Az IMF a pénzügyi tranzakciók magadóztatásának lehetőségét vizsgálja

Az amerikai Pittsburgh-ben zajló kétnapos értekezleten részt vevő forrás közölte: az IMF a G20 megbízásából tanulmányozza majd, hogy miként lehetne bevonni a pénzügyi szektort a válság elleni küzdelembe.

Az IMF szakértői a következő G20-csúcsra jelentést készítenek a lehetőségekről, köztük a Tobin-adó néven is ismert adófajta bevezetéséről, amely napirendre került a mostani tanácskozáson, a csúcsot záró közlemény azonban várhatóan nem említi meg.

Az elképzelés James Tobin amerikai közgazdásztól származik. A Nobel-díjas gazdasági szakértő az 1970-es évek elején dolgozta ki az ötletet, a nemzetközi devizaügyletekkel összefüggésben. Azóta számos alkalommal előkerült a világpolitikai diskurzusban. Legutóbb – az éppen a G20 csúcs utáni, vasárnapi német parlamenti választásokat felvezető kampányban – Peer Steinbrück, a berlini kormány baloldali pénzügyminisztere és Frank-Walter Steinmeier szociáldemokrata kancellárjelölt vezette elő.

A konzervatívok vezetője, Angela Merkel kancellár sietett leszögezni, hogy a javaslat megfontolásra méltó, elemzők azonban nem sok esélyt adtak a Tobin-adónak, kampányfogásnak minősítették, mondván, hogy az adót csak nemzetközi összefogással, minél több országban egységesen lenne értelme bevezetni, máskülönben a pénzpiaci szereplők hátat fordítanak az őket extra adóval sújtó államoknak.

A német pénzügyminiszter pénteken a Financial Times című londoni üzleti-politikai lapban is kifejtette a G20 figyelmébe ajánlott elképzelését. E szerint a világgazdasági összkibocsátás 85 százalékát megtermelő Húszaknak 0,05 százalékos adót kellene kivetni országaikban a pénzügyi termékekkel végrehajtott bármiféle kereskedési ügyletre, függetlenül attól, hogy e tranzakciók tőzsdén történnek-e. A lakossági kisbefektetők mentességet kapnának.

Steinbrück az osztrák gazdaságkutató intézet számításait idézve azt írta: egy ilyen mértékű adó globális kivetéséből évente akár 690 milliárd dollár is befolyhat; ez a világ összesített GDP-értékének 1,4 százaléka lenne. Ez nem róna illetlenül nagy terhet a piaci szereplőkre, ugyanakkor jelentős mértékben hozzájárulna a válság költségeinek finanszírozásához – áll a német pénzügyminiszter cikkében.