Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A konzervatív német újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója ismerteti az utóbbi idők vitáit az IMF-hitel, az államháztartási deficit, a megszorítások, a bankadó körül, és megjegyzi, hogy mostanában nem csak Budapesten járja az a tézis, hogy Magyarország éppen az az adós, amely ideális a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió számára az elrettentő példa statuálására.
A cikkíró magyarázatul hozzáfűzi: Óriási lyukat ütött a költségvetésben, hogy Medgyessy Péter – aki bankárként is tudhatta volna, hogy ez nem helyes –, majd utóda, a szocialista mezbe öltözött nagyvállalkozó, a neoliberális aspirációival saját pártjában alig-alig érvényesülni tudó Gyurcsány Ferenc választóik egy részét az államkassza áldásaiban részesítette. Hagyták, hogy az egekbe szökkenjen az államháztartási hiány, és amikor adó- és járulékemelésekkel próbálták ezt ellensúlyozni, megbénították a magyar és az országban működő külföldi vállalatokat, amelyek már amúgy is az európai konjunktúra-visszaesés szívóhatásába kerültek.
„Negatív gazdasági növekedés” volt a következmény, a többiről pedig a nemzetközi pénzügyi válság gondoskodott, amely úgyszólván elsőként sújtotta Magyarországot, s ezzel a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió kérelmezőjévé tette. Csak a Bajnai Gordon vezette átmeneti kormány indította el a pénzügyi és gazdaságpolitikai kiigazítást – olvasható a cikkben.
Magyarország – más hírbe hozott, az IMF és az EU pénzügyi támogatására szoruló országhoz hasonlóan – éveken át nyilvánvalóan tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. A forint az említett tézis szerint nyomás alá kerülhet anélkül, hogy veszélyeztetné az eurót. Tízmillió lakosával Magyarország nem jelentéktelen ország, ráadásul engedetlen kormányfője kifejezetten gondoskodik arról, hogy mindenki figyeljen rá. Ugyanakkor a súlya és ereje az európai környezetben mégsem akkora, hogy válság esetén dominóhatást váltson ki. Magyarország ezért éppen ideális arra, hogy példáján előre megmutassák, mi fenyegeti azokat, akik nem hajlandók spórolni, s ezt Brüsszel, mint virgácsot kitegye más fővárosok ablakába, ahol az euró a fizetőeszköz. A cikk szerint ez leginkább Athénra és Lisszabonra, de Madridra és Rómára is vonatkozhat.
Ha ez a felfogás helytálló lenne, és az IMF és az EU a magyaroknak és vezetésének feltenné a hüvelykszorítót, azzal a finn Olli Rehn európai uniós pénzügyi biztost büntetnék hazugságaiért, aki kifejezetten dicsérte Budapestet alacsony államháztartási deficitjéért és átlagon felüli gazdasági növekedéséért. Orbán erős miniszterelnöki pozícióját ugyanakkor közvetve tovább erősítené, amely a kétharmados parlamenti többség révén amúgy is adott – írta Reinhardt Olt.
