Egyre több közgazdász és befektető gondolja úgy, hogy Németország nem vezére az eurózónának, hanem épp ellenkezőleg, kerékkötője a gazdasági közösség evolúciójának – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja. Többen már odáig mennek, hogy egyenesen a németek kilépését javasolják az euróövezetből, mondván ezzel lehetőség lenne előrelépni az eurókötvény vagy a bankunió kérdéskörében, továbbá le lehetne értékelni az eurót az új német devizával szemben, ami sokat javítana az eurózóna-tagok versenyképességén. 

Hans-Werner Sinn, a University of Munich professzora ugyanakkor úgy látja, hogy a német kilépés az utolsó szög lenne az eurózóna koporsójába, amely az olasz politikai bizonytalansággal, a ciprusi bankválsággal, vagy a megállíthatatlan spanyol/görög munkanélküliséggel már amúgy is a szakadék szélére került. A professzor szerint az eurózóna első számú problémája az, hogy a békeévekben a periféria országok – olasz, spanyol, görög, portugál – az olcsó hitelekből bőven lehetőségeiken felül költekeztek, és a versenyképességük olyan mértékben leromlott, ami hosszú távon fenntarthatatlan. A megoldás ilyen esetben nem az lenne, hogy az eurózóna takarékos országai még több pénzt adnak, hanem az, ha az árak és a bérek olyan mértékben csökkennek, ami visszaállítja a versenyképességet.

Hans-Werner Sinn arra is rámutat, hogy attól, ha Németország kilépne az eurózónából, a spanyol és görög ár- és bércsökkenésnek még meg kellene történnie, a különbség csak annyi lenne, hogy mindez egy – német kilépés utáni – összeomló európai piacon menne végbe. Egyszerű út tehát nincs az eurózóna bajba jutott országai számára, és attól sem lesz jobb, ha a németeket kipenderítik a soraikból. Annak ugyanakkor a professzor szerint semmi akadálya, hogy a fizetésképtelen országok ténylegesen is csődöt jelentsenek, írja a blog.