Viharfelhők az eurózóna felett

Nem győzik elhessegetni az athéni kormány illetékesei a közelgő görög államcsődről, a masszív uniós pénzügyi mentőcsomag szervezéséről vagy éppen a Görögország euróövezetből való kilépéséről az utóbbi napokban terjengő piaci híreszteléseket. Jorgosz Papandreu görög miniszterelnök a múlt heti davosi értekezleten reklámozta kormánya küszöbönálló adó- és nyugdíjreformját, de a hellén állampapírpiacra nehezedő nyomás alig enyhült. Január utolsó hetében az idei első kötvénykibocsátás alkalmából a görög kormánynak sikerült ugyan 8 milliárd eurónyi forrást bevonnia, ám a tetemes hozamfelár sem nyugtatta meg a befektetőket, annál inkább felizgatta a spekulatív fedezeti alapokat.

HVG

Hiába cáfolta Athén, hogy Kínánál puhatolózna 25 milliárd eurónyi állampapír eladásáról, a tízéves görög kincstárjegyek hozama a múlt hét közepén – két nap alatt 100 bázisponttal emelkedve – 7,25 százalékra ugrott, és így több mint 400 bázisponttal haladta meg az azonos lejáratú német állampapírokét. Ekkora hozamkülönbözetre az euró 1999-es bevezetése óta soha nem volt példa. A drámai görög fejlemények ráadásul megviselték az eurózóna többi, szintén rekordhiánnyal birkózó országának kötvénypiacát is, a portugál, a spanyol, az olasz és az ír kincstárjegyek hozamai is feljebb kúsztak, így nem csoda, hogy a hét végére a közös európai pénz árfolyama féléves mélypontra süllyedt a dollárhoz képest.

Az év első négy hónapjában Görögország refinanszírozási szükségletei elérik a 28 milliárd eurót, ám a GDP 120 százalékának megfelelő államadóssággal a háta mögött az athéni kormánynak komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy helyreállítsa a befektetők bizalmát. Annál is inkább, mivel az euróövezet kormányai egymással versengenek a kötvénykibocsátásban – csak januárban összesen 110 milliárd euró értékű papírt dobtak piacra. A túlköltekezésben élenjáró tagállamok közül idáig csak Írország tudott a tőkepiacokat is megnyugtató, hiteles válságkezelő programmal előrukkolni. A görög intézkedéscsomagról ez még nem mondható el. Az Európai Bizottság (EB) minden eddiginél szigorúbb számonkérés mellett még szorosabbra húzatná a nadrágszíjat a görögökkel, akiknek alkupozícióit gyengíti, hogy hamis statisztikai adatokkal visszaesőként vezették félre az EB-t.

A Görögországot sújtó piaci turbulenciák tovagyűrűzésétől tartva pénteken kemény megszorító intézkedéseket jelentettek be Spanyolországban is, ahol az EU féléves soros elnökségét ellátó kormány szemlátomást igyekszik megelőzni a hasonló pénzpiaci zavarokat. José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök közölte, 2013-ig összesen 50 milliárd euróval – az idén a GDP 0,5 százalékának megfelelő mértékben – csökkentik az állam és a területi önkormányzatok kiadásait. A legfájdalmasabb döntés, hogy a madridi szocialista kabinet javasolni készül az öregséginyugdíj-korhatár 65-ről 67 évre emelését. A minap Portugáliában is kiderült, hogy tavaly sokkal jobban – 9,3 százalékig – elszaladt a költségvetési deficit, mint a kormány gondolta. Ezért a pénzügyminiszter 2010-re egy százalékpontos GDP-arányos deficitcsökkenést ígért, valamint hogy 2013-ra a 3 százalékos maastrichti küszöb alá szorítják a hiányt.

Spanyolország és az eurózóna többi gyengélkedő tagja az eddiginél jóval drágábban tudja majd finanszírozni a deficitjét, ám a görög bedőlés csupán hipotetikus lehetőség – hangoztatják egybehangzóan az elemzők. Igaz, az EU-ról szóló szerződés értelmében az unió nem felel a tagállamok központi kormányainak kötelezettségeiért, és nem is vállalja át azokat. Vagyis az EU az eurózóna egyetlen bajba jutott országának sem dobhat pénzügyi mentőövet. A segítségnyújtást kétoldalú alapon persze semmi sem tiltja, és a tagállamok akár hitelezhetnek is egymásnak.

Aligha véletlen, hogy a napokban felröppent a hír, Németország és Franciaország vészhelyzetben egymással egyeztetve kész bevásárolni görög állampapírokból. Szakértők ugyanakkor elképzelhetőnek tartják, hogy a tagállamok közvetetten nyújtanak támogatást Athénnak, így az Európai Beruházási Bank növelheti a hitelkihelyezéseit a görög piacon, ahogy tavaly megtette ezt az eurózónán kívüli új tagállamok esetében. Az EB azzal könnyítheti meg Athén dolgát, ha felgyorsítja a strukturális és kohéziós alapok előlegkifizetéseit. Hosszabb távon a közös európai kötvénykibocsátás is megoldást jelenthetne, ám amikor legutóbb, 2009 elején szóba került a gondolata, a német kormány kapásból lesöpörte. Közgazdászok pedzegetik, hogy nagyobb inflációval is lehetne enyhíteni az államadósság-terhet.

Az árstabilitás felett őrködő Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet óvott a görög adósságprobléma eltúlzásától, mondván, Görögország az eurózóna GDP-jének csupán 3 százalékát adja, és a közös valutát használó 16 tagállam együttesen sincs annyira eladósodva, mint az USA. Ha pánikra nem is, aggodalomra azért okot adhat, hogy egyre erősebb a széttartás az övezet gazdaságai között. Egy minap kiszivárgott belső EB-jelentés szerint az eurózóna tagállamainak versenyképessége közti különbségek erősödése és a bizalom megrendülése a monetáris unió működését is veszélyezteti. Úgy tűnik, a görög krízis nem múlik el nyomtalanul, az EB kezdeményezni fogja, hogy ellenőrzési hatáskörrel is ruházzák fel az EU statisztikai hivatalát, az Eurostatot. A zóna tagállamait pedig a fokozottabb gazdaságpolitikai koordináció jegyében az EB figyelmeztetheti, ha legfontosabb makrogazdasági paramétereik kirívóan eltérnek az átlagtól.