Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
A válság kitörésekor, 2007-ben a leggyakrabban a subprime-válság elnevezéssel lehetett találkozni, amit Magyarországon rögtön meg is kellett magyarázni, hisz még a pénzügyesek nagy részének sem volt fogalma arról, mit is jelent a "subprime" kifejezés. Azóta azonban sok víz lefolyt már a Dunán, és Észak-Atlanti Válságról ír a Nobel-díjas bezzeg-tudós, a globalizációkritikus Joseph Stiglitz – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja. A subprime fordításából a "másodrendű jelzáloghitel-piaci válság" kifejezés jött, ami egyfajta magyarítása volt az eredeti névnek. A válság azonban nem állt meg sem az országhatároknál, sem pedig a pénzügyi piacok határainál, így új név kellett.
A következő elnevezés a "globális pénzügyi válság", illetve egyszerűsített formában a "globális válság", illetve angol nyelvterületen a "Great Recession" kifejezés lett. Egy idő után azonban elkezdtünk ráeszmélni, hogy ez a válság messze nem globális, vannak ugyanis olyan államok, amelyeket nem érint komoly mértékben. Sőt, a válság kiindulópontjának számító Egyesült Államok és a megfertőzött Európa is más irányt kezdett venni – ebből lett az "európai adósságválság" kifejezés.
A 2001-ben közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Joseph Stiglitz egy friss cikkében egy újabb nevet adott a válságnak, mégpedig egy felettébb találót. Szerinte, amit most élünk, az az "Észak-Atlanti Válság", ami elsősorban az északi félteke fejlett régióit, azaz az Egyesült Államokat és Európát érinti. Ez tulajdonképpen így is van, mert sem Ázsiában, sem Latin-Amerikában nincs krízis – csak itt és a környéken.
