Amit Demján akar, olyat csak évszázadonként egyszer tesznek
Demján Sándor nagyvállalkozó csütörtökön egy olyan beruházási alap létrehozását javasolta, mellyel segíteni lehetne a magyar gazdaság akut forráshiányán. A négyévesre tervezett 2000 milliárdos programra ugyanakkor egyelőre nem tudni, honnan lesz pénz, a piacról is kellene forrást keríteni, a magyar kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez pedig ennyi pénz még túl sok is. Nagybefektetéseket viszont általában multinacionális cégek hoznak létre, ők viszont tulajdonosaiktól vagy a pénzpiacokról is tudnak forráshoz jutni. Hacsak Demján nem saját cégeinek szeretne állami segítséget.
Demján Sándor nagyvállalkozó, a Vállalkozók és Munkáltatók Ország Szövetségének (VOSZ) ügyvezető elnöke mert nagyot álmodni. A szervezet csütörtöki kibővített elnökségi ülésén, melyen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is, Demján azt javasolta, hogy az állam hozzon létre egy beruházási alapot, miután uniós pénzeken kívül nincs más forrás fejlesztésekre. A nagyvállalkozó szerint az alapba négy éven keresztül évente 300-500 milliárd forintot lehetne belepakolni.
Demján az alap feltöltésére három forrást nevezett meg. Az első, hogy pénzt kérünk az IMF-től vagy valamilyen külföldi szervezettől, a második, hogy a kormány eladja az állami vállalati részesedéseket – például a Molban lévőt, aminek tavalyi megvásárlását helytelenítette is a nagyvállalkozó –, vagy olyan szolidaritási kötvényt (az egykori békekölcsönre valamilyen szinten hasonlító eszközt) vezetnénk be, mely hosszú távú megtakarítási kényszerrel bírna. A gazdaságfejlesztési alap nyilvános befektetési szabály alapján működne, alapkezelőre kellene bízni, ami lehet akár állami is – hangsúlyozta a VOSZ ügyvezető elnöke. A nagyvállalkozó által ismertetett terv további részletei egyelőre nem ismertek, ám az már így is kitűnik, hogy megvalósítása korántsem lenne zökkenőmentes.
Elrugaszkodottak Demján számai
"A Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) semmiképpen sem lehet ilyen célokra forrást bevonni, ebben az esetben konzultálni kellene a Világbankkal, ők vannak otthon a beruházásoknál" – mondta a hvg.hu-nak Giday András, a Budapest Vállalkozásfejlesztési Kutató Intézet (BVKI) közgazdásza. Giday szerint a tervezett összeggel több probléma is akadhat. A BVKI közgazdásza szerint egyrészt hatalmas az összeg, évente ezermilliárdot tesz ki az ipari beruházások értéke, így a Demján által tervezett plusz 500 milliárd azt jelenti, hogy 50 százalékkal kellene emelni az ipari beruházásokat. "Véleményem szerint olyan 80-120 milliárdot lehetne beruházás-élénkítésre fordítani ezen a területen, mivel nincs is annyi projekt, amely ezt a pénzt fel tudná szívni" – emelte ki Giday. A kecskeméti Mercedes-beruházások méretéhez hasonló befektetések lennének szükségesek ahhoz, hogy ennyi pénzt le lehessen kötni. "Ilyenből viszont nincs olyan sok" – emelte ki a BVKI közgazdásza. Azonban az is lehet, hogy Demján Sándor fejében van valami, amiről mi nem tudunk és már ötleteltek erről – fejtette ki Giday.
Gidaynak a Demján által tervezett alap forrásai közül a szolidaritási kötvény tűnik szimpatikusnak. A tehetősebbekre kivetett szolidaritási adóra már nálunk is volt példa az előző szocialista kormányok alatt, most épp Szlovákiában és Romániában tervezik ennek bevezetését. "Ebből ugyanakkor 500 milliárdot nem lehet beszedni, maximum 100 milliárd forintban lehet itthon gondolkodni éves szinten" – emelte ki a közgazdász. Az önkéntes kötvényvásárlásban érdekeltek is lehetnek egyes szereplők, ha vonzó megtérüléssel kalkulálhatnak. Itt még a multinacionális cégek itthoni tevékenységébe történő befektetés is megjelenhet. A multinacionális cégek viszont nem szeretik, ha külső szemlélők belelátnak termelési folyamatukba, mivel félnek a piaci versenytársaktól.
Ha a magyar kisvállalkozások preferálására gondolt Demján az alap létrehozásával, akkor azt látni kell, hogy éves szinten 20-30 milliárdot lehetne kihelyezni, a középvállalkozásoknál pedig 40-et. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy az állami cégek, ahová a kormány vélhetően kihelyezné a pénzt, teljesen politikafüggők, így elképzelhető, hogy néhány döntési helyzetben nem a piaci logikát követnék – fejtette ki a BVKI közgazdásza. (A Magyar Fejlesztési Bank is elvileg azért létezik, hogy olyan projekteket is finanszírozzon, melyek megtérülési ideje hosszabb és piaci szereplők nem feltétlenül vennének részt benne, viszont a beruházás az ország szempontjából fontos, így segítve a magyar kkv-k erősödését – a szerk.). Az igazi kérdés az, hogy egyáltalán milyen vállalkozónak, mire és milyen piacra adná a pénzt az alap. Vannak olyan vállalkozások – ha már a nagyobb képet nézzük – melyek itthagyják Magyarországot a változó üzleti, globális környezet következtében (pl. Nokia), így meggondolandó, hogy kinek adnánk ezt a pénzt.
Az alap felállítására kitérve Giday elmondta, hogy ez olyan módon képzelhető el, ahogy a lengyelek hajtották végre a privatizációt. Külföldi cégeknek nem adták el az állami vállalatok tulajdonrészét, hanem bizonyos befektetési alapokban szerezhettek 49 százalékos részesedést. Ezek azonban már befektethettek cégekbe, tulajdont szerezhettek. "Ez közvetett módon történő befektetés, eközben viszont az is fontos, hogy bizalom legyen az állami alap iránt" – fejtette ki a BVKI közgazdásza. Egyelőre azonban inkább arról lehetne beszélni, hogy 3-4 év alatt hogyan érhetünk el 30 százalékos exportnövekedést, mert így jelentősebb mértékben megindulhatna az államadósság csökkenése is (hiszen a folyó fizetési mérleg még inkább többletet mutatna), és csak ezután lehetne hosszú távú, komoly forrásokat megmozgató fejlesztési politikán gondolkodni.
Magyar Marshall-tervet vázolt a VOSZ ügyvezetője?
Azt, hogy a legtöbb magyar vállalkozás alultőkésített, ugyanakkor a gazdasági növekedéshez új magánberuházásokra van szükség, aligha kérdőjelezi meg bárki is. Demján felvetésével kapcsolatban a méret lehet a kérdés: nyilvánvalóan olyan léptékben gondolkodik, aminek az ereje lökésszerű változást eredményezhet a teljes gazdaságban – mondta a hvg.hu-nak Csuhaj V. Imre, az uniós forrásokat kihelyező állami Széchenyi Tőkebefektetési Alap (SZTA) vezérigazgatója, aki szerint ilyet egy évszázadban, ha egyszer csinálnak egy országban.
Csak összehasonlításul: Franciaországban működik egy 400 millió eurós állami beruházási alap. Ehhez képest az SZTA 14 milliárdos tőkekerete kevés, viszont Demján javaslata volumenét tekintve jóval nagyobb, már-már egy nagy nemzeti Marshall-tervnek felelne meg. Csuhaj szerint amennyiben ilyen létrejönne, csak piaci alapon szabadna működtetni, és kizárólag megfelelő üzleti tervvel és megtérülési kilátásokkal rendelkező vállalkozásokat és projekteket szabadna támogatni. Az alapok fedezete sem lehetne kizárólag állami-költségvetési forrás, hanem a beruházási céloktól függően, különböző arányban kellene bevonni nagy nemzetközi és regionális tőkebefektetési alapokat is. Csuhaj azt is jó ötletnek találta, hogy legalább kisebb mértékben vegyen benne részt finanszírozóként a lakosság.
Fontos tudni, az EU finanszírozási elvei is változnak – mondta Csuhaj. A vissza nem térítendő támogatás helyett egyre nagyobb szerepet kapnak a visszatérítendő tőketámogatások. Ezeket pedig érdemes tükröztetni a hazai finanszírozásban is. De míg a nagyobb cégeknek nyugodtan oda lehet adni a tőkét, mert gyakorlottak projektmenedzsmentben, a kisebbeknél sokszor szakértői segítség is elkél. "Mi kisvállalkozásokkal dolgozunk: a legnagyobb kihelyezésünk is csak 150 millió forint értékű. A pályázóink is mások: nyilván differenciáltan kell gondolkozni, és mérettől függően az intézményrendszer célszerűen többszereplős" – mondta az SZTA vezérigazgatója.
Kiszámítható üzleti környezet nélkül nincs beruházás
Forián Szabó Gergely, a legrégebbi hazai alapkezelő, a Pioneer Alapkezelő Zrt. (korábban CA IB Alapkezelő Rt.) befektetési igazgatója szerint is az egyik legnagyobb probléma a magánberuházások csökkenő volumene. De szerinte ahhoz, hogy nagyobb számmal legyenek magánberuházások, mindenekelőtt három feltételnek kell teljesülnie. Az államnak kiszámítható és vonzó üzleti környezetet kell teremtenie. Másodsorban a források árának (azaz a kamatszintnek) a vállalkozások számára kigazdálkodható mértékűnek kell lennie. Harmadrészt pedig egészséges bankrendszerre van szükség, amely képes hatékonyan kiközvetíteni a rendelkezésre álló forrásokat. "Ezeknek a feltételeknek jelenleg egyike sem teljesül, ezért ilyen körülmények között nagyon nehéz beruházásorientált gazdaságpolitikát felvázolni" – mondta a hvg.hu-nak Forián Szabó Gergely.
A befektetési igazgató szerint a kormánynak elsősorban a magánbefektetések katalizálásán kell fáradoznia, az állami beruházások volumene ugyanis a költségvetés kifeszítettsége miatt korlátos. A beruházások esetében nemzetgazdasági szinten akkor számolhatunk a legnagyobb haszonnal, ha minél kevésbé torzulnak a piaci viszonyok: magyarán a jó projektek kapnak hitelt és a rendszer nincs túlbürokratizálva. Nem szabad, hogy végeredményében úgy adjanak hiteleket vagy támogatást, hogy a döntési mechanizmus nem átlátható, mert ez végül komoly veszteségekhez vezethet – mondta a Pioneer befektetési igazgatója.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
