szerző:
Nagy Gergő

Fej-fej mellett haladnak az amerikai elnökjelöltek a választási kampányban, és most már csak órák vannak hátra addig, míg kiderül, Obama maradhat, vagy Romney beköltözhet-e a Fehér Házba. A demokrata elnök és republikánus kihívója a kampány egyik fő témájává emelte az amerikaiakat leginkább érdeklő gazdasági kérdéseket is. Ám nem az elnökjelöltek mondanivalója, szakértelme, hanem magabiztosságuk, vagy frappáns válaszuk lehetett döntő ezen a területen.

Az 1992-es amerikai elnökválasztás óta talán a 2012-es megmérettetés az, melyben ennyire meghatározó szereppel bír a gazdaság kérdése. Nem véletlenül. A 2008-ban bekövetkezett, az Egyesült Államokat elemi erővel sújtó gazdasági válság és visszaesés következményei mind a mai napig éreztetik hatásukat. A több mint 300 milliós országban eltűnt 9 millió munkahely, hat pedig elhagyta az országot, a mostani elnök szóhasználatával élve. A munkanélküliség az USA-ban magasnak számító, 8 százalék körüli szinten ragadt, a gazdasági növekedés pedig 2 százalék alatti, mely közgazdászok szerint nem elégséges a munkanélküliségi ráta szinten tartásához. A friss októberi munkanélküliségi adatokra mind Romney, mind Obama pozíciójának megfelelően reagált. Bár több új állás keletkezett a vártnál, Obama erre reflektált is beszédében, a republikánusok jelöltje ugyanakkor azt emelte ki, hogy a munkanélküliségi ráta ma magasabb, mint amikor az elnök hivatalba lépett.

A két elnökjelölt szinte fej-fej mellett halad, a legtöbb közvélemény-kutató hasonló támogatottságot mér a republikánusok és demokraták nyerő emberének is. A szoros küzdelemre még a Sandy hurrikán érkezése is rátett egy lapáttal, mivel Barack Obama a természeti csapás miatt egy kis időre felfüggesztette kampányát, hogy az ilyenkor még inkább szükséges elnöki teendőit ellássa, és mutassa, hogy a parancsnok a fedélzeten van.

Háromszor vitáztak, egyszer a gazdaságról

Obama a kampányban arra igyekezett építeni, hogy a szerinte sikeres gazdaságélénkítő kormányzati programok 4,5 millió munkahelyet hoztak létre, és sikerült kilábalni a válságból, emellett a csak "Obamacare-nek" nevezett egészségügyi programja következtében a 65 év alatti amerikaiak 95 százaléka lenne majd biztosított. Romney ezzel szemben az amerikai elnök gazdasági sikertelenségét igyekezett kihangsúlyozni, a gyenge gazdasági növekedést, a új munkahelyek számának kis ütemű emelkedését. A republikánus politikus eközben komoly hangsúlyt helyezett a kisvállalkozások támogatásának fontosságára, hiszen ezek adják az amerikai foglalkoztatottság gerincét. Romney emellett rendszeresen azt nyilatkozza, hogy az évek, amiket egy magántőke-befektetési vállalkozás vezetőjeként töltött, olyan tapasztalatokkal vértezték fel, melyeket a "gazdaság megjavítása érdekében" jól tudna hasznosítani elnökként is.

Az elnökjelöltek feleségeinek nyílt támogatása is sokat nyom a latban a közvélemény szeme előtt
©

A hvg.hu egy korábbi cikkében már rámutatott arra, hogy mindkét elnökjelölt gazdasági ígéretei dollár-százmilliárdokkal terhelnék meg a jövő évek amerikai költségvetéseit, igazi különbségek az elnökjelöltek által preferált társadalmi csoportok és a gazdaság működéséről alkotott felfogás között vannak. Míg Romney inkább a tehetősebbek számára biztosítana kedvezményeket, addig Obama az átlagos keresetűek pénztárcájában hagyna több pénzt. A gazdaságról alkotott felfogás tekintetében a regnáló elnök inkább a szorosabb szabályozás megtartása mellett érvel, elkerülendő a jövőbeni esetleges válságokat, a republikánusok embere szerint ugyanakkor mára túlszabályozottá vált a rendszer, hagyni kell a gazdaságot önmagában működni.

Mitt így, Barack úgy

A két elnökjelölt háromszor folytatott tévévitát egymással a kampányban, ezek közül a második a gazdasági kérdéseket járta körbe. Nem mondhatjuk, hogy bármi meglepőt hallhattunk volna Obamától és Romney-tól. Pályakezdő munkahelyek, adócsökkentés, benzinár-csökkentés, női munkahelyek, bevándorlók, külföldre kiszervezett munkahelyek. Az összesen tizenegy kérdést feltevő választókat - akik a helyszínen tették felé kérdéseiket - jól láthatóan a leginkább zsebre menő témák érdekelték. A két elnökjelölt is ennek megfelelően igyekezett pozícionálni magát, vagyis igyekezett válaszaikkal (és ígéreteikkel) a középosztály kedvében járni.

A középosztály megsegítésének folyamatos ígérgetése mellett mindkét fél megígérte az adócsökkentéseket is. Romney többször is kitért a kisvállalkozások támogatásának szükségességére, aminek fontosságát a Bush-érától eltérően ő felismerte. És amihez szerinte elengedhetetlen az Obama egyik legnagyobb haditettének tekintett egészségügyi reformnak a visszanyesése, mivel az szerinte elviselhetetlen terheket ró a kisvállalkozásokra, amik így nem tudnak új munkahelyeket teremteni.

Romney legalább ennyivel szeretne nyerni
©

Romney a vitában folyamatosan az elmúlt időszak szerinte hibás lépéseit hozta fel, Obama pedig előre beharangozott kampánystratégiájának megfelelően a republikánus elnökjelölt tetteinek és kijelentéseinek ellentmondásait sorolta (amiből azért van bőven). Felhánytorgatta neki például, hogy jelenleg a szénbányászat fejlesztése mellett kampányol, mikor korábban még a szénszennyezés ártalmasságáról beszélt, vagy Kínával szembeni gazdasági bekeményítést ígér, mikor korábban maga fektetett be Kínában dolgoztató amerikai vállalatokba.

Nagyobb vita az energiahordozók kérdésében, és abban alakult ki, hogy vajon Obama vagy Romney felelős-e inkább az amerikai autóipar csődjéért. Obama a megújuló energiaforrások mellett kampányolt – a zöldek elnökjelöltje helyett is, akit rendőrök vittek el a helyszínről a vita előtt –, Romney pedig azt ígérte, hogy öt év alatt a hagyományos energiahordozók és az új energiák segítségével a külső energiapiacoktól függetlenné teszi Észak-Amerikát – ami természetesen új munkahelyeket is fog teremteni.

A gazdasági kérdésekről szóló vitát a felmérések szerint Obama nyerte, aki ezzel kicsit kompenzálta az első vitán produkált gyenge teljesítményét. A harmadik vitát is, mely a külpolitikáról szólt, Obama hozta el, ám úgy tűnik, hogy mindez nem volt elég ahhoz, hogy az amerikai elnök megfelelő előnyre tegyen szert, sőt Romney már több ingadozó államban is átvette a vezetést. (Emellett az is gond lehet Obama számára, hogy egyre kevesebb ember nézte a tévévitákat).

Nem is a gazdasági program, hanem a magabiztosság lesz a nyerő?

Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a jelöltek szakmai hozzáértése a gazdasági ügyekhez szinte nem is fontos (azt a stábjuk úgyis megoldja helyettük). A felmérések szerint az amerikaiak többsége úgy véli, hogy a magabiztosság és rátermettség a meghatározóbb, vagyis ki rendelkezik nagyobb karizmával. Nem feltétlenül a nagyobb gazdasági jártasság, szakértelem a meghatározó, hanem egy frappáns, egyáltalán nem a gazdasághoz kapcsolódó válasz is eldönthette egyes választópolgároknál azt, hogy az adott gazdasági ügyben melyik elnökjelölt mellé állnak.

Az biztosnak látszik, hogy a gazdasági kérdéseknél is a bizonytalan szavazókra startoltak rá az elnökjelöltek, a pártok törzsbázisait nem kellett győzködniük, hogy kire is kell húzni az ikszet. (Legfeljebb csak noszogatni kellett őket, hogy menjenek el szavazni, vagy éljenek a távolléti szavazás lehetőségével, mint például ahogy az Obama-házaspár is tette.) Az úgynevezett ingaállamoknak, csakúgy mint több korábbi elnökválasztás kapcsán is, most ugyancsak döntő szavuk lehet abban, hogy ki is költözhessen be, vagy maradhasson a Fehér Házban.

Obamának komolyan meg kell izzadnia a győzelemért
©

A piacok egyes kutatások szerint teljesen indifferensek arra vonatkozóan, hogy ki nyeri az elnökválasztást, mivel az amerikai elnök, bár kétségkívül sok mindent tud tenni a gazdasági helyzet megváltoztatása érdekében saját programjával, a világgazdaság többi szereplőjével együtt cselekszik. Tehát egy globalizált világban egyedül nem képes sorsfordító döntésekre. Emellett ha valaki végigböngészi az elmúlt egy évszázad tőzsdei növekményeit a különböző elnöki periódusok alatt, arra az eredményre juthat, hogy nincsenek egyértelmű adatok, hogy a demokraták vagy a republikánusok vannak jobb hatással a pénzpiacok és gazdaság működésére. (Bár a Barclays befektetési csoport nemrég végzett vizsgálatából az derül ki, hogy most a londoni elemzők inkább Romney győzelmének örülnének.)

A ki ígér több munkahelyet és adócsökkentést verseny most tulajdonképpen a gazdasági kérdéseket nagy figyelemmel követő, bizonytalan amerikai választópolgároknál érhet sokat, náluk ez lehetett az a hívószó, mellyel egyik vagy másik jelölt maga mellé tudott állítani bizonyos csoportokat ezekben a "csatatérállamokban". Az, hogy ez milyen eredményre vezetett, nemsokára kiderül. Az ígéretek betartása azonban már egy másik lapra tartozik. Hogy mennyit vált valóra azokból az Ovális Iroda lakója, és azokkal hogyan számol el, a következő egy-két évben kiderülhet.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Évi több száz millió forintból alapít Mádl Ferenc Intézetet a kormány

Évi több száz millió forintból alapít Mádl Ferenc Intézetet a kormány

Először megvizsgálták a kisfiút, akinek bot fúródott a szemébe, majd mondták, másnap műtik meg

Először megvizsgálták a kisfiút, akinek bot fúródott a szemébe, majd mondták, másnap műtik meg

Melyik címlapon rágott be leginkább a Fidesz?

Melyik címlapon rágott be leginkább a Fidesz?

Közel 5000 méteres magasságban épült alagút Kínában

Közel 5000 méteres magasságban épült alagút Kínában

Instagram-oldalt indított a CIA, mutatjuk az első fotójukat

Instagram-oldalt indított a CIA, mutatjuk az első fotójukat

Lemondott a Srí Lanka-i védelmi minisztérium vezetője

Lemondott a Srí Lanka-i védelmi minisztérium vezetője