A közösségi oldalakat is bevonnák az adózói körbe a tervek szerint – mondta kedden a reklámadóról szóló törvényjavaslat előterjesztője, L. Simon László fideszes politikus. Az országgyűlési képviselő szerint hétfőn joggal vetették fel elemzők, hogy a beterjesztett javaslat alapján nehezen tudják bevonni az adózói körbe a közösségi szolgáltatókat, amelyek már a reklámbevételek nagyon nagy részét elviszik. Példaként említette, hogy a politikusok is rendszeresen hirdetnek a Facebookon, célzott hirdetések jelennek meg a Youtube-on, s látják, hogy "a Google-t milyen módon használják pénzért konkrét információk eljuttatására". Jelentős reklámbevételhez jutnak ezek a cégek, amely után sem áfa, sem társasági nyereségadó nem gazdagítja a magyar államkasszát – hangsúlyozta L. Simon László, hozzátéve: az online szerencsejáték problémánál látták azt, hogy ez a kérdés kezelhető.

A fideszes képviselő elképzelése még jogos is lehet: a nagy közösségi médiavállalatok, internetes cégek közül sokan úgy érnek el hatalmas reklámbevételeket a különböző országokban, hogy tulajdonképpen csak pár központjuk van a világon és ott fizetik be a vállalati adókat. A többi államban országonként pedig esetleg csak pár tucat munkavállalót alkalmaznak, az utánuk befizetett adók pedig aprópénzek számítanak a más államokban befizetett adókhoz képest.

Hatalmasat szakít a Google és a Facebook

A nagy nemzetközi internetes cégek rengeteg pénzt szednek be reklámból: a tavalyi évben világszinten becslések szerint 110 milliárd dollár körül alakulhatott a globális reklámköltés a digitális területeken, a Google ennek mintegy körülbelül harmadát zsebelhette be, a Facebook pedig 5 százalékát. A mobilos reklámköltésnél, mely 18 milliárdot tett ki tavaly és idén 75 százalékkal nőhet, a két cég teljes monopolhelyzetben van, a bevételek kétharmada náluk csapódik le.

A nagy internetes cégekre is vonatkozna a reklámadó, Európában ezzel nem igazán tudnak mit kezdeni

AFP / Harry Wong

A növekvő reklámköltés, így céges árbevétel és profit már a kormányok figyelmét is felkeltette. A dollármilliárdok mindenhol jól jönnének, ám a nagy netes tech cégek még azokban az államokban sem igazán adóznak, ahol be vannak jegyezve. A legnagyobb internetes multik majdem egytől egyig az Egyesült Államokban (USA) vannak bejegyezve, vagyis profitjuk után is ott adóznak. Vagyis adóznának, a magas amerikai társasági adókulcs miatt ugyanakkor igyekeznek minimalizálni az USA-ban történő adózást, egy igen ötletes körforgással bevételük jelentős részét visszaforgatják a cég külföldi leányain keresztül a vállalatcsoportba.

Természetesen helyi leányvállalataik után, ahol a pénzt átforgatják, adóznak ezek a cégek. Írország – itt igen alacsonyak a vállalati adókulcsok – például nagy haszonélvezője ennek a megoldásnak: míg a 66 milliós Franciaország 2012-ben 193 millió eurós árbevételt mutatott fel a Google, addig a 6 milliós Írországban 15 milliárd eurós volt a cég egy éves bevétele (de Írországban sem fizetett rengeteg társasági adót, mivel jelentős jogdíjakat fizetnek más, offshore-nak tekintett országokban bejegyzett cégeknek). A Google-nak abban az időben ráadásul nem is volt szerződése francia reklámokra.

Franciaország ugyanakkor idén márciusban benyújtott egy adószámlát a Google-nak, mely elérheti az egymilliárd eurót is (az Amazonnal és a Microsofttal szemben is merültek fel ilyen igények a francia kormány felől). A francia hatóságok a korábbi évekre visszamenőleg vélték úgy, hogy ennyi adóval tartozik az államnak az amerikai tech cég. A Google egyelőre tanulmányozza a francia hatóságok által benyújtott számlát, pontos összegről nem is beszéltek.

Volt próbálkozás Európában, de az végül elbukott

Az elmaradt adóbevételek beszerzésén kívül vannak olyan államok is, melyek a magyarországihoz hasonló rendszerrel próbálkoztak. Olaszország például tavaly fogadott el egy olyan törvényt, mely arra kötelezte a helyi cégeket, hogy Olaszországban bejegyzett cégektől vásárolják meg internetes reklámjaikat, reklámköltésüket. Az adót már akkor is különböző oldalakről támadták, mivel ez ellentmond az EU megkülönböztetés-mentes szabályozásának. Az új olasz kormányzat, mely idén lépett hatalomra, ugyanakkor február végén úgy döntött, visszavonja a törvényt, mivel az Európai Bizottság (EB) figyelmeztetett, hogy ellentétes lehet a közösségi joggal. Vagyis az olasz kormány még azelőtt visszakozott, hogy az EU eljárást indított volna a szolgáltatások szabad áramlása elvének megsértése miatt az országgal szemben.

Uniós szabályozásba is ütközhetnek a különutas nemzeti jogszabályok

Fazekas István

Az olaszok példája is mutatja ugyanakkor a helyzet fonákságát: a szolgáltatások szabad áramlásának elve miatt az EU-n belül bárhova mozgatni tudják a bevételüket, így profitjukat is a nagy tech cégek – gyárak ugyanis nem tartoznak hozzájuk, fizikailag sok országban nincsenek is jelen –, a nagyobb pénzek így azokban az államokban csapódnak le, ahol kedvezőbb a vállalati adózás.

Az olasz példa ugyanakkor abban egyáltalán nem hasonlít a tervezett magyar sarcra, hogy az EU egyik legnagyobb államában nem a teljes reklámszektorra vetették volna ki az adót, nem is árbevétel arányosan, mint a magyar reklámadónál. Hanem a technológia változásával szerettek volna alkalmazkodni egy új helyzethez, ám az EU gazdasági keretrendszerébe ez, legalábbis ebben a formában, nem fér bele. A közösségi média határokon átívelő bevételeinek megadóztatására így más megoldást kell kitalálni.

Nálunk hogyan menne a bevezetés?

A különböző sajtóorgánumokat, médiafelületeket egyszerű megadóztatni egy adott államban, fix székhelyük van, utánuk lehet menni. Bár a Google-nak van cége Magyarországon, bevétele pedig 1,2 milliárd forint volt 2013-ban, a magyar internetes reklámköltés becslések szerint 41 milliárd volt tavaly, ennek felét pedig a Google és a Facebook viszi el. Vagyis a kicsivel 1 milliárd feletti bevétel nem aránylik a teljes költéshez.

A nagy tech cégek oldalait blokkolná a kormány, ha nem fizetnének?

Fazekas István

A törvénytervezet szerint azokat a honlapokat adóztatnák, ahol döntően magyar nyelvű reklámok futnak. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor több minden sem világos. Felvetődhet a kérdés, hogy az internet magyar nyelvű részén, magyar nyelven futó reklámokat adóztatnák, vagy azokat a felületeket, ahol túlnyomórészt magyar reklámok futnak. Az adózást ráadásul önbevallás útján kell megtenniük, ennek kapcsán pedig kétséges, hogy a magyar adóhatóság mennyire láthatna bele például egy amerikai cég könyveibe. Az is kérdés, hogy mennyi erőforrásra lenne szüksége a magyar adóhatóságnak az adatok ellenőrzéséhez.

Bár az OECD júliusban már az asztalra tett egy javaslatot, amelynek alapján nem vihetnék adóparadicsomokba bevételeik nagy részét a multinacionális tech cégek, a terv végső változata csak 2015 végére várható.

Majd blokkolnák a Facebookot?

Az is kétséges, hogy milyen szankciókat tudna bevezetni a magyar állam a nem fizető, Magyarországon leányvállalattal, fiókteleppel nem rendelkező cégek ellen. Az online szerencse-játékszervező cégeket csak akkor engedi működi hazánkban az állam, ha leszurkolnak egy igen jelentős összeget. Csakhogy ez a szabályozás azután született, hogy egyes cégek már megjelentek a hazai piacon. Most az a helyzet, hogy bizonyos cégek weboldala elérhető magyarul, új regisztrálókat azonban már nem fogadnak. A cégek így egyfajta szürke zónában működnek, a hatóságok ugyanakkor blokkolhatnák oldalaikat, mivel magyarországi működésükért nem fizetnek díjat. A blokkolás azonban eddig nem történt meg.

A közösségi médiaoldalak esetében, illetve a Google szolgáltatásait illetően azonban egy esetleges blokkolás – retorzió a nem fizetésért – lényegesen nagyobb felfordulással járna. E cégek szolgáltatásait magyarok millió használják nap mint nap, ezek leállítása nem csak hogy durva beavatkozás lenne az internet világába (diktatúrákban szoktak így oldalakat blokkolni, ott ugyanakkor a vélemények elhallgattatása miatt), hanem a közvéleményt is felbőszítené. A magyar reklámadó, annak a nagy netes cégekre vonatkozó része legalábbis, úgy érhetne el nagyobb hatást, ha az EU maga tárgyalna a többi nagyobb gazdasági blokkal, cégekkel, esetleg az OECD-vel, és közösen alakítanának ki egy platformot az adóztatásra.

A nagy amerikai cégek emellett egy kis európai ország hatóságának biztos nem adnának olyan hozzáférést szerveikhez, mint azt a magyar hatóságok az online szerencsejáték-szervező cégek esetében kérik (ráadásul az is kérdés, mennyire lennének együttműködőek a más országok hatóságai ebben az esetben, a bevételeket ugyanis nem biztos, hogy könnyen elengednék). Ha Magyarország mégis egyedül, Brüsszel nélkül menne neki a nagy tech cégeknek, azzal nem valószínű, hogy bármit is elérne. A cégek szolgáltatásainak elterjedtsége miatt az oldalakat ugyanis nem igazán lehetne blokkolni, ha fizetni meg nem akarnának a cégek, akkor el lehet menni bíróságra a vélt adót behajtani – ha a cég nem közli Magyarországról érkező bevételeit, nehéz belőni, hogy mennyit is szeretne kérni a magyar állam –, ám ez évekig tartó jogi procedúra lenne, mely sok pénzt fel is emésztene, ráadásul a siker sem garantált. Közben pedig lehet, hogy életbe lépne egy OECD-megállapodás, mellyel már ömölhetne a magyar államkincstárba a bevétel. A közösségi média megadóztatásának így nem biztos, hogy van értelme, érdemes lenne megvárni a közös nemzetközi megállapodást, ráadásul a magyar elképzelés így megintcsak illeszkedik az utóbbi években megszokott különutas gazdaságpolitikai vonulatba.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!