azonban most a magas finanszírozási igény miatt valószínűleg nem hozza tűzbe őket. Ráadásul a kukoricaár vélhetően most van a csúcson a világpiacon, a következő hónapokra szóló kötések legalábbis már néhány eurós csökkenést mutatnak. De a tárolási támogatási ígérvény még mindig hatékonyabbnak tűnik, mint az az ígéret, amely szerint az agrárkormányzat nyilatkozatban kéri önmérsékletre a növénytermesztőket, hogy terményüket a hazai állattenyésztőknek adják el, ne pedig az esetleg többet kínáló kereskedőknek.

A világpiaci árak emelkedése következtében Brüsszelben komoly téma lett a 10 százalékos kötelező területpihentetés megszüntetése - agrárszakértők szerint már el is dőlt, hogy ezt a regulát még az őszi vetések előtt felfüggesztik. A termeléskorlátozó intézkedések időszaka után ez lehet az első olyan döntés, ami a kibocsátás növelését ösztönözné. Ez Magyarországot - mivel itt nincs ilyen előírás - közvetlenül nem érinti, az épülő bioetanol-üzemek kukoricakereslete viszont igen. Utóbbi Raskó szerint nem tesz jót az EU agrárgazdaságának, drágítja a takarmányt, ezzel versenyképtelenné teszi az európai állattenyésztést a tengerentúli konkurenciával szemben.

Fűti a világpiaci áremelkedést Kína és India rohamosan növekvő élelmiszerimport-igénye is, kérdés azonban, hogy meddig, azaz valóban az energiahordozókhoz mérhető stratégiai termék lesz-e az élelmiszer - ahogyan ezt Gráf József agrárminiszter fejtegeti. A nagy országok nem rendezkedhetnek be élelmiszerimportra, ezért középtávon a távol-keleti térség is megoldja gabonaellátását - véli Halmai Péter, a Szent István Egyetem professzora. Ez pedig azt jelenti, hogy előbb-utóbb visszatér a 19. század második felétől jellemző trend, azaz az élelmiszerek reálárának csökkenése - vetíti előre Halmai, aki szerint Brüsszelnek folytatnia kell a most lassúnak tűnő agrárreformot, amely a piac szabályozó szerepét erősíti.

KELEMEN ZOLTÁN