Nem kell megmagyarázni a "pofátlan" prémiumokat

Mire jó az infláción felül emelkedő víz- és csatornadíj? Eltartja a veszteségesen gazdálkodó önkormányzati cégeket – és persze azok vezetőit. Hódmezővásárhelyen például több efféle furcsaság is akad. A fogyasztók 300 millió forintot meghaladó összeggel tartoznak a víz- és csatornaszolgáltatást nyújtó önkormányzati társaságnak, a Zsigmondy Béla Zrt.-nek, ám ennek még a harmadát sem teszik ki a lakossági hátralékok; 206 millió forint adósságot a városi önkormányzat és intézményei halmoztak fel. Azt is lehetne mondani, hogy saját magával tolt ki az önkormányzat, amikor 2011-ben 5 százalékkal emelte meg a lakossági és 8,4 százalékkal a közületi tarifákat, az idén pedig 6, illetve 12,5 százalékkal, noha a megelőző években csak 4,9, illetve 3,9 százalék volt a fogyasztói árindex. A megemelt tarifa a nagy kintlevőség ellenére elégnek bizonyult ahhoz, hogy a víz- és csatornaszolgáltató elkerülje a veszteséget.

És ahhoz is, hogy az önkormányzati intézmények zavartalanul halogassák a fizetést a város tulajdonában álló Zsigmondy Béla Zrt.-nek. Így végső soron az történik, hogy a hódmezővásárhelyiek által fizetett víz- és csatornadíjakból – legalábbis átmenetileg – az önkormányzat másutt keletkező hiányai is finanszírozhatók, legyen szó iskoláról vagy az egyebek mellett ingatlan-bérbeadással és távhőszolgáltatással foglalkozó Hódmezővásárhelyi Vagyonkezelő és Szolgáltató (HVSZ) Zrt.-ről. Utóbbi tavaly ritka bravúrt produkált: nem egészen 900 millió forintos árbevétel mellett több mint 300 millió forintos veszteséget hozott össze. Pedig próbálkozott már postaüzemeltetéssel és autósiskola működtetésével is, mondván, meg akar felelni a lakossági igényeknek. De hiába építette le befuccsolt vállalkozásait, az önkormányzati ingatlanok kezeléséből is 250 millió forintos hiányra tett szert, ráadásul 3,3 milliárd forintnyi adósságot cipel, svájcifrank-alapú kötvények formájában.

Lázár János. Kezesek

Túry Gergely

Felelős azonban nincs – ez, mondhatni, a szereposztólapból következik. A HVSZ-nél például a Csongrád megyei közgyűlés fideszes alelnöke, Ádók János az elnök-vezérigazgató, és Kulik Jenő Ervin, valamint Kovács Pál és a néhai Rapcsák András polgármester azonos nevű fia alkotja az igazgatóságot. Ugyanakkor a Zsigmondy Zrt.-nél Kulik az igazgatóság elnöke, és Ádók az egyik, Kovács pedig a másik it-tag. A HVSZ 2011. évi mérlegbeszámolója szerint a vastagon veszteséges vagyonkezelő igazgatóságának díjazása 6,2 millióról 8,7 millió forintra nőtt. Ádók jövedelme 2010-ben még 205 ezer forint megbízási díjból és 280 ezer forintos műszaki tanácsadói fizetésből állt össze, tavaly már 350 plusz 325 ezer forintból. A kormánypárt kedvence a HVSZ beszállítói között is megjelenik: a távfűtési rendszer részét képező termálkutak karbantartását egy korábban megnyert pályázat alapján az első Orbán-kormány idején adóhatósági elnök Simicska Lajos cége, a Közgép Zrt. végzi. A város fizetőképességét egyébként éppen a napokban állította helyre egy kormányhatározat, amely több mint 23 milliárd forintnyi devizaadósság megújítását engedélyezte újabb 25 évre.

Mindez annál az önkormányzatnál történik, amelynek polgármestere, az immár miniszterelnökségi államtitkárrá avanzsált Lázár János, 2010-ben az MSZP kormányzásának idejére datált „pofátlan” állami és önkormányzati kifizetésekről szónokolt. Most a Nemzetgazdasági Minisztérium törvényjavaslata még azokat a korlátokat is eltörölné, amelyeket a szocialisták vezettek be a BKV-botrány kirobbanása után a nyakló nélkül megállapított menedzserdíjak megfékezésére.

Hivatalba lépése után az Orbán-kormány rögvest bejelentette, hogy 2 millió forintos plafont állapít meg az állami és önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőinek alapbérére. Amúgy a fizetéseket már a Bajnai-kormány maximálta a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényben. Ezt később az Orbán-kormány csendben fellazította: egy pénzügyi salátatörvény részeként 2010 augusztusától kiiktatta azt a paragrafust, amely a köztulajdonú cégek munkavállalóinak személyi alapbérét az MNB-elnök fizetésének meghatározott hányadához kötötte, így egy állami vagy önkormányzati vállalat vezérigazgatójának 2 millió forintnál nagyobb összeg üthetné a markát. Mindmáig megmaradt azonban az a korlát, amely a végkielégítéseket a helyi kollektív szerződéshez vagy a munka törvénykönyvének előírásaihoz kötötte, prémium kifizetését pedig csak az alapfeladatokon túlmutató és objektív mérce alapján megállapított teljesítmény esetén tette lehetővé. Júliustól e paragrafusokat is hatályon kívül helyeznék. A nemzetgazdasági tárca ezt álságosan azzal indokolja, hogy „nagyobb lehetőséget” akarnak adni „az alapítói jogok gyakorlójának a vezetők javadalmazási feltételeinek megállapításában”.

Itt-ott érdemi mérlegelés folyik: a Budapesti Közlekedési Központ Zrt. vezérigazgatójának, Vitézy Dávidnak az alapbére 1,6 millió forint, ehhez jön az igazgatósági tagságért 357 ezer forint, valamint potenciálisan az alapbér 40 százalékát elérő prémium. Utóbbinak az idén csak egy részét javasolja kifizetni az igazgatóság, arra hivatkozva, hogy nem minden célkitűzés teljesült. A végső szót Tarlós István főpolgármester mondja ki.

Sok helyütt sem az ellenzéki kritika, sem a prémiumfeladatok megjelölésének hiánya nem akadálya a jutalmazásnak. Kőbányán például május 31-ei hatállyal annak ellenére támogatta a fideszes többség a vagyonkezelő vezérigazgatójának 3 millió forintos prémiumát, hogy a szocialisták kevesellték a cég mindössze 795 ezer forintos tavalyi eredményét. A felvetésre Pap Sándor alpolgármester (Fidesz–KDNP) csak annyit mondott: „ha a Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. nyereséget termelne, annak adóvonzata lenne”. Az I. kerületben pedig a parkolási rendszert üzemeltető Budavári Kapu Kft. mindkét ügyvezetőjének kéthavi bért, 700-700 ezer forintos prémiumot szavazott meg a felügyelőbizottság, noha a kifizetéshez nem jelöltek meg előzetes célt, vagyis a hatályos törvényt is megszegték.

A kifizethető összeg feltornázásának tipikus módszere az álláshalmozás. Az érdi önkormányzatnál a HVG érdeklődésére úgy fogalmaztak, náluk nincs jelentős árbevételű cég, így nem is szolgáltatnak információkat. Az azonban az éves mérlegbeszámolókból kiviláglik, hogy az Érdi Városfejlesztési és Szolgáltató Kft.-nek tavaly 107 milliós árbevétele volt, és hasonló nagyságrendű a forgalma az Érdi Létesítményüzemeltető Kft.-nek is. Történetesen mindkettő ügyvezetője Zsirkai László, aki egyben a helyi sportklub kézilabda-szakosztályának elnökségi tagja – valamint annak az építőipari kisvállalkozásnak a tulajdonosa, amely az elővárosi közlekedés fejlesztése keretében elnyert egy potom 10 millió forintos megrendelést.

Ha netán megszabják is a prémiumfeladatokat, sokszor vitatható, azok miért nem tartoznak az adott poszt betöltőjének kötelező teendői közé. A rendelőket üzemeltető Dél-budai Egészségügyi Szolgálat Nonprofit Kft. vezetőjének, Kiss Norbertnek a 650 ezer forintos alapbérén felül 1,95 millió forint üti a markát, ha a polgármester is elismeri, hogy 2011 áprilisa és októbere között teljesítette a feltételeket: így például részt vett a képviselő-testület ülésein, illetve menedzserszűrést szervezett az önkormányzat dolgozóinak. Az Újbudán hasonló tevékenységet végző Gyógyír XI. Nonprofit Kft. KDNP által jelölt vezetője, Kóti Tamás pedig nemcsak duplázni tudja 540 ezer forintos fizetését, hanem grátisz megkapja további négyhavi alapbérét, autó- és telefonköltségéből 110 ezer forintot áll az önkormányzat, és továbbképzés céljára is igénybe vehet 100 ezer forintot. A politikai kapcsolatok egy másik önkormányzatnál is fialtak Kótinak: elérte, hogy a XII. kerület egyik legszebb részén – ahogy a tavaly szeptemberi előterjesztés fogalmaz, „közérdekből” – lovardát alakíthasson ki az erdőben. A lovas terápiás szolgáltatást a hegyvidéki iskolák egyből meg is rendelik.

SZABÓ YVETTE