Bankbírságok határidős devizaügyletek miatt

Az euró kedden 270 forint körül cserélt gazdát, 47 forinttal olcsóbban, mint a magyar fizetőeszköz tavaly márciusi mélypontján. Sovány vigasz ez azoknak, akik 2008 nyarán 228–240 forintos euróárfolyam mellett kötöttek a bankokkal határidős devizaügyleteket a hazai valuta erősödésének reményében. Főleg az árbevételüket devizában kapó cégek – elsősorban exportőrök – akarták így bebiztosítani magukat külföldi jövedelmük hazai leértékelődése ellen, de szép számmal akadtak tehetős magánszemélyek is, akik busás hasznot szimatoltak. Számításaikat arra az akkori piaci optimizmusra alapozták, miszerint a forint az euróval szemben a 200-as szintig is erősödhet.

A hurráhangulat láttán több hazai kereskedelmi bank Magyarországon még nem látott határidős devizakonstrukcióval állt elő. Azt nem lehet biztosan kijelenteni, hogy eleve az ügyfeleken való nyerészkedés volt a szándékuk, például anyabankjaik ukázára, amelyek a jelzálogpiaci válságon addig elszenvedett veszteségeiket próbálták volna ily módon minimalizálni. Hiszen senki nem tudhatta, bejönnek-e a forint erősödésére vonatkozó jóslatok, az amerikai Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődjét és a magyar fizetőeszköz azt követő elszállását pedig végképp nem lehetett előre látni. Mindenesetre olyan tranzakciók (lásd A vizsgált ügyletek című írásunkat) köttettek, amelyekben a bankok és az ügyfelek nyereséghez jutási feltételei nem voltak egyenlők. Míg ugyanis az ügyfél lehetséges nyereségének – az ügylet értékéhez és a vállalt kockázathoz képest alacsony – plafont szabtak, addig a veszteségét nem korlátozták. Az esélyegyenlőtlenségre hamar rádöbbenhettek az ügyfelek, amikor a forint a jóslatokkal ellentétben zuhanórepülésbe kezdett, s a bankok – az ügyfelek számára váratlanul és néha az előzetes tájékoztatással ellentétesen – pótfedezetet kértek tőlük, amelynek összege a 60–90 forintos árfolyamgyengülés miatt a teljes eredeti befektetést is meghaladhatta. Az ügyfelek összvesztesége becslések szerint több mint 100 milliárd forintra rúghat.

Néhány kétségbeesett kliensnek sikerült könnyítésben megállapodnia bankjával, többen azonban pert indítottak. Az árbevételét főként exportból elérő, állami tulajdonú Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt. CIB Bank elleni keresetének bírósági tárgyalása márciusban kezdődik – tájékoztatta a HVG-t Papp Sándor, a cég igazgatósági elnöke. Rengeteg panasz érkezett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) arra, hogy a bankok hiányosan tájékoztatták őket a határidős devizaügyletek kockázatairól. Nem kaptak például egyértelmű leírást a lehetséges veszteség nagyságáról és valószínűségéről, így az elképzelhető pótfedezetigényről sem; az írásbeli terméktájékoztatás az esetek 80-90 százalékában elmaradt; 2008 szeptemberétől egészen 2009 márciusáig nem értesítették őket a kockázatok megnövekedéséről.

A panaszok alapján a PSZÁF vizsgálatot indított, és tavaly december végén az OTP Bankot 2 millió, ez év elején pedig a Raiffeisent 4 millió forintra bírságolta (a felügyelet által kiszabható legnagyobb büntetés 20 millió forint). További bankokat is vizsgál még a felügyelet – közölte a HVG-vel Farkas Ádám PSZÁF-elnök. A HVG információi szerint a K&H-ról, a CIB-ről és az Erstéről van szó. „Ám a cégek és magánszemélyek is körültekintőbbek lehettek volna az ennyire összetett határidős devizaügyletek megkötése előtt” – véli a devizaügyekben járatos Karagich István, a BloChamps Pénzügyi és Tanácsadó Zrt. pénzügyi igazgatója. Mintha azonban csak az állami cégek lennének önkritikusak, legalábbis eddig csupán az állami erdőgazdaságoknál és a légi irányításért felelős HungaroControl Zrt.-nél tudni felelősségre vonásokról. Utóbbi – azóta elbocsátott – gazdasági vezérigazgató-helyettese és pénzügyi igazgatója ellen a napokban javasolt vádemelést a Nemzeti Nyomozó Iroda.

A pórul jártakat képviselő Nógrádi Péter és Zalán Gábor ügyvédek enyhének találják a bankokra kirótt eddigi bírságokat, a felügyelet indoklását pedig ellentmondásosnak. „A PSZÁF ugyan megállapította a Raiffeisen által elkövetett jogszabálysértéseket, azok közül azonban néhányat érthetetlen módon nem szankcionál vagy nem kellő súllyal vesz figyelembe” – jelentette ki a HVG-nek Nógrádi és Zalán. Furcsának tartják például, hogy a felügyelet enyhítő körülményként értékeli azt, amikor a bank az ügyfélnek való kedvezés szándékával az indokoltnál kevesebb pótfedezetet kért. Így ugyanis a kuncsaft nem értesült veszteséges pozíciója mértékéről, emiatt dönteni sem tudott annak esetleges megváltoztatásáról.

A két ügyvéd ugyanakkor úgy véli, a PSZÁF-bírság – különösen annak a fedezetfeltöltési szabályok és a megfelelő mélységű ügyfél-tájékoztatás elmaradására vonatkozó megállapításai – alapot adhat a határidős devizaügyleteket kötő bankok beperlésére azoknak, akik előtt csak most vált egyértelművé, hogy megtévesztették őket. Számukra – Nógrádi és Zalán értelmezése szerint – most nyílt meg az az egyéves időszak, amely alatt tévedés, megtévesztés címén pert indíthatnak a bankok ellen, s kérhetik az eredeti állapot helyreállítását.

CSABAI KÁROLY