Itt az új MNB-program: jön a minősített vállalati hitel
Új minősített hitelterméke vezet be a Magyar Nemzeti Bank. Milyen előnyöket tartogat ez a lehetőség a vállalkozások számára?
Bolygónk legszárazabb területeinek egy részén, ahol az eső ritka, vagy szinte egyáltalán nincs is, több növény és bogár zseniális stratégiát dolgozott ki arra, hogy az élethez szükséges vízhez jussanak: a közelben található meleg óceánok felől áramló párából nyerik ki mindezt.
Az amerikai MIT egyetem kutatói chilei kollégáikkal karöltve most ugyanezt a módszert igyekeznek leutánozni, ám jóval nagyobb léptékben, ezzel pedig potenciálisan nagyobb tömegű iható vizet tudnának olyan területekre juttatni, ahol most nincs. A csak "ködaratásnak" nevezett technika eddig sem volt ismeretlen, már 17 országban használják ezt a módszert, ám egy új kutatás azt mutatja, hogy e módszer hatékonysága ötszörösen növelhető, így jobban meg is érheti megvalósítani.
A rendszerek általában úgy működnek, hogy van egy vertikális, túlméretezett teniszháló, mely begyűjti a cseppeket. Ennek hatékonysága a kutatók szerint attól függ, hogy milyen méretűek a szálak, mekkorák a szálak közötti lyukak, illetve milyen bevonat található ezeken a szálakon.
Az eddigi rendszerek eddig korántsem voltak hatékonyak a vízpára begyűjtésében: a rendelkezésre álló vízmennyiség mindössze 2 százalékát tudták összegyűjteni. Az új kutatás szerint egy kifinomultabb hálórendszerrel ez az arány akár 10 százalékra is feltornászható. Ha több hálót használnak, akkor ez az arány még növelhető is.
A kutatás, melyet még csak elméletben teszteltek, azt mutatta, hogy az Atacama-sivatagban kifeszített egyik háló a jelenlegi napi egy négyzetméterre eső pár literes kapacitását akár 12 literre is fel tudja tornászni. Az MIT kutatói jelenleg több más teszthálót is kifüggesztettek Chilében, hogy megnézzék, melyik is tud nagyobb mennyiségű vizet begyűjteni.
A hálókat ráadásul igen olcsón lehet felállítani, üzemeltetésük szinte nem kerül semmibe, nem fogyasztanak energiát, csak néha kell letakarítani őket a bogaraktól és esetleges kosztól. Chilei kutatók szerint ha csak a ködmennyiség 4 százalékát be tudnák gyűjteni, az elég lenne az északi régiók teljes vízellátására. Ezzel pedig a régiót érintő vízhiányra is megoldást lehetne találni, aminek gazdasági előnyeit nem kell ecsetelni. A kutatók eredményeit több szakértő is áttörésnek nevezte ezen a területen.
