A köznyelvben külön kifejezés is kialakult már rájuk, ők a "makudo nanminnak", azaz a McDonald's-menekültek, akik javarészt a jobbára a harmincas és negyvenes korosztály tagjai. Nem tudják, pontoan mennyien vannak, de sokan a '90-es évek közepe és az elmúlt évtized első fele közötti időszakban léptek be a munkaerőpiacra, amikor Japánban a gazdasági buborék kidurranása után nehéz volt stabil állást találni. Így legtöbbjük ideiglenes állásokat vállalt, hogy eltartsa magát. A 2008-as gazdasági világválság óta azonban egyre kilátástalanabb a helyzetük.

"Nagyjából ezer jenbe kerül, ha egy internetkávézóban alszom. Egy McDonald'sban ellenben egy százjenes kávéért el tudok lenni" - mondta egy 37 éves McDonald's-menekült az Aszahi Simbu című lapnak. Az újság riportot közölt egy oszakai McDonald'sról: éjfél körül a vevőkör teljesen kicserélődött, a diákok és hivatalnokok helyét ápolatlan és viharvert, bevásárlószatyrokat cipelő emberek vették át, akik kávéjuk mellett fejüket az asztalra hajtva aludtak; hajnali kettőkor, amikor az éttermet takarítás miatt kiürítették, a menekültsereg egy közeli könyvesbolt felé indult el.

A helyzet az ország második legnagyobb városában, Oszakában a legrosszabb, ahol a dolgozó lakosság 45 százalékának átmeneti állása van. A terület ennek ellenére sok fiatal munkakeresőt csábít, mivel a megélhetési költségek jóval alacsonyabbak, mint Tokióban. Az utcára kerültek közül sokan olyan japán nagyvállalatoknál dolgoztak, mint a Panasonic vagy a Sharp: a két cég növekvő veszteségeik miatt a közelmúltban több tízezer dolgozót bocsátott el.

A gyorsétteremlánc japán leányvállalatánál a jelenségből nem tapasztaltak semmiféle problémát.