Csehországba is elért az európai tejtermelők tiltakozási hulláma: a gazdák napi termelésük 7 százalékát, 500 ezer litert borítottak a minap az utcákra és a mezőkre. Az váltotta ki a haragjukat, hogy a felvásárlási ár literenként 6 koronára (1 korona = 10,37 forint) sülylyedt, miközben számukra 10 korona lenne az elfogadható. A csehek uniós társaik példáját követték, akik – 25 millió liter tejet elvesztegető – demonstrációsorozatukkal elérték, hogy Brüsszel 280 millió eurós támogatással siessen a segítségükre (HVG, 2009. október 24.).

HVG

Az európai tejtermelők panaszai szerint az egy év alatt literenként 45-ről 18 eurocentre zuhanó átlagos felvásárlási ár költségeiknek csupán a háromnegyedét fedezi, és az év végéig akár 14 milliárd eurós veszteségük is felhalmozódhat. Zúgolódnak a tengerentúlon is. Az USA-ban a tej felvásárlási ára száz fontonként (45 kilogramm) 20,5-ről 11,4 dollárra esett az utóbbi egy évben – a termelési költség 18 dollár környékén van –, az inflációtól megtisztítva a legalacsonyabbra, mióta 1913-ban elkezdték az országos statisztikai adatok gyűjtését. Az állami segítség ott sem maradt el: a washingtoni mezőgazdasági minisztérium októberig 243 millió dollárt költött a szövetségi készletekbe vásárolt sajt és tej árának emelésére, 700 milliót a tejtermelők támogatására, és Barack Obama elnök a múlt héten írta alá a jelenlegi pénzügyi évre szóló agrártörvényt, amely újabb 350 millió dollárral segíti a szektort.

Magasból zuhantak a mostani szintre a tejárak. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) elemzése szerint a 2001-et követő lassú lemorzsolódás után 2007-ben látványosan drágulni kezdtek a tejtermékek. Az ezredforduló után indult gazdasági növekedés Ázsiában ekkorra keltett erős keresletet a tej és különösen az abban a régióban a prémiumtermékek közé tartozó sajt iránt. A lendület a Közel-Keleten, Indiában, Pakisztánban, de főleg Kínában pörgött fel. A világ tej- és tejtermékfogyasztása tavaly 258 milliárd literrel történelmi csúcsot ért el, Kínában pedig a növekedés átlagos üteme az utóbbi négy esztendőben évi 13,4 százalék volt. A kínálatot viszont szűkítette, hogy 2008-ban a világ egyik legnagyobb exportőrénél, Ausztráliában súlyos aszály pusztított. A gazdasági válság azonban a tejszomjat is oltotta, amihez Kínában hozzájárult a fehérjetartalom meghamisításához használt melamin miatti botrány is, a felvásárlási árak pedig már 2008 végétől meredeken zuhannak.

A kedvező piaci körülmények 2007–2008-ban jelentős beruházásokra ösztönözték a termelőket. A tejet adó szarvasmarhák felneveléséhez azonban idő kell, és az új állomány az USA-ban és Európában is az idén lépett be a piacra. Ráadásul mostanra érett be Amerikában az a technológia is, amely a fedező bikák spermájának szelektálásával lehetővé teszi, hogy 100 holstein fajtájú újszülöttből ne a természet kínálta 48, hanem akár 90 nőstény legyen. A becslések szerint az idén emiatt a megszokottnál 63 ezerrel több üsző kerül az istállókba, és a szám jövőre, majd 2011-ben újra megduplázódhat. Ez pedig egyáltalán nem hiányzik a 9,2 millió tehenet számláló amerikai állománynak, ahonnan a válság miatt – kihasználva a ritkítást ösztönző támogatást – az idén eddig 230 ezer marhát hajtottak vágóhídra, majdnem annyit, mint az előző öt évben összesen.

HVG

Más ingerült reakciók is születtek a válságra. A tejtermelők célpontjaivá a feldolgozók váltak. Az USA-ban például trösztellenes eljárást sürgetnek az egyes régiókban a tej 80 százalékát is megvásárló Dairy Farmers of America nevű szövetkezet, valamint az ország legnagyobb tejipari vállalkozása, a dallasi Dean Foods ellen. Ők viszont a szupermarketekre mutogatnak, amelyek szerintük a zavarosban a legnagyobb extraprofitot halásszák ki. Az EU-ban az Európai Bizottság (EB) indított vizsgálatot, miután kiderült: miközben a vaj előállításának költsége 39, a tejé 31, a sajté pedig 18 százalékkal csökkent, az áruházak polcain ezek az élelmiszerek legfeljebb 2 százalékkal lettek olcsóbbak. Az EB bátorítja a nemzeti versenyhatóságok bekapcsolódását is, ám az eljárások elhúzódhatnak: a brit trösztellenes hivatal két éve bírságolt meg 116 millió fontra feldolgozókat és kereskedőket, mert 2002–2003-ban összejátszottak a tej árának rögzítésére, de a megbüntetettek közül a Tesco és a Morrisons áruházláncok ügyének végére a fellebbezés miatt még nem került pont.

A piaci feszültség fölélesztette a vitát a kilengéseket tompító mechanizmusokról. Az EU-ban a túltermeléstől félve egyre többen tartják elhibázottnak, hogy 2015-ig felszámolják az 1984-ben bevezetett kvótarendszert. Az USA-ban pedig a termelők épp most vetették fel, hogy valami ehhez hasonló, a kínálatot és azon keresztül az árakat szabályozó megoldással váltsák fel az 1930-as évekből származó támogatási rendszert. Európában elkerülhetetlennek tartják a termelők konszolidációját is, amire példa a Magyarországon is érdekelt holland Friesland és a Campina összeolvadása, amellyel 16 ezer gazda került egy szövetkezeti ernyő alá. A különösen az új, kelet-európai tagországokat jellemző elaprózottságot mutatja, hogy míg az USA-ban 60 ezer, az EU-ban 1,4 millió tejgazdaság működik.

A válságból a legtöbb hasznot a világ vezető tejtermékexportőre, Új-Zéland húzhatja, ahol a szarvasmarha-állomány létszáma meghaladja a lakosságét. A FAO szerint az ország tejtermelése az idén 16,2 millió tonnával rekordot dönthet, és a fölösleg főleg feldolgozott formában, illetve tejporként kerül a külpiacokra. Az USA tejtermelése az idén hét év növekedés után várhatóan csökken, akárcsak az EU teljesítménye, aminek következtében az unió exportjának részesedése a világpiacon a 2000-es felére, 22 százalékos rekordmélységbe süllyedhet. A világ első számú tej- és tejtermékimportőrénél, Oroszországban a gazdasági visszaesés csökkentheti a keresletet, amelynek kielégítésében Ukrajna rovására mind nagyobb szerep jut Belarusznak.

NAGY GÁBOR