Az Egyesült Államok 2014-re olajfelhasználásának már csak egyharmadát kitevő, napi mintegy 6 millió hordót fedez majd importból az EIA (Energy Information Administration) energiaügyi hivatal előrejelzése szerint. Ez alig fele a 2006. évi szintnek, amikor az USA még felhasználásának kétharmadát fedezte importból. 

Az Egyesült Államok belföldi piacának átalakulása alapjaiban forgatja fel a világpiac több évtizede bevett kereskedési gyakorlatát. Amilyen mértékben növeli az Egyesült Államok belföldi olajtermelését - tavaly ebben történelmi csúcsot ért el -, olyan mértékben növekszik importdöntéseiben az olaj típusának és a szállítási távolságnak jelentősége. Emiatt volt - és marad is - Kanada az USA legnagyobb olajszállítója. Nemcsak a földrajzi közelségről van szó, hanem arról is, hogy a kanadai nyersolaj épp az a nehéz, kénes típus amelynek a feldolgozására az amerikai finomítók fel vannak készülve. 

Néhány éve, a palagáz-forradalom előtt még úgy tűnt, hogy a nyugat-kanadai olajhomok-mezőkről származó nehéz nyersolajban rejlik az amerikai olajellátás jövője, miközben a könnyű nyersolaj egyre drágább lesz. Az amerikai finomítók ezért milliárdokat költöttek krakkoló berendezéseik átalakítására a nehéz, kénes kanadai nyersolaj feldolgozásához. Mire azonban ez megtörtént, az amerikai piacot valósággal elárasztotta az észak-dakotai, texasi, pennsylvaniai és más olajhomok-mezőkről származó könnyű nyersolaj. Ebből a fajtából jelenleg mintegy 50 millió hordó fekszik el készletekben. 

Az amerikai finomítók, mivel nem akarják veszteségként leírni átalakítási költségeiket, a bőven rendelkezésre álló könnyű nyersolaj ellenére is még hosszú évekig inkább a nehéz, kénes nyersolajat vásárolják majd. Ez jó hír Kanadának, Mexikónak és Venezuelának. Rossz hír viszont Afrikának, főként nagy a nyugat-afrikai OPEC tagországoknak, Nigériának és Angolának. 

Az Egyesült Államok 2010 júniusa óta már felére csökkentette nigériai olajimportját: az EIA adatai szerint napi több mint egymillió hordóról 2012 októberéig napi 543 ezer hordóra. Az angolai import pedig a 2008-as napi 513 ezres átlagról 200 ezer alá esett. 

Edward Morse, a Citigroup Global Markets árupiaci elemzési igazgatója szerint az Egyesült Államok az idei második negyedévre már teljesen leállítja a nyugat-afrikai könnyű nyersolaj importját. Az ottani exportnak tehát más felvevőpiacot kell találnia, ami minden bizonnyal India, Kína, Európa és Dél-Korea lesz. Az amerikai import megszűnése tehát a világpiaci kínálat növekedése, az árverseny fokozódása miatt minden bizonnyal csökkenti majd a világpiaci árakat. 

Edward Morse szerint ezért az elmúlt néhány évben gyakorlatilag a világpiaci olajár alsó küszöbjeként beállt hordónkénti 90 dolláros szint komoly piaci zavarok közepette az árplafon szerepét veszi át. Emellett az amerikai olajimport csökkenésével párhuzamosan az előttünk álló évtizedben a nemzetközi olajkereskedelmi útvonalak is jelentősen átalakulnak.