A magyar gazdaság a rendszerváltás óta nem élt meg olyan gyors és látványos visszaesést, mint az utóbbi fél évben. Tizennyolc évvel ezelőtt, a KGST és a keleti piacok összeomlása következtében a hazai össztermék (GDP) brutálisan nagyot, 12 százalékot zuhant, és a munkanélküliség egyetlen év alatt 80 ezerről 400 ezerre ugrott. A Magyarországot 2008 őszén elérő nemzetközi válság következtében a GDP az idei első negyedévben 6,7 százalékkal maradt alatta az egy évvel korábbinak, és azóta a munkanélküliek száma 85 ezerrel nőtt. 1991-ben az ipari termelés az év egészében 18 százalékkal zsugorodott, s bár legutóbbi prognózisa szerint a pénzügyi tárca az idei évre ennél szolidabb, 15 százalékos mínuszt vár, az ágazat a január–áprilisi időszakban csaknem a negyedével produkált kevesebbet, mint egy éve. Az 1990-es évek elején a gazdasági átalakulással járó, az egész régióra kiterjedt válság Magyarországon három évig tartott, és olyan megrendítő mértékű volt, hogy a GDP csak 1999-ben haladta meg a kilenc évvel korábbit.
 HVG |
A mostani nemzetközi pénzügyi krízis és a világ gazdasági erőcentrumait egy időben sújtó recesszió következtében mind az Európai Unió, mind Magyarország – amely exportra kerülő termékeinek négyötödét a többi tagország piacain értékesíti – GDP-je negyedévről negyedévre csökkent, és az elemzői kórus szerint mindkettő még jövőre is lejtmenetben lesz. Az esélylatolgatások egyelőre nem terjednek ki arra, hogy az unió gazdasága a 2009-ben és 2010-ben várható, összességében 4-5 százalékosra tippelt GDP-mínusz után mikor éri el újra a 2008-as szintet. Az ennél nagyobb, két év alatt legalább 6-7 százalékos visszaesést elszenvedő magyar gazdaság „helyreállítása” legkorábban 2012–2013-ra tehető, hacsak be nem következik egy újabb drámai fordulat, például az, hogy az államadósság időközben finanszírozhatatlanná válik.
A pénzügyi katasztrófa elkerülése már nemcsak a mostani és eljövendő magyar kormányzatokon múlik, hanem a leggazdagabb országok kormányai és a nemzetközi szervezetek által követett gazdaságpolitikán is. Minap közzétett, drámai elemzésében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) azt becsüli ugyanis, hogy a receszszióval elszenvedett bevételkiesések és bőséges kormányzati gazdaságösztönző programok következtében 2014-re a G20-csoport tíz legfejlettebb gazdaságának államadóssága a GDP-hez viszonyítva a 2007-es 78 százalékról 114 százalékra nő. Ennek a finanszírozása azzal járhat, hogy a felzárkózó, a befektetők által kockázatosnak ítélt államok a következő években egyre nehezebben találnak maguknak új forrást, és ha hozzájutnak is friss kölcsönökhöz, csak drágán, nagy felárral. Japánban például az államadósság öt év múlva a GDP 234 százalékára rúg, Olaszországé megközelíti a 130 százalékot, az Egyesült Államoké – amelynek adósságmutatója már az idén beéri Magyarországét – a 107 százalékot, és még a hagyományosan fegyelmezett politikát követő Németországé is 90 százalékra duzzad. (Ezzel szemben a világszerte egyre nagyobb pénzügyi aktivitást mutató Kínáé 18, Oroszországé 8 százalék alatt marad.) A következő években a világ pénzügyi stabilitását a legfejlettebb államoknak ez a kolosszális pénzigénye veszélyezteti. A vészjelzések ellenére júliusban az Államadósság-kezelő Központ megpróbálkozik azzal, hogy a kisebb összegű állampapír-kibocsátások után eurókötvénnyel jelenjen meg a piacon, mert bár a nemzetközi kölcsönök 2010 végéig garantálják a magyar államadósság megújítását, a nemzetközi szervezetek hitelei áthidaló jellegűek, hosszú évekig nem pótolhatják a szokásos „üzletmenet” szerint felvett kölcsönöket.
 HVG |
Átmeneti védernyőt a gyengébbeknek az IMF – és a vele együttműködő Európai Unió – nyújt, a nemzetközi szervezetek pedig a recesszió elmélyülésével egyre engedékenyebbeknek bizonyulnak. A magyar pénzügyi vezérkar például fél éven belül kétszer tárgyalta újra tavaly novemberben kialakított gazdaságpolitikai programját az IMF-fel és Brüsszellel, mert akkor még csupán 1 százalékos visszaeséssel kalkulált, ma pedig már 6-7 százalékossal. Ennek megfelelően a kormány hónapról hónapra igyekezett úgy átalakítani a központi költségvetést, hogy a visszaeséssel csökkenő állami bevételek ellenére ne ugorjon meg túlzottan a deficit. A májusi konzultáció során már mindkét szervezet szakértői rábólintottak arra, hogy a kormány a novemberi programban megjelölt hiánymaximumot a GDP 2,6 százalékáról 3,9 százalékra emelje, és a 2010-es előirányzat is 3,8 százalékos lehet. A deficitet az euró bevezetésének feltételéül megjelölt, 3 százalék alatti mértékre a konvergenciaprogram május végén aktualizált változata szerint csak 2011-ben kellene leszorítani, ám ennek teljesítése vélhetően a ködbe vész – és nemcsak azért, mert kormányfő-várományosként Orbán Viktor sem a programot, sem a hiánycélt nem tekinti a maga számára kötelezőnek. Magyarországon az államháztartás uniós elszámolású hiánya még soha nem volt 3 százalék alatt, s aligha valószínű, hogy éppen egy elhúzódó recesszióban, a világszerte tapasztalható pénzügyi fegyelmezetlenség közepette sikerül e limit alá varázsolni.
 HVG |
A pénzügyi tárca múlt héten közzétett prognózisa szerint az államháztartás hiánya az idén 989 milliárd forint lehet, szemben a költségvetési törvényben meghatározott 650 milliárddal. Ez valamivel nagyobb a tavalyi deficitnél is. A stabilizáció szempontjából különösen fontos elsődleges – azaz kamatfizetések nélkül számított – bevételi többlet pedig a kétszeri programváltozás során a GDP 2 százalékáról 0,8 százalékra csökkent, így csupán 210 milliárd forintos plusz áll szemben mintegy 1200 milliárd forintnyi kamatkiadással. Június végén az államháztartás hiánya várhatóan megközelíti a 845 milliárd forintot, ami a második félévre meglehetősen kifeszített állami pénzgazdálkodást feltételez. Az államadósság a válság októberi kirobbanása óta mintegy 2700 milliárd forinttal ugrott meg, részben azért, mert a devizában fönnálló tartozás forintban kifejezve a nemzeti valuta leértékelődésével arányosan nőtt. Az eredeti előirányzatot meghaladó hiány és a mély recesszió következtében az államadósság GDP-hez viszonyított aránya az idén meghaladja a 80 százalékot, jövőre 82 százalékon tetőzik, és 2014-re 68 százalékra csökken – legalábbis Oszkó Péter pénzügyminiszter ezzel kalkulált múlt csütörtökön. Még öt év múlva is rosszabb lesz tehát a 2007-es adósságmutatónál.
FARKAS ZOLTÁN
