A döntés megfelelt a többségi piaci várakozásnak. Az elemzők ez év közepére várják az enyhítés folytatását.

A Bank of England utoljára februárban, az előtt decemberben csökkentette irányadó kamatát, negyed-negyed százalékponttal.

Az alapjában a bankközi piacra korlátozódó, ott pénzhiányt, magas kamatokat okozó "nem elsőrendű válság" makrogazdasági begyűrűzésének megelőzésére, mindenekelőtt a lakosság túlnyomó részét érintő lakáspiac összeomlásának megelőzésére a Bank of England tavaly év végén agresszív kamatcsökkentésbe kezdett – különösen szokatlan ez tőle, hiszen a korábbi években világviszonylatban élen járt a szigorban. 2003. novembertől rendszeresen emelte a kamatot – egyetlen, átmeneti enyhítéstől eltekintve 2005. augusztusban –, egészen tavaly júliusig, 5,75 százalékig.

A tavaly év végi fordulatot a "nem elsőrendű válság" okozta aggodalmak indították el, de a bank meg is tehette, mert az év vége felé az infláció csökkent. Decemberben 2,1 százalékos volt a tizenkét havi infláció a tavaszi, 3 százalékot meghaladó ütemek után. A banknak folyamatosan 2 százalékot kell megcéloznia. A további kilátások azonban arra vallanak, hogy a Bank of England nem követheti tovább az amerikai Fed példáját, inkább az Európai Központi Bank (EKB) sorsára juthat: meg fogja kötni a döntéshozók kezét az infláció.

A brit központi bank vezetőinek legutóbbi nyilatkozataiból az derül ki, hogy az inflációt már a következő hónapokban tovább emelkedni várják, vissza 3 százalék közelébe vagy azon is túl. Januárban 2,3 százalékos volt a tizenkét havi fogyasztóiár-infláció Nagy-Britanniában.

Az egyik vezető londoni gazdaságelemző intézet, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) negyedévente kiadott lakóingatlan-prognózisainak idei első összeállítása szerint az átlagos lakásár az idén 11 ezer fonttal (csaknem 4 millió forinttal), a 2007 harmadik negyedévében elért 198 900 fontos (69,6 millió forint) csúcsról 187 900 fontra (65,7 millió forint) csökken Nagy-Britanniában. Ezzel 1995 óta tartó irányzat törhet meg: a lakásárak évről évre 10-15 százalék között emelkedtek, az évi átlagos inflációt legalább ötszörösen meghaladó ütemben. Ezt persze nem elsősorban a tényleges lakossági kereslet, hanem nagyrészt a City-beli befektetési banki foglalkoztatás rohamos bővülése és az ottani, évi sokmilliós nagyságrendűre emelkedett fizetések okozták: a lakásárak a szaporodó spekulációs befektetések miatt ugrottak meg. Most éppen a City-beli leépítések okozhatnak ellenkező hatást. A lakásár-infláció - bizonyára csak átmeneti – visszafordulása azonban várhatóan nem érvényesülhet igazán a teljes inflációban, az ingatlanpiacról érkező hatást ugyanis messzemenően ellensúlyozzák az energia- és az élelmiszerárak. Nem szólva arról, hogy az ingatlanpiaci előrejelzések sem váltak még be egyelőre: januárban még mindig közel 5 százalékkal volt magasabb az átlagos lakásár, mint egy évvel korábban.

Hasonlóan az EKB-hoz, elvileg a Bank of Englandnek sem szabad hivatalosan aggódnia a gazdasági növekedés miatt, megbízatása az árstabilitás elérésére szól. Ráadásul a brit központi bankot nem hivatalos jelleggel hagyományosan is sokkal kevésbé izgatja a GDP-alakulása, mint az EKB-t. Ráadásul e téren tényleges aggodalomra nincs is túl sok ok. Tavaly az euróövezetben a gazdasági növekedés kissé lassult évi átlagban 2006-hoz képest, Nagy-Britanniában ellenben gyorsult, 3,1 százalékra a 2006-os 2,9 százalékról. A "nem elsőrendű válsággal" és az energiaárakkal összefüggő bizalomvesztés Nagy-Britanniában a tavalyi utolsó negyedévben is csak 2,9 százalékosra lassította a gazdasági növekedést éves összehasonlításban, és ezt is lényegében a szolgáltatások okozták, főleg a City-beli banktevékenység teljesítményének gyengülése miatt. Azonban a héten megjelent szolgáltatási beszerzőmenedzser, meglepetésre, öthavi csúcsot jelzett a teljesítmény növekedésében, ami arra vall, hogy némiképp a City is összeszedi magát. Csakhogy ezzel együtt a beszerzési és a kiszabott árak inflációja is rekord ütemű volt.

A bank szemlátomást nem is aggódik a gazdaság miatt, viszont valóban van oka aggódni az infláció miatt. Egy múlt heti felmérés szerint a brit fogyasztói hangulat 13 éves mélyponton van. Erről a Bank of England kamatdöntő pénzügypolitikai bizottságának egyik tagja, Timothy Besley így nyilatkozott: - Az emberek legföljebb feltöltik a megtakarításaikat, ez teljesen normális, és nem kell azt hinni, hogy a fogyasztói költekezés bármilyen puhulása valamiféle gazdasági katasztrófára utalna.

Idén persze a brit gazdaság is valamelyes lassulásra van ítélve, de a körülmények arra utalnak, hogy a központi bank egyelőre felhagy a "nem elsőrendű válság" esetleges következményeinek afféle ellensúlyozásával, amely összgazdasági következményekkel jár, viszont bizonyosan folytatja a célzott, rendkívüli repóárverések három hónapja tartó gyakorlatát.