szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A történelem ismétli önmagát. Gazdasági válságok, financiális krachok nemcsak a fejlett kapitalizmus idején alakultak ki, hanem korábban is. Az egyik legnagyobb s leghírhedtebb pénzügyi bukás közel 300 éve, 1720-ban Franciaországban következett be egy skót bankár tömeghisztériát kiváltó tevékenysége nyomán. A Law-féle szédelgés következtében ezrével szegényedtek el korábban tehetős emberek, s a francia állam pénzügyi káoszba süllyedt. Oda, ahonnan nem sokkal korábban a nagyravágyó pénzember kiemelte. John Law története számos tanulságot hordoz a mai befektetők és kölcsönvevők számára is.

A francia állam XV. Lajos uralkodásának idején jelentős pénzügyi nehézségekkel küzdött azután, hogy az 1705–1707 közötti időszakban a kiadásai 116 millióról 258 millió frankra emelkedtek, de a jövedelmei mindössze 24 millióra csökkentek. A hiányt első lépésben azzal kezelték, hogy elbocsáttatták a hadsereg állományának nagy részét, illetve Colbert pénzügyminiszter szigorú vizsgálatot rendelt el az állami pénzügyek kezelői ellen. Ezeket sorra börtönbe zárták és megkínozták, s mintegy 220 millió franknyi bírságot csikartak ki belőlük. Csakhogy e hatalmas összeg legnagyobb részét a régens (Fülöp orléans-i herceg, aki XIV. Lajos öccsének és pfalzi Erzsébet Saroltának a fia volt) saját céljaira fordította, így aztán az államnak ebből alig lett haszna. A lerongyolódott országban az adókat már nem lehetett tovább emelni, s a pénzhiány miatti feszültség egyre csak nőtt, a régens pedig „nem szokványos” eszközökkel akart segíteni az államháztartáson.

John Law, pénzügyi zseni és kalandor, a bankó atyja.
Jobb, ha nem feledjük
© wikimedia.org
A megoldást egy skót üzletember, John Law szolgáltatta. Az edinburgh-i aranyműves és bankárfamília élvhajhász, szerencsejátékos sarja kénytelen volt elhagyni hazáját, mert egy féltékenységi ügy végére pontot tévő párbajban lelőtte szeretőjének férjét, s emiatt a londoni törvényszék halálra ítélte. Law megszökött a börtönből és Angliából is. Évek során fél Európát végigutazgatta (járt Magyarországon is), s közben (főleg Hollandiában) beható ismereteket szerzett a kontinens kereskedelméről és üzleti szokásairól.

Law alaposan tanulmányozta a pénzügyeket, s a pénzmozgások egyik legjobb szakértőjévé vált. Megértette, hogy a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlenül fontos a pénzellátás, s a könnyen elérhető hitelek nélkül működésképtelenné válnak a gazdasági mechanizmusok. Arra is rájött, hogy hatékony gazdaságot képtelenség papírpénzforgalom nélkül működtetni. Ebből azonban azt a téves következtetést vonta le, hogy a könnyű és gyors pénzforgalom önmagában növeli a gazdaságot, s nem számolt azzal, hogy az pénzhez jutás egyszerű lehetősége hatalmas tömegek, egész országok, sőt kontinensek lakóinak vágyát szítja fel a gyors meggazdagodás iránt. Ez pedig – lévén, hogy a piaci folyamatokat jelentős részben pszichológiai motívumok mozgatják – kontrollálhatatlan hisztériává és gazdasági zűrzavarrá terebélyesedhet.

Magánkézben az állam minden jövedelme (Oldaltörés)

John Law bankja, a Law és Tsa. 1716. május 5-én (pár nap különbséggel 193 évvel ezelőtt) kezdte meg tevékenységét királyi engedéllyel, s azzal a megjegyzéssel, hogy részt kell vennie az adók begyűjtésében. Law nyilvánosan deklarálta, hogy a bankár, aki fedezet nélkül bocsát ki értékpapírokat, halált érdemel. Kitűnően igazgatta bankját, s a hitelpiac megszervezése révén sikerült megszüntetnie a pénzszűkét Franciaországban. Míg korábban 30 százalékra is nehezen lehetett pénzt kapni, hamarosan már 5-6 százalékos kamatra is kölcsönöztek. Ez az eredmény arra indította a régenst, hogy a bankot 1717 elején állami intézetnek nyilvánítsa, „melynek jegyei minden pénztárban elfogadtatnak”.

Mivel a francia állam gazdasági erejébe vetett bizalom még egyáltalán nem állt helyre, Law tudta, hogy nem volna elég, hogy a kincstár kezeskedjen az általa kibocsátott értékpapírok beválthatóságáért. A franciák akkoriban foglalták el Louisianát, s igen nagy reményeket fűztek az új gyarmati terület kiaknázásához, aminek irányítását a Missisippi-völgyi kereskedő társaság kezébe adták. Ez a cég szolgáltatta a Law és Tsa. (később Banque Generale majd Banque Royale) által kibocsátott értékpapírokhoz a fedezetet. Mivel a bank megszerezte a kereskedőcég papírjainak többségét, a két vállalkozás gyakorlatilag eggyé vált. Ráadásul a kereskedőcég (Compagnie de la d'Occident) is üzleti kapcsolatot alakított ki az állammal, s bérbe vette tőle a dohánymonopóliumot, illetve megállapodott 6000 francia telepes és 3000 szenegáli rabszolga Louisianába költöztetéséről.

A Bank Royale 100 livre értékű részvénye. A vágy titokzatos tárgya
© gutenberg.org
Ám ez csak az első lépés volt, hiszen hamarosan a pénznyomtatás bérbevétele, sőt, egy idő után az állam összes „jövedelmeinek” kedvező feltételek melletti bérbevétele következett, beleértve a tengeri kereskedelmet. A gyarapodás olyan látványos, a profit ígérete olyan hatalmas volt, hogy az 500 frankos részvény árfolyama hamarosan 5000 majd 8000 frankra emelkedett. Valóságos roham kezdődött az államilag elismert „bankjegyekért”, s Law nagy kegyesen megengedte az ország előkelőségeinek, hogy részvényt jegyezhessenek nála.

Miután Law áttért a katolikus hitre, Colbert pénzügyminiszter hivatalát is megkaparintotta, s Franciaország minden pénzügye a kezében összpontosult, ami tovább növelte a bankjába vetett eddig is szinte korlátlan bizalmat.

John Law bankója saját kezű aláírásával. Sokkal több, mint papír
© www.wikimedia.org
Az állam az elsők között igyekezett kiaknázni a kínálkozó pénzbőségét, és 1200 millió frankot vett kölcsön a banktól 3 százalékos kamatra. Ez a kölcsön képessé tette a kincstárt, hogy a régebbi magasabb kamatú kölcsöneit kifizesse, vagy olcsóbbra váltsa. Azok pedig, akik a jövedelmüket az államtól származó kamatokból húzták, most boldogan helyezték el befektetéseiket Law-nál biztonságos és magas kamatozású befektetésekbe. Így aztán az állam hitelezői lassanként a bank részvényeseivé váltak. Mindenki részvényt akart, a készpénznek gyakorlatilag elveszett az értéke. Beszámolók szerint előfordult, hogy egy hitelező kardot rántott, mert nem részvényben, hanem aranyban akarták kifizetni. A részvényvásárlási őrület mindenkit magával ragadott a legkisebb egzisztenciáktól a polgárságon és a papságon át az arisztokráciáig, mert a meggazdagodás, a nagy vagyon felhalmozása oly könnyen elérhetőnek tűnt, s a munka értéke semmivé foszlott.

A tündérmese vége (Oldaltörés)

A tündérmese azonban tiszavirág életű volt. A bank nagyjából tízszer akkora értékben bocsátott ki értékpapírokat, mint amennyi készpénze volt. A különbséget a louisianai aranybányáknak kellett volna fedezniük. De ezek jövedelme a bányanyitások elhúzódása s a vártnál kisebb hozamok miatt messze alatta maradt a várakozásoknak. Ráadásul igen sokba került a gyarmati központ, „Új-Orleans” kiépítése is. A bank részvényei emiatt veszíteni kezdtek az értékükből. A bennfentesek természetesen tudtak a bajokról, s Law, illetve a régens is nekiláttak eladni részvényeiket, igen nagy haszonra szert téve. A kormány pedig (mentendő a menthetőt) a bankjegyforgalom ösztönzésébe fogott, s bűnnek nyilvánította, ha valaki 500 frank (nemesfém) készpénznél többet tart otthon. Abból indultak ki, hogy minden arany és ezüst az államé, a magánembereknek meg kell elégedniük a bankókkal.

Az intézkedés azonban fordítva sült el, mert felkeltette a bizalmatlanságot, ami a bankpapírok elértéktelenedésének felgyorsulásához vezetett. A kormánynak hamarosan (1721 szeptemberében) el kellett rendelnie a bankrészvények eredeti értékükre való leszállítását, illetve bejelentették azt is, hogy megszakítják a Law bankjával fenntartott kapcsolatot, s papírjait hivatalos állami pénztárakban nem fogadják el. Erre kitört a pánik, mindenki visszakövetelte befektetett pénzét. A Banque Royale ennek természetesen nem tudott megfelelni, úgyhogy a kormány megtiltotta a bankjegyek forgalmazását, s ezzel véget is vetett a bank működésének.

© gutenberg.org
A bank és a kereskedőtársaság ki nem fizetett adóssága elérte az akkoriban elképesztő összegnek számító 2 milliárd frankot. Sok ezer olyan ember jutott koldusbotra, aki egy-két évig azt hihette, hogy a végtelen gazdagság kapujában áll. Franciaország pedig ugyanoda jutott vissza, ahonnan John Law pár évvel korábban kirángatta: a pénzügyi káosz közepére. Law-nak menekülnie kellett, előbb visszatért Angliába, ahol sikerült tisztáznia magát a még mindig fennálló gyilkossági vád alól, s végül Velencében húzta meg magát, ahol minden vagyonát és befolyását elveszítve, szegényen és magányosan halt meg.

John Law kísérlete kudarcot vallott, s számos tragédia okozójává vált, de hatása nem múlt el nyomtalanul. Bebizonyította, hogy a pénz értéke az emberek közötti magállapodáson nyugszik, s nem valamiféle objektíven mérhető alapon, például színarany rudakon.

Egy akkoriban a párizsi lapok közreműködésével népszerűvé vált dalocska még sokáig emlékeztette a franciákat, hogy a vágyakat nem kifizetődő összekeverni a valósággal. Nekünk is érdemes elolvasni.

Hétfőn részvényt vettem részvény után
Kedden milliomos lettem, úgy ám
Szerdán nagy házat szereztem gyorsan
Csütörtökön már hintómban voltam
Péntek: mámor az operabálban
Szombaton a szegényházban háltam.

MZ

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Meixner Zoltán (hvg.hu) Gazdaság

Nem volt irgalom: így bántak el az adósokkal

Az adósság nem csak mostanság jelent gondot, hiszen az ember, amióta társadalomba szerveződött, hajlamos kölcsönkérni, és bizony van, hogy nem tudja megadni. Ha valaki ilyen szégyenbe keveredett, a régi időkben csúful elbántak vele. Felidézzük a múlt árnyait.

Vissza akar térni Biden az Iránnal kötött atomalkuhoz

Vissza akar térni Biden az Iránnal kötött atomalkuhoz

Ónos esőre figyelmeztetnek az ország nagy részén

Ónos esőre figyelmeztetnek az ország nagy részén

Bloomberg-elemzés: Merkelnek rá kellene pirítania Orbánékra, amiért blöffölnek

Bloomberg-elemzés: Merkelnek rá kellene pirítania Orbánékra, amiért blöffölnek