Amikor a múlt héten a parlamentben Spaller Endre (KDNP) azzal a kérdéssel fordult a gazdasági miniszterhez, hogy mikor teszik már lehetővé, hogy bankváltás esetén az ember a számlaszámát magával vigye, Matolcsy György azt mondta: vizsgálják a lehetőségét, pláne, hogy az is a pénzpiaci versenyt erősíthetné. Az ügy ezzel látszólag le is volt zárva, Spaller a választ elfogadta.

A kérdésfelvetés nem új keletű. Az első Gyurcsány-kormány még egy szakértői bizottságot is létrehozott, melyet azzal bíztak meg, hogy tegyen javaslatokat a lakossági banki szolgáltatások problémáinak kezelésre. Az elnöke után Várhegyi-bizottságnak is nevezett grémium akkor többek között a bankszámlaszám hordozhatóságának, illetve átirányíthatóságának a lehetővé tételét is mérlegelte. A javaslatokra a politika akkor egyáltalán nem reagált, számos felvetés pedig azóta „magától” megvalósult (lásd erről Elveszett jelentés című keretes írásunkat).

Az átirányítás megoldható

A bankszámlaszám hordozhatósága az ügyintézési költségek csökkentésével kapcsolatban került szóba. Vagyis, ha az ügyfél sokkal jobb ajánlatot kap egy másik banktól, akkor könnyen léphessen, egyszerűen válthasson bankot. A Várhegyi-bizottság a számlaszám-hordozhatóságot „a közeli jövőben” nem gondolta megvalósíthatónak, miután erre akkoriban nem volt nemzetközi, működő példa. Ugyanakkor a számlaszám-átirányításnak nem látta technikai akadályát. Az utóbbi egy bankváltás esetén átmeneti időre (például egy évre) biztosította volna, hogy a tranzakciók akkor is sikerrel célba érjenek, ha nem minden érintett értesül időben a számlavezető megváltozásáról.

A számlaszám-átirányítás technikai infrastruktúrájának költsége néhány milliárd lett volna, az átállás pedig két év. Az egésznek persze csak akkor lett volna értelme, ha a bankok önkéntesen megállapodnak a bevezetésében  vagy erre jogszabály kötelezi őket. Noha a bizottság a Pénzügyminisztériumnak azt javasolta, hogy vizsgálja meg a Magyar Nemzeti Bankkal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, és a banki átutalási rendszereket működtető Giró Zrt-vel közösen a megvalósítását – de a kezdeményezés végül elhalt. „A számlaszám-hordozhatóság felszabadított volna minden olyan szoros kötést, ami ma is létezik a bankszámlaszám és a pénzügyi szolgáltatások között - mondta Dietz Gusztávné, a Várhegyi-bizottság tagja, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) pénzügyi szakértője, aki úgy látja, hogy emiatt „a lakossági ügyfelek túlnyomó része ma is röghöz kötésnek éli meg a bankjához való viszonyát, amin mindenképp lazítani kellene”.

Csak elvileg egyszerű

„A lakossági bankszámlaszám-hordozás bevezetése ma olyasfajta erőszakot tenne a jelenlegi pénzügyi nyilvántartási rendszeren, mintha a postai szolgáltatásra vonatkozó jogszabályba azt írnák bele, hogy az, aki eredetileg Sárváron, a Kossuth utca 6. szám alatt lakott, ezt a címet annak ellenére megtarthatja, hogy időközben Budára, a Mártonhegyi út 13-ba költözött” – reagált a hvg.hu kérdésére Gyuris Dániel, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese. Szerinte a bankszámlaszám hordozhatóvá tétele ugyan technológiailag megoldható feladat, de kérdéses, hogy mindennek van-e értelme.

Az egyes pénzintézeteknél használt bankszámlaszámok jelenleg olyan jelzés-variációkat alkalmaznak, amiket szinte képtelenség problémamentesen egymásnak megfeleltetni, illetve áttranszformálni. Az első nyolc számjegy a számlavezető bank nevét és a számlavezető fiók címét kódolja. (Az előbbi az első három számjegy.) A második nyolc számjegy az adott ügyfelet azonosítja, és hogy milyen alapszolgáltatást vesz igénybe a banknál.

Mindegy milyen a bank, a számlaszám maradhatna?

hvg.hu

Gyuris Dániel szerint a számhordozhatósághoz az egész jelenlegi banki átutalási rendszert át kellene alakítani. Szükség lenne egy olyan "árnyékzsíró" felállítására, ami a számlaszámokat értelmezi, és lefordítja az adott pillanatban az adott pénzintézet számára – mondta a szakember. Ez rettenetesen problémás, főként, hogy a mostani struktúra gond nélkül működik, nincs nála plasztikusabb vagy jobb. És ez még mindig csak a bankszámlaszám transzferálhatóságáról szól. De ehhez még hozzájön a számlához kapcsolódó hitel- vagy lízingtartozások, csoportos díjbeszedési megbízások, bank- és hitelkártyák stb. kezelése. Noha több pénzügyi szakembert is kértünk, egyik sem vállalkozott arra, hogy ezeknek a  járulékos költségét megsaccolja.

A bankok már maguktól sokat tettek

Földi Tamás, a Magyar Bankszövetség vezető közgazdásza szerint a bankrendszer időközben több olyan fejlesztést is megvalósított, ami a bankváltást segíti. Így az MNB 2007 óta hatályos előírása alapján a bankok számára kötelező "bankközi sétáló cédulát" kiállítani. „Ez azt jelenti, hogy a bank az ügyfél kérésére igazolást ad ki az ügyfél bankszámlájához kapcsolódó beszedési megbízásokról, amiket az új hitelintézetnél befogadnak” – magyarázta Földi Tamás. Emellett a legtöbb bank önkéntes alapon bevezette az egyablakos bankváltási ügyintézést is; vagyis elég az ügyfélnek az új bankhoz betérnie, és ott jelezni a bankváltási szándékát. A többit a régi és az új bank egymás között elintézi. Ezzel a lehetőséggel a bankszövetségi adatok szerint tavaly mintegy ötezren éltek is.

Földi Tamás szerint a bankszámlaszám-hordozhatósághoz kapcsolódó nagy befektetéseket már csak azért sem lenne érdemes meghozni, mert a magyarázatául szolgáló alapfeltevés nem következett be. Vagyis az ügyfelek túlnyomó többségének ma nem csak egy számlavezető bankja van, így nem is olyan égető kérdés, hogy a minél könnyebb bankváltást minden eszközzel elősegítsék.

Ki fizeti majd a számlát?

Egy neve elhallgatását kérő szakember szerint a bankszámlalszám-hordozhatóság helyett a Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Írországban már létező bankszámlaszám-átirányítás bevezetése viszont felvethető. A bankot váltó ügyfelek számára egy átmeneti időszakra meg kellene teremteni a lehetőséget, hogy a régi számlájukra érkező tranzakciókat egy központi adatbázis elszámolja, majd az új bankban megnyitott számlán érvényesítse. Ez az említett országokban a bankok önkéntes részvételével működik. Ugyanakkor ennek az áthidaló megoldásnak a költségei sem elhanyagolhatók. Márpedig akkor volna értelme ennek is, ha az ügyfélnek a szolgáltatásért nem kellene fizetnie.

Noha a hvg.hu az ügyben megkereste a Giro Zrt.-t is, a banki átutalási rendszert működtető cégnél elhárították a megkeresést. Az a korábbi véleményük azonban aligha változhatott, miszerint az ilyen strukturális átalakításnak csak akkor van létjogosultsága, ha minden bank mögéáll. És mivel ezt legkönnyebben egy jogszabállyal lehet elérni, a kereszténydemokrata parlamenti képviselő interpellációja voltaképpen jó helyen próbálkozott. A bankokra nyilván ráhozta a frászt, hiszen a banki különadó vagy az azt pótló (még csak tervezett) tranzakciós illeték után még egy jogcímen fizethetnének az árbevételükből – már ha ennek kiépítési költségét is rájuk lőcsölnék. A június eleje óta kötelező „napon belüli elszámolás” egyébként a bank és ügyfele kapcsolatának szabványosítását is előírja. Innen pedig már csak egy lépés (ha nem is kicsi) a bankszámlaszám hordozhatóságának megteremtése.

Hamis párhuzam

A mobilszektort jól ismerő forrás szerint a telefonszámok hordozhatósága nem állítható párhuzamba a bankszámlaszámokéval. Az előbbi ugyanis nem az alapján értelmezi hívásokat, hogy az ügyfél 20-as, 30-as vagy 70-es előhívó számmal rendelkezik, hanem hogy az illető hol tartózkodik. A szolgáltatási díj kiszámlázása pedig csak ezután, az adott telefonszám értelmezése után történik meg. A mobiltelefon-szolgáltatókat ráadásul európai uniós jogszabály kényszerítette a számhordozhatóság bevezetésére, és az idehaza az uniós csatlakozással bevezetett rendelkezések mellett annak is fontos szerep jutott, hogy a rendszerátállítás költségeit a hírközlési tárca is jelentős összegekkel támogatta.

A végeredmény kétség kívül magáért beszél. A globális IT és telekompiac-kutató (IDC) két év tapasztalatait összegezve 2007-ben azt írta egy tanulmányában, hogy a számhordozás rákényszerítette a szolgáltatókat az ügyfelek igényeinek pontosabb követésére. Az a szolgáltatói félelem ellenben nem vált valóra, hogy a számhordozhatóság követhetetlen ügyfélvándorlást indíthat el. A tanulmány egyúttal azt is leszögezte, hogy a számhordozhatóság a fogyasztó számára úgy tette olcsóbbá és gyorsabbá a szolgáltatóváltást, hogy annak mérhető és kimutatható költsége az ügyfeleknél lényegében nem jelentkezett.