A külföldről az országba irányuló migrációs folyamatok saját állampolgáraik életterét veszik el, veszélyeztetik a migráns országokhoz képest kiugróan magas életszínvonalát - vélekedik a Svájc mind a 26 kantonjában vasárnapra kiírt népszavazást kezdeményező euroszkeptikus Svájci Néppárt (SVP). A lakosság az egyre nagyobb mértékű bűnözést, prostitúciót és kábítószer kereskedelmet többnyire a Közép-Kelet-Euróbál érkező betelepültekhez kapcsolja, míg az országban legnagyobb népcsoportként jelen levő olaszoknak és németeknek azt róják fel, hogy az alacsonyabb adók miatt települtek át és okoznak a szociális rendszerre nézve túlzott megterhelést.

Az SVP a fokozódó társadalmi elégedetlenséget a zászlójára tűzve kezdeményezte a népszavazást, melynek értelmében Svájc felbontaná a korábban mintegy tíz éven át tárgyalt, 1999-ben elfogadott, majd 2002-ben érvénybe lépő bilaterális egyezmények szabad munkavállalás áramlására vonatkozó pontját és újra kvótákat határozna meg azok számára, akik külföldi munkavállalóként a legdemokratikusabbnak tartott országban szeretnének dolgozni.

Amennyiben a vasárnapi szavazás az igen szavazatok többségével zárulna, az SVP a referendumot átadná törvényalkotásra a Parlamentnek, és három éven belül kidolgoznák Svájc új bevándorló stratégiáját. Kérdés azonban, hogy a szavazók számára egyértelmű-e, hogy a voksolásnak milyen súlya van, milyen következményekkel járhat a szigorítás az ország és az Európai Unió közötti gazdasági kapcsolatokra? Kováts András, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója úgy látja, hogy a „kockázatok és mellékhatások” nincsenek megfelelően kommunikálva a svájci népnek, nem látják tisztán, hogy mi is várna a gazdaságukra az EU-val való kapcsolat lazulása, új alapokra való helyezése esetén. A konkrét tervek az esetleges kvótarendszerről ugyanis még nem körvonalazódtak, így a szavazók semmiben nem lehetnek biztosak, az EU ugyanakkor minden valószínűség szerint, - ahogy ezt már nyilvánvalóvá is tette - a kölcsönös engedmények felbomlásaként értelmezné a svájci lépést

Brunner: "Egészségtelen a gazdaság fejlődése"

A pártot vezető Toni Brunner a svájci gazdaság lassú növekedését, valamint a munkabérek stagnálását emeli ki és prognosztizálja a jövőre nézve is. Szerinte az egy főre jutó GDP nem növekedett nagyobb mértékben, mint a bilaterális szerződések érvénybe lépte előtt, a munkanélküliség aránya pedig szintén nem csökkent a 2001-es szint alá, amit semmiképpen sem tart egészségesnek.

A svájciak együttélését a bevándorlókkal alapvetően mindig is jónak tartotta az évtizedek óta Svájcban élő Oplatka András történész, véleménye szerint azonban az arány mára már valóban zavaróvá vált. Létezőnek tartja a problémát, amivel a svájci társadalom kénytelen szembenézni, annak megoldását azonban nem a kvótarendszer bevezetésében és ezáltal a külföldiek ellen fordulásban látja, az szerinte csupán „ baltával való fafaragás” lenne.

Fontosnak tartaná például rendezni azt a helyzetet, melynek értelmében a külföldről érkező, politikai menedékjogot kérők sorsa felől sokszor hónapokig nem születik döntés. A várakozási idő alatt ezek az emberek nem vállalhatnak munkát, csupán némi zsebpénzt kapnak az államtól, ami így körükben sok esetben a megélhetési bűnözéshez vezet, a svájciak szemében pedig súlyos előítéletekhez.

Mit gondolnak a svájciak?

A svájci lakosság körében egyre többen tartanak attól, hogy a bevándorlók - akik a teljes foglalkoztatottak 27 százalékát teszik ki, a GDP-nek pedig a negyedét adják - csak kivesznek az államkasszából és a kiépített jóléti rendszerükből kívánnak profitálni. A városi értelmiségiek közül is egyre többen látják úgy, hogy az országban rossz irányba mennek a dolgok és fenntarthatatlanná válik a rendszer, melynek eredményeként Svájc lakossága éves szinten átlagosan 80 ezer fővel növekszik az országba irányuló bevándorlás mértéke miatt és a jelenlegi 8,1 milliós populáció 23 százalékát az országban élő külföldiek teszik ki. Az országuk ellátórendszerét féltő, a szociális dömpinghatástól tartó svájciak tábora egyre nő, a bevándorlók számának növekedésével pedig azok száma is egyre nagyobb, akik bármiféle attrocitásba keveredtek a más országokból érkező migránsokkal.

A zürichi Sandra bár korábban soha nem szavazott az általa radikálisnak tartott SVP-re, most mégis fontolgatja, hogy igent mondjon a Néppárt kezdeményezésére. Rajta is eluralkodott a félelem az országa jövőjét illetőleg, és mintegy jelzésként szeretné hallatni véleményét az egyre növő bűnözés ellen. Ő maga is élt már külföldön, így alapvetően nem viszonyul ellenségesen a bevándorlókhoz, de úgy látja, hogy túl sokan érkeznek képzettség nélkül, ami megrémiszti. „Komolyan hezitálok, nagyon nehéz ez, elvből még soha nem szavaztam az SVP-re, de most gondolkodom rajta.”

A Wall Street Journal értesülései szerint a GFS.Bern közvéleménykutató intézet januári felmérésében részt vett több mint 1400 svájci közel kétharmada vélekedik úgy, hogy a bevándorlás következtében szöktek az egekbe a bérleti díjak, és csökkentek egyes ágazatokban a fizetések. A mintavétel alapján januárban 43 százalékon állt az előre jelezhetően igennel szavazók - tehát az újratárgyalást támogatók -, 50 százalékon pedig a nemmel voksolók száma.Ezt a kettős hozzáállást bizonyítják a lakosság részéről érkező eltérő nyilatkozatok is.

A Luzernben élő Nico kizártnak tartja, hogy február 9-én az igen mellett tegye le a voksát. A gazdaságban dolgozó fiatalembert elrettentik a Svájcra nehezedő gazdasági következmények a bilaterális egyezmények svájci oldalról való felbontásával. Az SVP fenyegető kampánypropagandáját, plakátjait és grafikáit túlzónak tartja, reméli, hogy ezek a populista elemek nem eredményeznek majd több szavazót a jobboldalon és nem jelennek meg az értelmiség szavazataiban sem.

Markus Schmid, winterthuri kereskedő viszont az SVP kezdeményezése mellé áll: „A svájci gazdaság a külföldi munkavállalókon és vállalatokon alapuló szükségessége nem lehet felsőbbrendű, mint a szabadságunk, hogy limitáljuk a bevándorlók számát”. Thomas Minder független svájci politikus szintén osztja Markus véleményét . „Nem akarok heringként élni a saját országomban” - majd folytatja: „Nem építhetünk hatsávos autópályát és három szintes vasúti kocsikat csak azért, hogy lépést tartsunk a migrációval.”

Ahogyan a bevándorlók látják - "nélkülünk ma Svájc nem lenne az, ami"

Annemieke Hollandiából érkezett Svájcba, már birtokában van az úgynevezett C engedélynek, melyet odaköltözésének ötödik évfordulóján állítottak ki számára és ami bizonyítja, hogy ez alatt az idő alatt semmi „rosszat nem tett”. Szeret Svájcban élni, az ottaniakat nagyon befogadónak és segítőkésznek tartja, akik szerinte mindent megtesznek annak érdekében, hogy a külföldiek integrálódhassanak. A problémát éppen abban látja, hogy sokuk egyszerűen nem akar. Izoláltan élnek, nem tanulják meg a nyelvet és ez ráébreszti a svájciakat, hogy az országuk már nem működik óraműpontossággal, ahogy azt elvárnák.

Denis második generációs svájci, szülei Horvátországból költöztek Zugba, ő maga inkább tartja magát egyfajta „mixnek”, mint svájcinak. Ez annak is köszönhető, hogy kiskora óta rengeteg külföldivel volt körülvéve, városában remekül megfértek egymás mellett a legkülönfélébb nemzetiségek. Arról még nem döntött, hogy az urnához járul-e, de a szavazásról határozottan azt gondolja, hogy a svájciak túlzott félelmét tükrözi a kulturális tradícióik és nemzeti identitásuk elveszítésétől a világméretű migrációs hullám következtében. Bízik ugyanakkor benne, hogy a svájciak elég racionálisak ahhoz, hogy az eszükre hallgassanak és figyelembe vegyék azt is, hogy a külföldiek a történelem során és most is mennyit tesznek Svájcért. „A munkaerejüket, a pénzüket, a cégeiket helyezték az országba, nélkülük Svájc ma nem lenne az, ami.”

A kormány csillapítaná a kedélyeket, az EU ellenáll

Az egyre fokozódó lakossági aggodalom nyomán a kormány által 2013 áprilisában bevezetett ideiglenes kvóták alkalmazása számos uniós országból - köztük Németországból, az Egyesült Királyságból és Franciaországból is - korlátozta a bevándorlók számát. Kováts András megerősítette azonban, hogy a kvótarendszerben aránytalan eltolódás volt a Közép-Kelet-Európai országokból érkezők szigorúbb korlátozásának irányába.

Az EU-val 1999-ben megkötött megállapodások értelmében Svájcnak jogában áll kvótát felállítani, annak érvénye azonban nem lehet hosszabb egy évnél. Toni Brunner a tavalyi kormányrendelet alapján így tehát a februári népszavazáson a kvóták megújítását és fenntartását szavaztatja meg - melyek azonban már nem férnek össze az EU-val fennálló egyezményekkel, hiszen tartósan korlátoznák a munkaerő szabad áramlását.

A kvóták lehetséges megújítása nemcsak a többi kormánypárt körében, de az EU-ban is óriási ellenkezést fejtett ki. Pirmin Bischof, a Kereszténydemokrata Néppárt (CVP) képviselője szerint „a referendum támadás azon értékek ellen, melyek Svájcot Európa leggazdagabb és legsikeresebb államává tették.” Kiemeli, hogy a kvóták megszavazásával az ország a letűnt időket élné újra, visszasüllyedne az 1960-as évekbe, amikor még alkalmaztak kvótarendszert. A bürokrácia óriás mértékben megnőne, ám a valós veszély az EU-nak küldött üzenet lenne, amely egyet jelente azzal a kijelentéssel, miszerint az országnak a bilaterális egyezmény felbontását kívánják.

Az EU részéről Svájcnak kirendelt EU-nagykövet, Richard Jones kijelentette, hogy a bilaterális egyezmények újratárgyalása nem lehetséges, az Európai Bizottság elnöke pedig súlyos tévedésnek nevezte a szabad munkaerő áramlásra esetlegesen kimondott svájci nemet. „Gazdasági szempontból Svájcnak kulcsfontosságú, hogy a bilaterális egyezmények fennmaradásával ne veszítse el az EU-tól már kivívott engedményeket.”

Oplatka András hangsúlyozza, hogy amennyiben Svájc megszavazná az SVP kezdeményezését, azzal megsértené a bilaterális egyezmény szabad munkavállalásról szóló pontját. Az egyezmény értelmében pedig ebben az esetben a bilaterális egyezmények felbomlanának, ez az úgynevezett „guillotine záradék”. Mind Oplatka, mind pedig Kováts András attól tart, hogy Toni Brunner túlbecsüli Svájc gazdasági erejét és elszámolja magát, mikor arra számít, hogy az EU újratárgyalja vele az egyezmények alapját.

A bezárkózók győzelme agyonvághatja a gazdaságot is

Oplatka András és Kováts András abban is egy véleményen vannak, hogy a Svájci Néppárt a népszavazást leginkább politikai retorikájával igyekszik sikerre vinni, a gazdasági következmények árnyalása nélkül. Oplatka kiemelte, hogy a svájci gazdaság még mindig prosperál, a munkanélküliség tartósan 3 százalék körül mozog, a gazdasági növekedés az EU-s átlag fölött van, az államháztartás pedig rendszerint plusszal zárul. Hozzátette, hogy Svájc statisztikák szerint a 2008 utáni krízist is jobban élte át más EU-s országokhoz viszonyítva, ugyanakkor ebben döntő szerep jutott az EU-val való társulásának. Véleménye szerint az uniótól való elszakadás nagymértékben visszadobná Svájc gazdaságát.

Svájcban ma minden harmadik munkahely az EU-val való kapcsolattól függ, az alpesi ország 2012-ben 20 milliárd svájci franknak megfelelő értékben importált több árut az EU-ból, mint amennyit az oda irányuló exportja tett ki, a Svájcban élő külföldiek 75 százaléka pedig az EU-n belülről érkezik. Kováts András arra számít, hogy a radikális svájci lépés esetén az EU vámkötelessé tesz majd bizonyos szolgáltatásokat és termékeket és a svájci munkaerőt illető hasonló korlátozásokat vezethet be.

Oplatka András kiemelte azt is, hogy Svájcban nagyon sok jól képzett munkaerő érkezik, példának említette a Zürichi Egyetem legnagyobb népcsoportjaként ott dolgozó német professzorokat is, a Kelet-európából, Portugáliából, Olaszországból érkezőkkel kapcsolatosan pedig hangsúlyozta, hogy rengetegen közülük olyan munkát végeznek el, amit egy svájci már nem szívesen tenne.