Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Miközben az SVP örömmámorban úszik a vasárnapi népszavazás kimenetele miatt, önelégülten bírálja az Economiesuisse-t és a hozzá hasonló egyesületeket, közvélemény kutatókat. „Hogyan lehetséges, hogy ennyire rosszul mérjék fel az emberek hajlandóságát, s ennyire tévesen ítélték meg a szavazás kimenetelét? Mégis hol élnek ezek az emberek, a Holdon vagy egyenesen a Marson?” – teszik fel a kérdést. Ezzel párhuzamosan azonban a svájci kedélyeket - az EU-s nyilatkozatok után – az korbácsolja fel, hogy a francia ajkú lakosság éppenséggel elhatárolódna a német anyanyelvűek döntésétől- olvasható a Swissinfo portálján.
Ellentétes nézetek
A nyugati országrész valamennyi, tisztán francia ajkú kantonjában elutasították ugyanis a referendumot, míg a Német- Svájcban csak három kantonban - Zürich, Zug és Basel-Stadt -tették ugyanezt. A „franciák” körében tetőfokára hágott a felháborodás, hiszen 21 évvel ezelőtt hasonló eredmény született az EGK-ba belépésről tartott népszavazáson: mivel a német kantonok lakói többségben vannak, az ő akaratuk érvényesült a Francia-Svájcéval szemben.
Svájci FDP párt
Az 1992-es népszavazás és a 2014. február 9-i között van még a hasonlóság, mindkettő a megszokottnál jóval nagyobb tömegeket mozgatott meg, ezzel minden idők első és ötödik legnagyobb részvételi arányú referendumaivá váltak, illetve mindkét alkalommal 50,3 százalékkal szavazták meg a francia területek akaratával ellentétes intézkedéseket. Az SVP győzelme ez alkalommal 19,500 szavazaton múlt, és még inkább elmélyítette a két országrész közötti mélyen gyökerező ellentétet.
A németek önzése vezetett az eredményhez
Az utóbbi évtized viszonylagos egysége után tehát ismét érvénybe lép a Röstigraben, ami egy humoros kifejezés az országrészek eltérő kulturális értékeinek érzékeltetésére. A Le Matin napilap úgy fogalmazott: február 9-e úgy vonul be a történelmünkbe, mint Német-Svájc önzésének megtestesítője”. A lap szerint az e térségben élők egy olyan nosztalgikus kép után rohannak, mely már csak Albert Anker festményein létezik.(Anker XIX.századi festő volt, aki a tipikus svájci falusi életet ábrázolta festményein – a szerk.)
A lausanne-i újság a végeredményt egy hatalmas krízisnek éli meg: „ A döntéssel az a racionális Svájc is nyugtalanságba sodródott, amely eredendően jobban bízott a jövőben” – írták a Swissinfo szerint, leginkább nevetségesnek pedig azt tartják, hogy éppen az a svájci rész szavazta meg a referendumot, amely az országban a legkevésbé szenved a munkanélküliségtől, a legtehetősebb, és csak részben van kitéve a túlzsúfolt tömegközlekedésnek.
Az egyetlen tisztán olasz ajkú kantont nem bírálták a nyugat-svájci sajtóban, pedig ott volt a legnagyobb arányban a bevándorlók számának korlátozására voksolók száma, a lakosság 68,2 százaléka támogatta, míg csupán 31,8 százalék ellenezte a jelenleg fennálló ideiglenes kvótarendszer végleges eltörlését.
A szavazás értelmében Svájc három éven belül dolgozza majd ki új stratégiáját a bevándorlók számának korlátozására.
