Nem félünk eléggé
Drámaian nő a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. Lépni kell! Nem csak a józan üzleti megfontolás, hanem a jogszabályoknak való megfelelés érdekében is.
Az EIU – az SAS megbízásából – 2010 februárjában mérte fel a terepet, hogy kiderítse: kockázatkezelési szempontból hogyan reagálnak a pénzintézetek a válságra. A világméretű vizsgálat során különböző pénzügyi szolgáltatók 346 kockázatkezelési vezetője válaszolt a kérdésekre, illetve más iparági szakértőket is megkérdeztek. Többek között kiderült, hogy a bankok és biztosítók ezentúl nagyobb figyelmet fordítanak kockázatkezelésre, például várhatóan többet költenek majd az ilyen irányú képzésekre, illetve kiemelten kezelik informatikai rendszereik bővítését és az adatminőség fejlesztését.
A válság előtt a technikai hiányosságok mellett az egyik legjellemzőbb probléma az észlelt kockázatokról szóló figyelmeztetések gyakori mellőzése volt. Ebben az időszakban a szervezetek vezetői ugyanis hajlamosak voltak leginkább az egyre magasabbra emelt bevételi célokkal és nyereségrátákkal törődni, miközben kevésbé figyeltek az egyre növekvő kockázatokkal. A válság ezt a viselkedést alaposan megváltoztatta, s a kockázatkezelés a stratégiai döntéshozatal középpontjába került. A szervezetek újraértékelték vezetői struktúrájukat, a kockázati funkciókat, adataikat, IT-rendszereiket, szoftvereiket és üzleti folyamataikat.
Az egy évvel ezelőtti hasonló kutatás eredményeihez képest a pénzintézetek sokkal nagyobb bizalommal tekintenek a jövőbe, ami arra is utal, hogy a pénzügyi rendszer némiképp stabilizálódott. A válaszadók kétharmada a bevételek növekedésre számít a következő 12 hónapban, míg 68 százalékuknak „kedvezőek” a nyereségvárakozásaik.
[[ Oldaltörés (2. oldal: Új nehézségek bukkantak fel) ]]
A sok pozitív változás ellenére a kutatás néhány gyengeségre is rávilágított. A válaszadók a törvényi szabályozói kérdésekkel kapcsolatos bizonytalanságot, tehát a jövőbeni módosítások kiszámíthatatlanságát tekintették a hatékony kockázatkezelés legfőbb akadályának, amely elsősorban a hosszú távú tervezést nehezíti meg. Ráadásul a folyamatosan változó jogi háttér elvonhatja a kockázatkezelők figyelmét a nap mint nap jelentkező, sok esetben eddig ismeretlen kockázati tényezőkről.
Egy másik gond, hogy a nagyszabású kockázati projektekhez kiváló szakértőkre volna szükség, ám belőlük hiány alakult ki a munkaerőpiacon. A kockázati ismeretek iránti fokozott igény a felsővezetői szinten is megmutatkozik. Ebből a szempontból a szabályozói megfelelés (compliance), a vállalatirányítás (governance) és a stressztesztelés (stress testing) a legkiemeltebb területek. Nem meglepő, hogy válaszadók több mint fele arról számolt be, hogy növelni fogják képzésekre fordított kiadásaikat, és hasonló arányban kívánnak több pénzt költeni toborzásra is.
Számos intézménynél gondot jelent a kockázatok szervezeti egységekre korlátozódó kezelése is: A válaszadóknak kevesebb, mint fele vélekedett úgy, hogy pontosan ismerik a kockázati tényezők és az üzleti folyamatok kölcsönhatásait. Ehhez hozzájárulnak a nem megfelelő minőségű adatbázisok, és fejletlen IT-rendszerek, amelyek szintén a hatékony kockázatkezelés gátjai: A válaszadóknak mindössze 47 százaléka nyilatkozott úgy, hogy releváns és időszerű kockázati riportokat tud az igazgatótanács elé tenni, és mindössze 39 százalékuk szerint hatékony szervezetük adatgyűjtése, tárolása és összesítése.
