Joseph Stiglitz: felismerték, de így sem az igazi

Joseph Stiglitz, a Columbia Egyetem Nobel-díjas professzora a napokban a Project Syndicate weboldalon közölt cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2008-as válságra adott masszív keynesianus gazdaságélénkítés még mélyebb recessziót okozott, ráadásul jelentős költségvetési deficiteket idézett elő. Erre vaskos kiadáscsökkentés volt a válasz, ami viszont elfogadhatatlanul magas munkanélküliség kialakulásához vezetett, ami talán évekig elhúzódik majd. Az EU végül magára vállalta a pénzügyileg nehéz helyzetbe került tagállamok megsegítését. Nem is nagyon tehetett mást, mert óriási volt a félelem, hogy a kis országokról átterjed a baj a nagyokra, Spanyolországra vagy Olaszországra.

Joseph Stiglitz. Kölcsönhatások rabságában

AP

Az európai vezetők felismerték, hogy az érintett országok adóssága kezelhetetlen lesz, hacsak a gazdaságuk nem fog növekedésbe. De a növekedést nem érhették el segítség nélkül. Csakhogy éppen az európai vezetők ígérték meg, hogy a segítség miatt azoknak az országoknak is csökkenteniük kell a kiadásaikat, amelyek nincsenek válságban. A megszorítás eredménye azonban az európai növekedés visszafogása lesz, különösen a leginkább sújtott országokban. Pedig semmi sem segítene jobban például a görögökön, mint kereskedelmi partnereik erőteljes gazdasági növekedése; a gyenge növekedés viszont megcsipkedi az adóbevételeket és aláássa a fiskális konszolidáció céljait.

Stiglitz szerint Amerikában sem mentek jobban a dolgok, s az ottani pénzügyi menedzselési hibák fontos szerepet játszottak az európai nehézségek kialakulásában. De ezek a problémák cseppet sem hiányoztak az USA-nak, különösen a sérülékeny bankrendszerének, s az átláthatatlanul alakuló CDS-áraknak. A kölcsönhatások következtében a rossz ötletek könnyedén átlépik a határokat, s a rossz gazdasági lépések felerősítik egymást. Ugyanez igaz a stagnálásra is, amelyet Stiglitz szerint az óceán két partján folytatott politikák eredményeznek.

Nouriel Roubini: nem kerülhetjük el

A legtöbb fejlett országban 2011 első féléve nem sikerült túl jól, hiszen a gazdasági növekedés csökkent. Az optimisták szerint ugyanakkor ez csak átmeneti jelenség. E tévhit azonban végérvényesen megdőlt már jóval azelőtt, hogy a részvénypiacokon kitört volna a pánik – írja Nouriel Roubini a Financial Times véleményrovatában megjelent cikkében. A New York-i közgazdászprofesszor szerint elkerülhetetlen az újabb recesszió Amerikában és a fejlett országokban. A Portfolión is ismertetett cikk szerint a válság komoly áldozatokat fog követelni, például Európában államcsődökre és az euróövezet szétesésére lehet számítani.

Nouriel Roubini. A politikusok megállíthatnák a második nagy depressziót, ha...

AP

Az amerikai adatok kiábrándítóak, minimális mértékben nőtt a foglalkoztatottság, a gazdasági növekedés gyenge, a fogyasztás stagnál, nem beszélve a feldolgozóipar teljesítményéről. Az ingatlanpiac továbbra is depressziós állapotban van. A jövő pedig nem sok jóval kecsegtet, hiszen a fogyasztói, üzleti és befektetői bizalmi indikátorok mind estek, a jövőben pedig várhatóan tovább fognak ereszkedni.

Európában sem rózsás a helyzet, a gazdasági növekedés eltűnt vagy jelentősen visszaesett. Olaszország és Spanyolország esetében nagy a kockázat, hogy nem lesznek képesek adósságukat a piacról finanszírozni. Ráadásul ez a két ország túl nagy ahhoz, hogy görög, portugál vagy ír módra ki lehessen menteni őket a bajból. Angliában a gazdasági növekedés megállt, mert a kormányzat intézkedései már itt is éreztetik a negatív hatásukat.

Japánban hosszú strukturális stagnálás után erős esés volt a földrengés miatt. Az adatok ugyan gyors korrekciót mutattak, de a gazdaságpolitikai kudarc miatt valószínűleg itt sem lehet tartós kilábalásról beszélni. Mindezek tetejébe ott van a globális feldolgozóipar lassulása a világ minden sarkában.

A múlt év végéig a politikusok azzal próbálkoztak, hogy mindig újabb módszerekkel álltak elő a gazdasági növekedés beindítására. Jöttek a nulla közeli kamatlábak, a monetáris élénkítés, a könnyített banki feltételek, a költségvetési élénkítő programok, ezermilliárd dollárokat szórtak szét a gazdaságban, a bankokat és pénzügyi intézményeket kimentették. Mostanra elfogyott a puskapor, a „nyulak elfogytak a kalapból”. Nouriel Roubini szerint lehetetlen küldetés elkerülni a recessziót. A legjobb lehetőség a piaci finanszírozást megtartó országoknál – így Amerika, Anglia, Japán és Németország számára –, hogy rövid távon új fiskális ösztönzőket indítanak el, kiegészítve középtávú megszorításokkal. Amerikában viszont a leminősítés sokkal nagyobb hiánycsökkentési elvárást követel a kormányzattól; itt vélhetően a középtávú megszorításokra sokkal nagyobb szükség lesz, mert az azonnali megoldások nem lehetségesek.

A legtöbb nyugati jegybanknak szintén meg kellene próbálkoznia további likviditásbővítéssel, még akkor is, ha ennek hatása már csak korlátozott lesz. Az Európai Központi Banknak le kell állnia az alapkamat emelésével, tovább kell csökkentenie nullára a kamatot. Nagy összegekért kell államkötvényeket vásárolnia, hogy Olaszországot és Spanyolországot megmentse, mivel ezek már a piacokról nem tudnak forrást bevonni. Ha ez nem történne meg, az is előfordulhatna, hogy sokkal nagyobb válságot idéznek elő, a mentésre fordított összeg a kétszeresére vagy háromszorosára emelkedne, az euróövezet pedig felbomlana.

Végül, mivel likviditási és fizetőképességi válságról van szó, az adósság-átstrukturálásnak meg kell kezdődnie. Ez igaz azokra a háztartásokra is, amelyek jelzáloghiteleik miatt nem tudnak törleszteni. Az újabb recesszió ennek megfelelően elkerülhetetlenné válik. A politikusok ugyanakkor meg tudnák állítani a második nagy depressziót, ehhez csak megfelelően gyors és célzott beavatkozás szükséges – vélekedik Roubini.

Mohamed El-Erian: új globális pénzügyi rendszer

Az Egyesült Államok leminősítésével hosszú vita veheti kezdetét arról, hogy a lépés mennyiben volt indokolt – véli Mohamed El-Erian, a Pimco vezérigazgatója, az egyik legtöbbre tartott befektetési guru, aki a Financial Times online kiadásában a leminősítés esetleges következményeiről, egy új globális pénzügyi rendszer kialakulásáról írt.

Mohamed El-Erian. Új pénzügyi világrend jön

AP

A leminősítés után teljesen megváltozott környezetben folyik tovább a kereskedés, a lépésnek ugyanis azonnali piaci következményei vannak: nemcsak át kell kódolni a kockázatokat és a kereskedési rendszereket, hanem újra kell értelmezni minden fedezet- és likviditásmenedzsmenttel kapcsolatos folyamatot – figyelmeztet El-Erian a Porfolio szemléje szerint. A tripla A-s elitklubban valószínűleg legalább egy újabb áldozata lesz az S&P-nek. Ha ez például Franciaország lenne, akkor könnyen veszélybe kerülhet a periféria megmentése. Továbbá a politikusok valószínűleg minden megtesznek majd azért, hogy csökkentsék a hitelminősítők erejét és befolyását, ami a befektetőket arra kényszerítheti, hogy saját megérzésük alapján döntsenek. Óriási bizonytalanságot okoz majd, hogy senki nem tudja, a lépésnek milyen nagyobb, rendszerszintű következményei lehetnek. A leminősítés miatt megkérdőjeleződhet a dollár értékállósága, és felgyorsulhatnak a multipoláris pénzügyi rendszer kialakulásához vezető folyamatok.

Mégis van valami pozitívum ebben az egészben. A politikusoknak rá kell ébredniük, hogy nem jó az, amit csinálnak: jobb gazdaságpolitika és egységesebb kormányzás kell. Vádaskodás helyett össze kellene fogniuk, feltéve, hogy jót akarnak az Egyesült Államoknak és a világnak – vélekedik El-Erian.

Paul Krugman: Hücpe!

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász a New York Timesban két cikket is publikált az elmúlt napok fejleményeivel kapcsolatban. Az egyikben az S&P-t ostorozta a leminősítési döntésért, a másikban az európai válságot elemezte. Krugman a hitelminősítő lépéséről egyebek közt ezt írta: „Kezdjük a S&P hitelességének hiányával. Ha egyetlen szóval kellene leírnom a minősítő ügynökség Amerikát leértékelő döntését, az a hücpe* – ami a hagyományos példával magyarázva az, amikor egy fiatalember megöli a szüleit, majd árvaságára hivatkozva kegyelmet kér.” (*A hücpe jiddis szó, pimaszt, cinikusan arcátlant jelent – a szerk.)

Paul Krugman. Hücpe és önbeteljesítő válság

AP

A professzor szerint a nagy amerikai költségvetési deficitet elsődlegesen a gazdasági visszaesés okozta, amely a 2008-as pénzügyi válságba torkollott. Az S&P minősítő pedig társaival együtt főszerepet játszott a válság kialakulásában azzal, hogy AAA-s minősítést adott azokra a jelzáloggal támogatott befektetésekre, amelyek később "mérgezettnek" bizonyultak. Az S&P még a Lehman Brothersnek is A minősítést adott egy hónappal azelőtt, hogy az óriásbank összeomlása elindította volna a globális pánikot. „És hogyan reagált az ügynökség az A-minősítésű cég csődjére? Kiadott egy jelentést, amelyben tagadta, hogy bármit is rosszul csinált volna. És most ezek az emberek mondanak véleményt az Egyesült Államok hitelképességéről?” – füstölgött Krugman.

Az eurózóna adósságválságának fő kérdése az, hogy az olasz és a spanyol helyzetet kontroll alatt tudja-e tartani az Európai Központi Bank az állampapírpiaci vásárlásokkal – írta a Nobel-díjas közgazdász egy másik cikkében, amelyet a Portfolio ugyancsak ismertet. Krugman szerint az EKB akciói megakadályozhatják, hogy önbeteljesítő válság alakuljon ki. Szerinte ugyanis ha az emberek csődöt várnak, akkor a kamatok olyan szintre emelkedhetnek, ahol a csőd valóban reális kimenet lehet. Krugman úgy véli, az olaszhoz hasonló államadósságú, de saját devizát használó (és abban eladósodó) ország nem nézne szembe ugyanekkora problémával. A csőd helyett választhatná az elinflálást, ami szétteríti a problémát, ellentétben azzal, amikor csak a befektetők buknak az állampapírokon. Éppen ezért, ha egy országnak van saját devizája, akkor a befektetők sem félnek annyira attól, hogy az adósságprobléma megoldásában ők lesznek a kizárólagos és nagy vesztesek, ezért az önbeteljesítő pánik sem jön létre.