Új alapokra helyezik a közszférás munkavégzést Dél-Koreában. A kormányzat 2006-ban elkezdett kiköltözni Szöulból, hogy ezzel enyhítsenek a város zsúfoltságán, és messzebb legyenek Észak-Koreától. Különböző intézmények, mint például a parlament, illetve az elnöki hivatal azonban Szöulban maradt. Mindez ugyanakkor azt eredményezte, hogy több tízezer közalkalmazottnak el kellett hagynia Szöult, de ingáznia kell vissza a városba, van hogy hetente, de néha naponta. A kormány minderre azt a megoldást találta ki, hogy a fővárosba ingázó alkalmazottaknak okos munkahelyi központokat hoztak létre, ahol dolgozni tudnak ottlétük alatt – írja a Citylab. Így kevesebbet is kell ingázni Szedzsong városába, ahová a hivatalok jelentős részét telepítették.

A okos munkahelyi központok egy darabig igencsak idegenek voltak a koreai munkakultúrától: a rugalmas időbeosztás, a főnöktől történő kisebb függés nem volt az országra jellemző, ám a kormányzati elképzeléssel lassan, de biztosan átalakul a munkakultúra. A központokban az interneten keresztül lehet időpontokat, helyeket foglalni, az irodákban rendelkezésre állnak a megfelelő IT-eszközök, tárgyalók is. Az esetleges megbeszéléseket pedig videókonferencián is el tudják intézni, így nem kell visszautazniuk Szedzsongba jelenteni a főnöküknek a megbeszélésekről.

A dél-koreai kormányzat megoldását már a szöuli városvezetés is elkezdte átvenni, ők is egyre több ilyen központot hoznak létre városszerte döntően abból a megfontolásból, hogy így dolgozóiknak kevesebbet kell ingázniuk (Dél-Koreában nem ritka az egy órán túli ingázás sem), közelebb vannak a központok otthonaikhoz, és a dolgozók így többet lehetnek a családjukkal, több idő jut pihenésre is.

Mindezen megoldással pedig rengeteg pénz takarítható meg: számítások szerint egy okos munkahelyi központtal évente 140 ezer dollár utazási költség takarítható meg, és 27 tonna szén-dioxid kibocsátását lehet megelőzni. A dél-koreaiak ötlete alapján felvetődhet a kérdés Magyarországon is: nálunk is érdemes lenne hasonló megoldást alkalmazni egyes vidékre költöző minisztériumok esetében, így pénzt és időt lehetne vele megspórolni?