Oszkó Péter: nem baj, hogy én a munka nehezét végzem el

HVG: Az elmúlt napokban sokan hivatkoztak a HVG Portré rovatában március végén megjelent beszélgetésre, amelyben ön kijelentette, nehezen tudná elképzelni, hogy egy szakértői kormányban szerepet vállaljon. Hogyan higgyük el újabb állítását, hogy egy év után visszavonul a politikától?

O. P.: Tudtam, hogy egyszer megkapom ezt a kérdést. A szakértői kormányban való részvételről a múltkor gondolkodási idő nélkül kellett felelnem önöknek, miközben magam is tele voltam aggályokkal, megválaszolatlan kérdésekkel. A helyzet is más volt, hiszen akkor még nem mondott le a miniszterelnök. Arra viszont hosszabb gondolkodási idő után jutottam, hogy egy ilyen pozíciót csak egy évre vállalok. Ez nem improvizáció, hanem kiérlelt álláspont.

HVG: Bizottsági meghallgatásán azt mondta, szeretne olyan helyzetben lenni, mint a következő kormány, amelynek évről évre jelentős adócsökkentésre lesz módja. Zavarja, hogy másoknak kaparja ki a gesztenyét?

O. P.: Egyáltalán nem. Semmi problémám azzal, hogy én a munka nehezét végzem el, különösen azért, mert nemcsak egy konkrét érdekcsoportnak vagy a következő kormánynak segítek, hanem az egész országnak.

HVG: Biztos benne, hogy egy év múlva sokkal jobb helyzetben lesz Magyarország?

O. P.: Hogyne. Idénre nagyon komoly recessziót prognosztizálunk, jövőre már nagyjából stagnálást. Igaz, a jövő év még messze van, és a prognózisok mostanában ki vannak téve a világgazdasági körülmények változásának. A különböző reformkoncepciókban évek óta 1100-1200 milliárdos kiadáscsökkentést láttunk szükségesnek ahhoz, hogy az adórendszer érdemben átalakítható legyen, és az ország versenyképessége javuljon. Úgy kalkuláltam, hogy ez két-három év alatt hajtható végre. Most 12 hónap alatt 1300 milliárdot tervezünk lefaragni a költségvetési kiadásokból. A gazdasági visszaesés miatt ezt az összeget az idén nem, és jövőre is csak korlátozott mértékben tudjuk adócsökkentésre fordítani, de ha a tendencia megfordul, tányéron lesz felkínálva az adócsökkentés lehetősége.

© Fazekas István

HVG: Simor András jegybankelnök legalább 2000-2500 milliárd forintos lefaragás szükségességéről beszélt.

O. P.: Ha hosszú távon még racionálisabbá tudjuk alakítani a költségvetés működését, akkor miért is ne? Tervezzük is, hogy miután a reformcsomag legfontosabb elemeit törvényi szintre emeltetjük a parlamenttel, lehetőleg még a tavaszi időszakban folytatjuk a munkát.

HVG: Újabb megszorítások?

O. P.: Nem. Az államszerkezet működésében fogjuk keresni a racionalizálási lehetőségeket. Ezek egyedi intézkedések, kisebb beavatkozások lesznek, amiknek semmi közük a lakosság életszínvonalához.

HVG: A kormány és korábbi munkahelye, a Deloitte közt az egykori Postabank auditálása körül folyó 30 milliárd forintos perrel kapcsolatban azt mondta, önnek nem lesz gond, hogy átálljon a másik oldalra. Lehet, hogy pénzügyminiszterként – például a kamatszinttel kapcsolatban – a volt főnöke által vezetett jegybankkal is összeütközésbe kerül majd?

O. P.: A mondat első része annyiban igaz, hogy én szakértő vagyok, és a csapatom által rám kiszabott feladatot akarom elvégezni a lehető legjobban. A Postabank-ügyre mindig is azt mondtam, hogy igyekszem tőle távol tartani magam, tehát nem fogok azzal kapcsolatos döntést hozni, sem a kormányzati döntéseket befolyásolni. Az MNB-vel való viszonyomat semmilyen irracionális, személyes, érzelmi motívum nem fogja hátrányosan befolyásolni. Kizárólag szakmai alapon fogunk egyeztetni, és annak megfelelően fogunk egymás munkájáról véleményt kialakítani. A kamatpolitika az MNB-hez tartozik, a fiskális politika a PM-hez.

HVG: A politika, amibe mégiscsak belecsöppent, a kompromisszumok mestersége. Ennek tudjuk be, hogy bár általános cél az adórendszer egyszerűsítése, mégis bevezetnek egy 18 százalékos köztes áfakulcsot?

O. P.: Meggyőződésem, hogy az adórendszer nem bonyolódik a kedvezményes kulcs által. Az egy teljesen jó, korszerű elem, az EU-ban szinte mindenhol használják. Nálunk az ezzel kapcsolatos félelem mindig az volt, hogy az iparági lobbik miatt nem lehet majd gátat szabni annak, mi minden tartozzon kedvezményes kulcs alá. Mi megpróbáltuk tényleg csak a legszegényebb réteg számára fenntartani a kompenzáció lehetőségét. Inkább az adónemek száma, azok eltérése, illetve a különböző adószámítási szabályok azok a bonyolultsági elemek, amikkel le akarunk számolni.

HVG: Az ingatlanadóval kapcsolatban kiindulópontnak tekinthetjük azt a korábbi kalkulációt, hogy 30 milliós értékhatár fölött 1 százalék lenne a kulcs?

O. P.: Nem lesz annyi. A Reformszövetségnél egy nagyon konzervatív számítást végeztünk arra vonatkozóan, hogy ingatlanadóból mennyi költségvetési bevétel folyhat be, és egy olyan százalékot akartunk ideilleszteni, ami biztosan garantálja azt. A részletes számítások alapján ma az látszik, hogy ugyanaz a költségvetési bevétel lényegesen alacsonyabb kulccsal is elérhető.

HVG: Mekkora lesz tehát az a bizonyos alacsonyabb kulcs?

O. P.: Épp csak megkezdtük a számításokat, lineáris kulcs vagy sávos adóztatás egyaránt elképzelhető. A pontos számokon még dolgozunk. A lakások árát valószínűleg az értékövezetbe sorolás határozza majd meg, de ellenbizonyítás is lehetséges lesz.

HVG: Komoly gazdasági haszna lenne, ha Magyarországon végre stabil lenne az adórendszer. Egyeztetett már ön a Fidesz szakértőivel, hogy hosszabb távon megőrizhetőek legyenek a kormány által bevezetett intézkedések?

O. P.: Tegnap a parlament nyilvánossága előtt improvizatív jelleggel felvetettem ezt a gondolatot. Miután az ellenzék kifogásolta, hogy 19 százalékra tervezzük a jövő évre a társasági adót, elmondtam, hogy hosszabb távon szerintem is alacsonyabb szinten ideális meghatározni a terhelést, és kész vagyok akár közösen is számolni, mikor lehet a kulcsot 18, majd 16 százalékra leszállítani. Ezt aztán akár jogszabályba is foglalhatjuk. Ahogy például Csehország is tette. Ott több évre meghatározták a társasági adó kulcsát. Az ilyesmit nagyon értékeli a piac, de persze csak akkor, ha aztán be is tartjuk. Ez pedig a parlamenti pártok közti bizonyos mértékű konszenzus nélkül nem megy.

SCHWEITZER ANDRÁS