Évfordulós ötszázfontos. Az árfolyam partján

Jól jött a válság azoknak, akik tőzsdei ügyletekkel a forint gyengülésére játszottak. A devizapiacon aktív brókercégek beszámolói szerint ügyfeleik jelentős része képes volt a maga számára nyereséget kovácsolni a devizahitelesek álmát megkeserítő forintgyengülésből. A módszer egyszerű: úgy lehet a forint ellen „fogadni”, hogy valaki a nagyobb esések kezdetén eurót vásárol, majd tőkéjét később, előnyösebb árfolyamon váltja vissza forintra.

A pezsgés február és március elején volt a legnagyobb, amikor több mint 300 forintot kellett adni egy euróért, majd ezt követően március közepén, amikor az árfolyam visszatért a lélektanilag kritikus 300-as szint alá. A nagymértékű, egyirányú árfolyam-elmozdulások kedveztek a spekulánsoknak, a hosszan tartó trendekbe könnyen be lehetett szállni, és viszonylagos biztonsággal lehetett kereskedni. Szántó András, az Equilor Befektetési Zrt. devizaüzletágának vezetője szerint ráadásul a jól körülhatárolható sávban ingadozó árfolyam még biztonságosabbá tehette a spekulációt, a befektetők ugyanis jó eséllyel számíthattak rá, hogy az ingadozási sáv széléhez közeledve az árfolyam mozgása hamarosan megfordul.

Korábban még soha nem tapasztaltak hasonló érdeklődést lakossági befektetők részéről a devizakereskedelem iránt, állította a HVG által megkérdezett szakmabeliek többsége. Turi Dániel, a devizaspekulációra szakosodott GlobalFX elemzője szerint a spekulációhoz kedvező környezet mellett ebben legalább ekkora szerepe volt a médiának is, az emberek ugyanis már szinte minden kommunikációs csatornából a forintgyengülésről hallva óhatatlanul is vérszemet kaptak, hogy megpróbálják saját javukra fordítani a folyamatot.

A részvényeken edződött befektetők körében amúgy is egyre népszerűbb a devizapiaci befektetés. A Buda-Cash Brókerház Zrt. devizaüzletágának vezetője, Taraczky Andrej ezt azzal magyarázza, hogy a devizák minden más befektetési terméknél több lehetőséget nyújtanak az árelmozdulásokkal való játékra: e piac forgalmával, likviditásával ugyanis semelyik másiké sem vetekedhet, a részvénypiaccal ellentétben a kereskedés a nap 24 órájában lehetséges, és bármilyen irányú árelmozdulással lehet nyereségre szert tenni (például az euró-forint devizapárt nézve forintgyengülés esetén euró, erősödés esetén pedig forint vásárlásával). Taraczky szerint további előny, hogy a részvénypiachoz képest a devizapiacon sokkal változékonyabb az árfolyamok mozgása, így akár az is előfordulhat, hogy egyetlen napon belül az adott deviza gyengülésével és erősödésével is nyereségre tehet szert a befektető. Nem elhanyagolható a többi tőzsdei befektetéshez képest összehasonlíthatatlanul kedvezőbb árszabás sem: a Hamilton Tőzsdeügynökségnél például az üzletkötés díja mindössze egyetlen ezrelék, és ez is csak nyitáskor fizetendő (a zárás ingyenes), míg tőzsdei részvényeknél a forgalmi díj ennek általában a többszöröse, hasonlóan más szolgáltatókhoz.

Szó, ami szó, ebben a környezetben valóban pillanatok alatt lehet vagyonokat keresni vagy elveszíteni is. Szolyka János, a Cashline Értékpapír Zrt. devizapiaci üzletkötője szerint náluk naponta tucatjával fordul elő, hogy egy-egy ügyfél egyetlen nap leforgása alatt lesz fél-egy millió forinttal gazdagabb vagy éppen szegényebb. Márpedig az utóbbi sajnos gyakoribb: „tíz számlanyitóból fél év múlva kilenc már lehet, hogy nem ügyfél, ugyanis aki felkészületlenül vág bele a spekulációba, az akár két-három rosszul sikerült üzlettel is elveszítheti a tőkéjét” – érzékeltette a kockázatokat Szolyka. Ezek a szélsőséges eredmények a devizapiac sajátosságaiból fakadnak. Itt ugyanis 100 ezer euró, vagyis körülbelül 30 millió forint a legkisebb összeg, amivel üzletet lehet kötni. Ennyi pénze persze nem sok ügyfélnek van (a többség 2–10 millió forint közti összeget fektet be), ezért szinte kizárólag tőkeáttételes kereskedést szoktak alkalmazni. Ennek lényege, hogy az ügyfél saját pénzének többszörösével bonyolíthat le üzleteket, tízszeres tőkeáttétel mellett például már 3 millió forint is elég 30 millió forintos (100 ezer eurós) ügylethez. De ez természetesen azt jelenti, hogy a kockázat is többszöröződik. „Az említett tízszeres tőkeáttételnél maradva például a megnyitott pozíció értékének egyszázalékos változásával a befektető tőkéje tíz százalékot változik” – figyelmeztet Hont András, a Hamilton üzletkötője, aki hozzáteszi, éppen ezért ügyfeleiknek nem is engedik, hogy tízszeresnél nagyobb tőkeáttételt alkalmazzanak. A Buda-Cashnél viszont a húsz-harmincszoros tőkeáttétel a megszokott, de a GlobalFX ügyfelei már 1 százalékos letéttel kereskedhetnek, tehát egy 100 ezer eurós tételt már 1000 euró alapletéttel is meg lehet mozdítani, ami azt jelenti, hogy az árfolyamok 1 százalékos változása a megmozgatott tétel arányos mértékét hozza a nyereség vagy a veszteség oldalon. Mindez magában hordozza azt, hogy nagy elmozdulásoknál nagy lehetőségek, illetve kockázatok adódnak. A brókercégek többsége – a nagyobb bajt elkerülendő – bizonyos veszteségi szinteknél automatikusan lezárja az ügyletet, így a számlák nem mehetnek át mínuszba.

Taraczky szerint éppen itt rontja el a legtöbb kezdő spekuláns: amikor az árfolyamok nem arra indulnak, amerre ők várják, nincs szívük lezárni az ügyletet és elkönyvelni a veszteséget, hanem inkább várnak a kedvező fordulatra. Ezzel szemben, amikor számításuk bejön, örömükben rendszerint túl hamar kiszállnak, és zsebre vágják a profitot. Így egyetlen rossz döntéssel akár több nyereséges üzlet eredményét, előbb-utóbb pedig kezdőtőkéjük jelentős részét is elveszítik. Éppen emiatt kétséges, hogy a válság kevés nyertese közé tartozó spekulánsok hosszú távon mennyit tudnak megtartani mostanság szerzett előnyükből.

KOVÁCS KÁROLY