Itt az idő visszatérni a megszokott üzletmenethez - állítja legújabb kockázatelemzésében az Eurasia Group. A politikai elemzők szerint a világgazdasági folyamatok optimizmusra adnak okot, a globális makrokörnyezet pedig lehetővé teszi, hogy a tőke végre visszaáramoljon a partvonalról a pénzpiacokra. A dinamikus fellendüléshez elengedhetetlenül szükséges bizalom hiánya mégsem teljesen indokolatlan - teszik hozzá a megfigyelők, akik szerint 2011-gyel új világrend kialakulása veheti kezdetét.

Ennek a kockázatai elsősorban nem abból a tényből fakadnak, hogy politikai és gazdasági szempontból ismeretlen vizekre evezünk. Önmagában a változások nagyságrendje is aggodalmat keltő, s felveti a kérdést, hogy képesek vagyunk-e irányításunk alatt tartani a kibontakozó folyamatokat.

Az Eurasia elemzésének apokaliptikus hangneme sokaknak ismerősen csenghet, hiszen a Szovjetunió bukása után egyszer már megkongatta a vészharangokat a figyelmét elsősorban a feltörekvő országokra összpontosító elemzőgárda. Hamar be kellett azonban látniuk, hogy a szovjet blokk összeomlása biztonságpolitikai szempontból markáns változást hozott ugyan, a gazdasági erőviszonyokra azonban csak korlátozott hatást gyakorolt.

A legnagyobb gazdaságokat tömörítő G7-ek csoportja először Oroszországgal egészült ki, majd a pénzügyi válságot követően húsz tagúra duzzadt. Az Eurasia elemzői a következőkben arra számítanak, hogy a világgazdasági erőviszonyok átalakulása felgyorsulhat: egyes államok, illetve vállalatok közötti együttműködés még szorosabbá válhat, korábbi szövetségek pedig felbomolhatnak mind a feltörekvő, mind a fejlett államok között.

A konfliktuszónák is elvándorolnak majd az elemzők szerint. A Közel-Kelet a világ legnagyobb puskaporos hordóján ült az elmúlt 20 évben, a jövőben viszont egyre több feszültségről hallunk majd Ázsiában, míg az arab világot mindeddig meghatározó feszültségek csillapodhatnak.

G-nulla

Az összefogás hiánya, s ennek következményei 2011-ben már nem csak az eurózónán belül, de azon kívül is nyilvánvalóvá válnak az Eurasia előrejelzése szerint. A válság okozta pánik, és az annak nyomában támadó lépéskényszer csak ideig-óráig tudta összekovácsolni a G20-akat, a nagyhatalmak csúcstalálkozói eztán inkább a konfliktusok felszínre kerülésének, mint az együttműködésnek lesznek színterei. A válságban meggyengült vezető gazdaságok az idén sokkal inkább belső problémáikkal lesznek elfoglalva, s a húszak közül egy sem akad majd, hogy az Egyesült Államoktól átvegye az irányítást a globális politikai-gazdasági porondon.

A válság által összekovácsolt „nagy család” legutóbbi összejövetele konfliktusoktól volt hangos. A megfigyelők a tárgyalások eredménytelenségét látva globális valutaháborút és a protekcionizmus előretörését vetítették előre.

MTI/EPA

Ennek jelei már tavaly is megmutatkoztak, elsőként a koppenhágai klímacsúcson, majd azt követően még hangsúlyosabban az IMF washingtoni, illetve a G20-ak szöuli találkozóján. Az Eurasia elemzői szerint a küszöbön álló korszak legtalálóbban a G0 jelzővel lenne leírható. Az új világot a nagyhatalmak mélyülő érdekellentétei és egymástól való elszigetelődése határozza majd meg. Az egyre hangosabbá váló populista szólamok közepedte még nehezebb lesz megegyezni egy közös válságkezelési mechanizmusról vagy a globális pénzügyi felügyelet megerősítéséről.

Az eurózóna peremországainak adósságválsága elvben felgyorsíthatná Európa gazdasági integrációját, a gyakorlat azonban mindeddig nem igazolta ezt az elméletet. Az Európai Unió tagországainak kormányai, de az Európai Központi Bank vezetői sem törik kezük-lábuk, hogy a PIGS-országok fiskális helyzetét mindenáron rendezzék. Márpedig az Eurasia szakértői szerint az ösztönzésekkel párhuzamosan futó megszorítások politikája működésképtelen lesz, az eurózóna egyben tartása érdekében a korábban túlköltekező országok megmentésére pedig csak igen kemény feltételek mellett kerülhet sor.

A Portugáliában, Írországban, Görögországban és Spanyolországban elindított szerkezeti reformok nyomán támadt elégedetlenség az ellenzéket erősíti, a kormányok politikai támogatottságát pedig gyengíti, így a reformok megvalósítását is lassabbá teheti. A belső feszültségek az eurózóna egészével szembeni bizalmat is megrengethetik, s a Párizs és Berlin közti konfliktusokat is mélyíthetik.

Az elemzők szerint Európa már nem sokáig menekülhet a kérdés elől: valójában mennyit nyom a latban a világ pénzpiacain? A súlytalanná váló eurózóna működésének finanszírozási költségei jelentősen drágulhatnak, a rendszerszintű veszélyek pedig arányosan nőhetnek, még nehezebbé téve a kilábalást a jelenlegi válságból.

Pakisztán

Pakisztánt még az ág is húzza - az országban iszonyatos károkat okozó, közel egy évszázada nem tapasztalt nyári árvíz akár a kormányt is elmoshatja az elemzők szerint. Aszif Ali Zardari elnöknek csak korlátozott eszközei vannak az egyre mélyülő politikai, gazdasági és társadalmi válság kezelésére. Az Eurasia szerint a 2008 óta hatalmon lévő Zardari politikai karrierje épp úgy érhet véget, ahogy elődje, Pervez Musarrafé elkezdődött: katonai puccsal.

A pakisztáni kormány gyengesége akár az amerikaiak afganisztáni erőfeszítéseit is alááshatja. Megfelelő háttértámogatás nélkül a térségbe küldött haderők által elért eredmények csak rövid életűek lesznek - figyelmeztetnek az Eurasia elemzői.

A belpolitikai csatározások és a gyenge kormányzat hatalomféltése továbbra is elterelheti a döntéshozók figyelmét a fontos feladatokról - a strukturális reformok megindításáról, illetve a deficit elkerülhetetlen csökkentéséről. Az országot sújtó áradások miatt otthontalanná vált 20 millió ember helyzetét a magas munkanélküliség mellett az elharapódzó infláció is nehezíti.

Az élelmiszerárak emelkedése és a mélyülő szegénység kombinációja - a katasztrofális kilátások miatt folyamatosan romló közbiztonsággal fűszerezve - széles körű társadalmi elégedetlenséghez vezethet az Eurasia elemzői szerint. A szakértők úgy vélik, a kormánnyal szembeni elégedetlenség a militánsok pakisztáni támogatottságának növekedéséhez, hosszabb távon pedig a szekuláris és vallásos erők közt amerikai beavatkozással elért törékeny béke megbomlásához vezet majd a térségbe.

A két Korea

Tavaly tavasszal az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte a két Korea közti dühös üzenetváltásokat. Miután egy északi tengeralattjáró egy vitatott tengeri határvonal közelében elsüllyesztett egy déli hadihajót, a két ország vezetői heves fenyegetőzésekbe kezdtek, a megfigyelők pedig a helyzet eszkalálódásától tartottak.

A vártnál is gyorsabban zajlik a hatalomátadás-átvétel Kim Dzsong-Il és harmadik fia, Kim Dzsong-Un között, de a Lee Mjung-bak dél-koreai elnök által tervezett egyesítési adó is olaj a tűzre a félszigeten.

Az Eurasia szerint borítékolható, hogy Dél-Korea 2011-ben sem ússza meg északi provokáció nélkül. Kim Dzsong-Il ugyanis az elmúlt hónapokban sűrűbbé vált erődemonstrációkkal is szavatolni próbálja harmadik fia, Kim Dzsong-Un utódlását. Egyelőre nem világos, Phenjanban vajon a külföld számára akarják-e bizonyítani Észak-Korea erejét, vagy a villongásokkal a hadsereg támogatását akarják megnyerni a "trónörökösnek".

Az ellenben túlságosan is egyértelmű, hogy ha az utódlás mégsem a Kim Dzsong-Il által tervezett forgatókönyv szerint zajlana, a félszigeten könnyen fegyveres konfliktus alakulhat ki. Ez elsősorban azért aggasztó, mert az elmérgesedett helyzeten enyhíteni képes szereplők - az Egyesült Államok és Kína - válságkezelési forgatókönyvei elég különbözők, összehangolásukra pedig mindeddig erőfeszítés sem történt. Az USA legfőbb célja az északi nukleáris arzenál leszerelése, míg Kína minden erejével azt akarja megakadályozni, hogy a koreai menekültáradat átlépje az ország déli határait.

Kína

A világ második legnagyobb gazdaságának menetelése nem azért torpant meg a pénzügyi válság során, mert bankrendszerét megfertőzték a nyugati pénzintézeteket térdre kényszerítő toxikus jelzálogpiaci befektetések. A kínai exportcikkek iránti globális kereslet visszaesése által indított leépítési lavinát ugyan meg tudták állítani a nagyszabású állami beruházásokkal, ám a lecke hosszú távon meghatározó szemléletváltást hozott a kínai gazdaságpolitikában.

A gazdaság dinamikáját állami infrastruktúraprogramokkal fenntartó Kína az eddiginél nagyobb beleszólást követel a világgazdaság irányításába, de az Eurasia elemzői szerint gáláns ígéreteit jobbára nem fogja betartani.

Mester Nándor

Élénk és stabil belső kereslet nélkül Kínának továbbra is a gazdag nagybácsit kellene játszania mind Európában, mind a tengerentúlon, hogy a külső tényezők által gerjesztett belső válságokat elkerülje. A hazai piac megerősítése az Eurasia szerint azonban akár egy egész generáción átívelő projekt is lehet. Márpedig Kína kereskedelmi partnerei, s legfőképp az Egyesült Államok, ennél sokkal gyorsabb változást szeretnének a kínai kereskedelmi mérlegben: nagyobb import- és kisebb exportforgalmat, az európai és az amerikai termékek iránt sokkal nyitottabb és nagyobb befogadóképességű kínai piacot.