szerző:
Zubor Zalán
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Bár a rendszerváltás a társadalom széles rétegei számára nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mindig akadtak olyan átmenetileg népszerű, legális bizniszek, melyek bármelyikére felülve lényegében meg lehetett szerezni az első milliót. A kor nagy üzleteit a többség elmulasztotta, a lehetőség megszűnt vagy délibábnak bizonyult. A hvg.hu új sorozatában a korszak nagy ziccereit veszi sorra.

Bár csak néhány hétig tartott a „márkaláz” Magyarországon, mégis volt, aki a keletnémet márka beváltásával szerezte első millióját. A hivatalosan beszerezhető DDR-márka készletek Magyarországon már 1990 elejére kimerültek, pedig akkor még nem lehetett tudni, hogy milyen lesz az átváltási arány.

Mivel a berlini fal leomlása után a kivándorlás a keleti területekről Nyugat-Németországba rendkívüli mértékben felgyorsult, a keletnémetek otthon tartása érdekében politikai döntés született a piaci árnál jóval kedvezőbb átváltási arányról. A lépést azóta számos közgazdász kritizálta, az időben kapcsoló ügyeskedők azonban megalapozhatták a család devizakeretét és lökést adhattak egy későbbi vállalkozásnak vagy valamilyen nagyobb beszerzésnek (autó, lakás).

Történelmi lehetőség

„Apám a Delta szaklapkiadónál dolgozott, és még a fal leomlása előtt kapott egy háromhetes utat valamelyik déli keletnémet városba, amihez egy nagyobb valutakeret is társult. Nem is akarta először igénybe venni, emlékszem, anyám beszélte rá. Újságíróként apám a Budapester Rundschauval is kapcsolatban állt, elképzelhető, hogy később azon a vonalon is szerzett még márkát" – mesélte Tamás, aki 1990-ben 17 éves volt, és a nővérével egy napra ment ki Berlinbe, hogy a család valutacseréjét lebonyolítsák.

Amíg lehetett hivatalosan keletnémet márkát kapni, hét-nyolc forint körül alakult az árfolyama. A nyugatnémet márka, melyet a köznyelv kemény márkának is hívott, a fal leomlása (1989. november 9.) és a valutaunió (1990. július 1.) közötti időben hat forintot erősödött a forinttal szemben (32-ről 38 forintra, Magyar Nemzeti Bank által jegyzett középárfolyam.) De feketén ötven-ötvenöt forintot is megadtak egy nyugatnémet márkáért. Így a valutaunió során alkalmazott 1:1-es, 1:2-es átváltási arány a „hülyének is megérte”.

Néhány hét, amikor 100 nyugatnémet márkát adtak érte
©

Előzmények

A szovjet csapatok még ki sem vonultak a megszűnőben lévő Német Demokratikus Köztársaság területéről, amikor a keletnémet parlament megszavazta a gazdasági, szociális és valutaunióról szóló államszerződést. A NSZK-hoz csatlakozó keleti tartományok gazdaságilag súlyosan elmaradottak voltak: az egy főre eső termelés értéke az NSZK-belinek alig negyven százalékát tette ki, az átlagos bérek között ugyancsak ekkora volt a szakadék. Mindenki nyugatnémet márkát és magasabb életszínvonalat akart. Sokan drasztikus lépésekhez folyamodtak: rendkívül alacsony áron adtak túl ingó és ingatlan vagyonaikon, csak hogy nyugati márkához jussanak. A valutaunió az első szabad kelet-németországi választások fő kampánytémája lett, az új kormányt a mihamarabbi valutaunió ígéretével választották meg.

Júniusban a közelgő újraegyesülés miatt euforikus hangulat uralkodott Németország-szerte. Kiskalapáccsal bontották a berlini falat, a német válogatott megkezdte végső győzelemig tartó menetelését az olaszországi futballvébén. A valutaunió előtti utolsó két-három hétben az áruházak polcairól kezdtek eltünedezni a keletnémet termékek, minden készen állt a komplett árucserére. A devizaüzletek (az ún. dollárboltok) is kiárusították a készleteiket, márkás illatszereket, szórakoztatóelektronikai cikkeket lehetett ugyanannyi keletnémet márkáért kapni, mint amennyibe korábban nyugatnémet márkában került.

Titkos gyűjtögetők

Magyarországon a leendő spekulánsok a volt szocialista országot meghazudtoló üzleti érzékkel csaptak le a kínálkozó lehetőségre. „Amire még nem volt példa, megtörtént most pénteken” – írta február 24-én a Világgazdaság. – „Budapesten nem lehetett NDK-márkát kapni.” A pénzváltással is foglalkozó IBUSZ-irodákban néhány nap alatt hiánycikk lett az NDK-márka és a váltáshoz szükséges csekk, csak a Nemzeti Bankban maradt meg jelentősebb márkakészlet, amíg azt is fel nem vásárolták. Bár akkor még nem jelentették be az átváltási arányokat, ahogy azt sem, lehetséges lesz-e külföldieknek is márkát váltani, az emberek tudták, a vállalkozással legrosszabb esetben is csak a tranzakciós díjat veszíthetik el, jobb esetben pedig jelentős nyereséget könyvelhetnek el. De hamarosan Magyarországon már csak azok juthattak keletnémet márkához, akik maguk, vagy valamelyik ismerősük pénzintézetnél dolgozott.

Az Ön ziccere

Tartott biogilisztát (struccot vagy csincsillát stb.)? Dolgozott Amway- (Avon-, Zepter stb.)-ügynökként? Szerzett lakást kárpótlási jegyért? Vagy valami másba kezdett? Írja meg, hogy a korszak mely nagy (vagy annak tűnő) üzletébe vágott bele és milyen tapasztalatai voltak! Jól járt vagy Ön is inkább „Az ebből sem én gazdagodtam meg”- tábor létszámát szaporította? Jelentkezését a [email protected] email címre várjuk.

A frissen megválasztott kormány 1990. május 18-án bejelentette: az NDK polgárai egy hónap múlva megkapják a formanyomtatványokat, amelyekkel kérhetik pénzük átváltását nyugatnémet márkára. Erre a célra mindenki egy úgynevezett átváltási számlát kapott. Az általános áruhiány miatt a lakosság rendelkezett megtakarítással, de a jövedelmek nem voltak olyan nagyok, hogy nagy készpénzvagyonok képződhettek volna. (A szocializmusban meglévő társadalmi különbségeket azért jelzi, hogy a lakosság húsz százaléka birtokolta a keletnémeteknél lévő megtakarításokat.)

Az átváltási arányt befolyásolta az életkor is: 60 év felettiek esetén 6000, 14 év alattiaknál 2000 márkáig, a kettő között pedig 4000 márkáig 1:1-ben váltották át a megtakarításokat, az efölötti megtakarításokat pedig 1:2-ben váltották. A folyó, illetve rendszeres kifizetéseket (bér, nyugdíj, ösztöndíj stb.) 1:1-ben állították át nyugatnémet márkára, a keletnémet márkában lévő adósságot is elfelezték. Külföldi állampolgárok kezdetben ezzel azonos módon válthatták be saját valutájukat, majd hamarosan 1:2-re csökkentették az átváltási arányt, amely még így is megérte azoknak, akik időben beszereztek egy nagyobb összegnyi NDK-márkát. A váltás a bankoknál 1990. július elsején nulla órától kezdődött.

Indul a pénzvonat

A „valutaturizmus” ezt követően rögvest megindult az egykori keleti blokk országaiból Németországba. „Aznap, amikor indultunk, a Keletiben körülbelül százan szállhattak fel hasonló céllal a 'pénzvonatra'" – mesélte Tamás. "Maga az üzlet nagyon viccesen zajlott: álltak a németek a bankfiók előtt, és mondták, ki mennyit tud váltani és milyen árfolyamon.  Beszélek németül, így könnyen megértettük egymást. A pénzváltók nagy része 'tisztességes családapa' volt. Megmondtam, hogy mennyi márkám van, a pénzváltók 50-100 márka különbséggel licitálták egymást alul. Szerencsénk volt, körülbelül tíz százalék költséget számoltak fel: ha jól emlékszem, így lett tizenegyezer keletnémet márkából tízezer nyugatnémet."

Kelet-Németek fogadása a nyugati oldalon
©

A váltás nem volt teljesen kockázatmentes: „A szituációra jellemző, hogy amikor megalkudtál az összegre, és odaadtad a pénzt, kicsit féltél, hogy visszajön-e a nyugatnémet márkával. De eltelt fél óra, és már le is zajlott az egész. Nekik valószínűleg az volt benne az üzlet, hogy nekik vagy a rokonaiknak nem volt jelentős megtakarításuk, és külföldieknek adták el az 1:1-es átváltás jogát. De persze voltak ennél jóval kedvezőtlenebb váltási arányok is.” Tamás a napból még azt idézte fel, hogy mindenki olcsó kolbászt evett és sört ivott, és boldognak látszott. „Láttam a Brandenburgi kaput és a Pergamon Múzeumot, vettem egy nyugati pólót magamnak, vicces összegért, és már jöttünk is haza. Ez volt életem első dealje”- mondta. Tamásnak a váltással feltehetően szerencséje lehetett: ennél jóval rosszabb nemhivatalos váltási arányok voltak általánosak.

Kik jártak jól?

A márkaüzlet végül amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen szűnt is meg. 1990. június 26-án a német bankok hirtelen beszüntették a keleti márka átváltását, csak néhány független pénzintézet maradt, akik még néhány hétig foglalkoztak a váltással. Az átváltási akció nem tudta mindenki valutaigényét kielégíteni, beszámolók szerint a bankok előtt az utolsó napokban is hosszú sorok várakoztak.

Magyarországon hosszú távon azok a befektetők jártak jól, akik a megszerzett nyugati márkájukat nem váltották be forintra, esetleg még odakint értékállóbb dollárra vagy más nyugati valutára váltották. A forint a kilencvenes évek elején rohamosan inflálódni kezdett, és még évekig tartott a valutahiány, így a „márkázás” azok számára volt legjobb üzlet, akik pénzüket értéktárgyakra költötték, vagy ismét külföldi valutával spekuláltak.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A törvényszéken elvérzett a patkányirtás-tender, a Közbeszerzési Döntőbizottságot új eljárásra kötelezték

A törvényszéken elvérzett a patkányirtás-tender, a Közbeszerzési Döntőbizottságot új eljárásra kötelezték

Érdekes kódrészletet találtak a Google alkalmazásban, hasznos új funkció készül

Érdekes kódrészletet találtak a Google alkalmazásban, hasznos új funkció készül

Ez nem divatbetegség: figyeljen magára, és vegye észre a jeleket!

Ez nem divatbetegség: figyeljen magára, és vegye észre a jeleket!

Hármas baleset történt az M0-son

Hármas baleset történt az M0-son

Ha mostanában eltűnik a wifi a számítógépén, ne csodálkozzon – ez egy ismert Windows-hiba

Ha mostanában eltűnik a wifi a számítógépén, ne csodálkozzon – ez egy ismert Windows-hiba

Fesztiválon próbálta meg lelőni a haragosát, de nem sült el a fegyvere

Fesztiválon próbálta meg lelőni a haragosát, de nem sült el a fegyvere