Megint az oroszok dörzsölhetik a markukat?
Ukrajna igen közel jár ahhoz, hogy társulási egyezményt írjon alá az Európai Unióval, és ezzel meginduljon az európai integráció útján. Meg ahhoz is, hogy csődbe menjen. Oroszország eközben egyáltalán nem hajlandó elengedni a volt Szovjetunió egykori ékkövét, inkább a saját gazdasági uniójába csatornáznák be az ukránokat. A terület "csatatérré" vált, az eddig puffernek tartott országért intenzív csatározás indult.
Az Európai Unióval történő közelebbi kapcsolatoknak meglesznek a következményei – mondta sokat sejtetően Vlagyimir Putyin még október elején, hozzátéve azt is, hogy ha az aláírt szerződés sérti az orosz piacokat, akkor lépni fognak, és megvédik az érdekeiket. Nem, ezek nem a régi, rossz, szovjet reflexek! Ezt a keménységet a világ legnagyobb hatalmú emberévé nemrég előlépett orosz államfő mondta. És hogy miről beszélt ennyire keményen? Az EU és Ukrajna között november végén aláírandó társulási megállapodásról, mellyel Ukrajna végérvényesen a már 28 tagú uniós blokk mellett kötelezné el magát. Oroszországgal szemben.
Újjáépülő Szovjetunió a láthatáron?
Oroszországnak nagyon kellene Ukrajna. Bár igyekeznek egy saját vámuniót és gazdasági közösséget összehozni a volt szovjet tagköztársaságok egy részével, a saját dominancia biztosítása a közép-ázsiai térségben azonban a mérlegnek csak az egyik serpenyője. Mert bár Kazahsztán és Fehérország már a klubban van, Tádzsikisztán, Örményország és Kirgizisztán pedig a jelölti státusszal ismerkedik, Moszkvának kétség kívül Ukrajna is kellene ahhoz, hogy teljessé váljon az Eurázsiai Unió. Az a szövetség, amely egy, az EU-hoz hasonló gazdasági blokkot jelenthetne – akár már 2015-re.
A 45 milliós Ukrajna ugyanis a Szovjetunió egyik ékköve volt, gazdasági erőforrások tekintetében mindenképpen, ráadásul az Ukrajna keleti részén élők kulturálisan és nyelvileg is erősen kötődnek Oroszországhoz. A helyiek számára itt egyértelmű, hogy Oroszország egy jó barát.
Az ország kormánya – melynek vezetőjét, Viktor Janukovicsot ugyanakkor épp a Putyin vezette adminisztráció is támogatta a hatalomra kerülésben pár éve –, azonban az oroszoktól távolabb képzelné el a jövőjét, és inkább az EU karjaiban keresné tovább a boldogulását. Az ukrán kormány mindezt a polgárai nagyobbik részének támogatásával is teszi: a felmérések szerint az ukránok 40 százaléka van az EU-val kötendő megállapodás mellett. Az állampolgárok 35 százaléka azonban inkább az Eurázsiai Uniót favorizálná, ez is mutatja az ország komoly megosztottságát. (Erre a közvélemény-kutatások is jó példával szolgálnak, egy másik kutatás szerint az előbbivel szemben az ukrán polgárok 50 százaléka van inkább az oroszokkal való gazdasági unió mellett). Janukovicsnak viszont úgy látszik, semmi sem állhat az útjába: november végén a litvániai Vilniusban alá akarja írni az uniós társulási megállapodást.
Lépéselőny itt is, ott is
Ukrajna augusztus végén még bizakodó volt a tekintetben, hogy megkötheti ezt a szerződést, és a megállapodásait az EU szabadkereskedelmi övezetébe lépés menetrendjéről még azelőtt le is pecsételi, mielőtt az oroszok haragja utoléri a Brüsszelhez dörgölőzés miatt. Így – bár ez a közeledés kizárja az orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz csatlakozás lehetőségét – az utolsó orosz-ukrán közös tárgyalási fordulóról még kiadtak egy közleményt a felek arról, hogy Moszkva továbbra is kész a kompromisszumra. Ennek azonban – ma már látható – az aznapi veszteségek elfedésén kívül nem volt igazi tartalma.
Kijev úgy számolt akkor, hogy a társulási szerződést novemberben megkötik – az oroszoknak ezért volt igazából sürgős a tradicionális casus bellivé vált orosz-ukrán gázvitát újranyitni. Ahogy az évek óta ismétlődik: most is előkerül az a lemez, hogy az ukránok nem fizették ki a gázt, és ezért ismét pellengérre lehet őket állítani. A Gazprom már be is nyújtotta az éppen aktuálisnak mondott, több százmillió dolláros kiegyenlítetlen számlát. Az esetleges újabb gázháború lehetőségét azonban egyelőre az oroszok is igyekeztek tompítani – de még inkább uniós politikusok.
Rövid távon az ukrán gazdaság komoly károkat szenvedhet
A gáz az egész ukrán gazdaságot élteti. Ha nem érkezik a csöveken orosz gáz, kérdésessé válik, hogyan lehetne ezt pótolni. (Erről a napokban az Origo írt bővebben.) Emellett azonban Ukrajna további negatívumokkal is szembesülhet: volumenét és arányát tekintve ugyan az EU-ba exportálnak a legtöbbet, ám a 28 tagország mindegyikénél sokkal nagyobb arányú az orosz kereskedelmi partnerkapcsolat. Tavaly az orosz piac az ukrán áruexport 26, a szolgáltatásexport 39 százalékát szívta fel.
| A rubel, mint tartalékvaluta |
| Ukrajna uniós közeledésével kútba esne az az orosz terv is, mely szerint az ukránokkal folytatott kétoldalú kereskedelemben lassan áttértek volna a rubelalapú elszámolásra. Oroszország komoly szerepet szán fizetőeszközének a nemzetközi piacokon, igyekszik a rubelt a dollár és az euró mellé felzárkóztatni a globális tartalékvaluták sorában, ám Ukrajna kiesése a közép-ázsiai gazdasági unióból kissé visszavetné ezt a célt. |
Az oroszok jól tudják, mennyire fontosak Kijevnek, ezért a szavakon túl is igyekeznek nyomatékot adni annak, hogy Ukrajnának végre meg kell tudnia, hol a helye. Moszkva máris bejelentette: megszüntetik az ukrán személyivel történő határátlépés lehetőségét, megemelik a vámot az Oroszországba irányuló ukrán termékek után. De az EU-nak is bemutattak pár figyelmeztető gesztust: betiltották a litván tejtermékek importját, mivel ebben a félévben Litvánia az EU soros elnöke, és Vilnius égisze alatt zajlanak az EU–ukrán tárgyalások. Putyin belengette azt is, hogy elképzelhető, akkor is ukrán árunak tekintenek majd egy-egy terméket, ha annak fő elemeit az EU valamelyik más országában állítják elő. Vagyis arra lehet számítani, hogy az ukránokkal kötendő megállapodással más uniós tagállamok szektorai, cégei is megüthetik a bokájukat.
Ha Oroszország szakít Ukrajnával, az neki sokkal kevésbé fájna, mert az ukránok nem túl fajsúlyos kereskedelmi partnerek a számukra, pláne nem Kínához vagy Németországhoz hasonlítva. A teljes orosz kivitelt tekintve csak néhány százaléknyi Ukrajnába irányuló export is legfeljebb kellemetlen, de semmiképp nem kezelhetetlen fejfájást okozhatna a gyengélkedő orosz gazdaságnak.
Ukrajna ráadásul a csőd szélén is áll
Ebbe a képbe azonban – egyelőre még nem felmérhető, hogy milyen hatással – belépett egy fontos külső tényező. A múlt pénteken a Standard & Poor's az eddig is rossz ukrán hitelminősítést még tovább rontotta. Sőt, a további leminősítés lehetőségére utaló negatív kilátás is érvényben maradt. Ráadásul a napokban az is megjelent a Kommerszant-Ukrajinában, hogy a kormány kiadásainak fedezésére felhasználható kincstári keret lényegében elfogyott. A lap állítása szerint az állam kasszájában erre már nincs több mint 10 milliárd forintnyi hrivnya.
A hitelminősítő szerint, ha az ország nem jut hivatalos forrásból finanszírozáshoz (vagy nem javul jelentősen a folyómérleg-egyenleg, de mitől javulna?) akkor a helyzet további drasztikus romlásával is számolni kell. Eleve gyenge azonban a bankszektor, nem várhatók széleskörű reformok, a helyi fizetőeszköz további leértékelődése viszont igen, így most az is kérdéses, hogy az EU hajlandó-e ezt az újabb púpot a hátára venni.
Egyelőre úgy tűnik igen. Gyorsan, pár száz millió eurót össze is tudnának dobni az ukránoknak. Ez viszont a talpra álláshoz biztosan kevés – a Goldman Sachs becslése szerint ehhez mintegy 12 milliárd dollárra lenne szükség. Az ukrán állam jelenleg igen nehezen tudja magát finanszírozni, másfelől viszont az uniós társulási megállapodás is komoly (plusz)terhet róna az ukrán gazdaságra. Mert az csak egy dolog, hogy pár éven belül az EU és Ukrajna között lebontott vámhatárok segítenék a gazdaságélénkítést, de ha 10 év alatt 490 millió dollárt is takarítanának meg az ukrán cégek, a termékeknek ugyanakkor meg kellene felelniük a szigorú EU-s szabályoknak is. Szakértők szerint ehhez mintegy százmilliárd eurót kellene az ukrán vállalkozásoknak beruházniuk, erre viszont most biztosan nincsen keret. Ezt az oroszok is igyekeznek mindenkivel el is hitetni.
| Hazánkban főként bányászatban és energetikában utaznak az ukrajnai cégek |
| A Europages nyilvántartása szerint 70 olyan ipari – főként bányászathoz, energetikához kapcsolódó – beszállító, forgalmazó vagy gyártó vállalat működik Ukrajnában, amellyel a magyarországi vállalatok, megrendelők potenciálisan kapcsolatba léphetnek (ezek a cégek jelentős része itthon már szolgáltatást is kínál). Az orosz gázzsarolási potenciál csökkentésére a napokban Rinat Ahmetov, Ukrajna leggazdagabb embere által jegyzett magyar leányvállalaton keresztül készül földgázkereskedelmet folytatni – a DTEK leányvállalat közlése szerint havonta legfeljebb 100 millió köbméter mennyiségben. |
Az már tényleg csak a csúcsdísz ezen az építményen, hogy Ukrajnában 15 hónap múlva választások lesznek, és Oroszország borítékolhatóan oroszbarát jelölt mellett teszi le majd a voksát. A harc e színtéren azonban kétesélyes, mert ahogy Moszkva növeli a nyomást Ukrajnán, az országot egyre inkább az EU karjaiba löki.
Magyarország mint szenvedő fél?
Magyarország a "gázfronton" szenvedheti el a legnagyobb károkat, pláne, ha az orosz-ukrán helyzet odáig fajul, mint 2006-ban és 2009-ben, amikor gyakorlatilag elzárták a gázcsapokat. Ha netán kevesebb gáz érkezik Ukrajna felől, mint annak a magyar-orosz megállapodások alapján kellene, egy ideig a gáztartalékokhoz kellene nyúlnia Magyarországnak. És más országtól kellene gázt vennünk. Itt Ausztria és Románia jöhet számításba, ugyanakkor a kapacitások ezeken az útvonalakon limitáltak.
A gáztározókból kivett újabb párnagázmennyiséggel kapcsolatban ugyanakkor megoszlanak a vélemények. Elképzelhető, hogy mindezzel a kormány azt kockáztatná, hogy a nemrég állami tulajdonba került, megvásárolt tározók közül némelyik tönkremegy. Vagyis ha beüt a ménkű, híján lehetünk a tartalékoknak. Érdemes megjegyezni, hogy eddig ráadásul igen enyhe volt az ősz, kevesebb gáz is elég volt, így ez is torzítja a képet.
A földgáz mellett érdemes a magyar-ukrán gazdasági kapcsolatokat is szemügyre venni magyar szemszögből, hogy kiket is érinthetne negatívan egy durva ukrán-orosz gazdasági csörte, vagy az ukrán állam esetleges csődje. Magyarország számára Ukrajna a 14. legfontosabb exportpartner, ha az EU-n kívüli államokat vesszük csak, akkor pedig a harmadik. A kétoldalú kereskedelem összege 2012-ben meghaladta a 3,8 milliárd dollárt, amiben 713 millió dollár magyar aktívum mutatkozott. Magyarország döntően gépeket, egyéb technikai eszközöket, élelmiszer-ipari termékeket exportál Ukrajnába, a kelet-európai államból zömmel szintén élelmiszer, nyersanyag (vas és acél), illetve energia (áram és földgáz) érkezik hazánkba.
A kelet-európai országban a magyar cégek közül kétségkívül az OTP Bank a legnagyobb játékos, a pénzintézet 2006 óta van jelen az ukrán bankpiacon, leánybankja mérlegfőösszeg alapján 2 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik. Egy komoly hrivnya-leértékelés durva veszteségeket okozhatna az ottani leánynál, amely a 2009-es válság alatt is több tízmilliárd forintos mínuszt volt kénytelen elkönyvelni. A Molnak a TVK-n keresztül van kereskedelmi érdekeltsége Ukrajnában, illetve egy osztrák székhelyű magyar cég fektetett be egy papírgyárba több tízmillió euró értékben. A 19 multinak tekinthető magyar cég 149 külföldi érdekeltsége közül mintegy 7 volt megtalálható Ukrajnában 2009-ben.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakkal!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
