szerző:
Máriás Leonárd

A Népesedési Kerekasztal javaslata szerint a gyereknevelést el kellene ismerni a nyugdíjrendszerben. Az egyik megoldás az lenne, hogy akinek nincs gyereke, vagy csak egy van, tovább kellene dolgoznia a normál nyugdíjkorhatárnál, de több járulékkal megválthatná a többletmunkát. A kezdeményezők szerint igazságtalan, hogy a többgyerekes szülők most lényegében rejtett gyermekességi adót fizetnek, miközben a gyerektelenek vagy az egygyerekesek ugyanolyan nyugdíjat kapnak, mint a több gyereket vállalók. De mi lesz a meddőkkel? És azzal, aki elveszítette a gyerekét? Gál Róbert Ivánnal, a kerekasztal meghívott szakértőjével beszélgettünk.

hvg.hu: Ismét felröppent a téma, hogy a gyereknevelést valamilyen módon el kellene ismerni a nyugdíjrendszerben. Szakmai berkekben erről évek óta szó van, mégsem jutott el a megvalósulásig.

Gál Róbert Iván: A Népesedési Kerekasztal május-június környékén készített egy kétoldalas javaslatot, és gondolom, elküldték a kormánynak is. Fogalmam nincs, hogy a kormányzat mit szól ehhez, mik a pontos tervek, nem vagyok tagja a kerekasztalnak, csak meghívott szakértőként vettem részt a kidolgozásban. Az ifjúsági és családügyi államtitkár asszony mindenesetre nemrég pozitívan nyilatkozott a javaslatról.

hvg.hu: Miért kellene bevezetni egy olyan új szabályt, amely a nyugdíjban figyelembe venné, hogy ki hány gyereket nevelt fel és milyen iskolázottságúak ezek a gyerekek?

G. R. I.: Elsősorban nem a gyerekvállalás szempontjából fontos ez a javaslat. Ha hatvan évvel ezelőtt úgy alakították volna ki a nyugdíjrendszert, hogy figyelembe vette volna a gyereknevelést, akkor sem lettek volna drámaian más demográfiai folyamatok. Valamivel több gyerek született volna az elmúlt hatvanöt évben, vagy ha most bevezetnék, akkor a következő évtizedekben valamivel több gyerek születne. Ennek ellenére ez elsősorban nem egy népesedési javaslat, hanem egy újraelosztási problémát akar kezelni.

A probléma kiindulópontja pofonegyszerű: ha a generációkat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a mostani nyugdíjasok nyugdíjának az állami, felosztó-kirovó rendszerben az a forrása, hogy ők gyereket vállaltak, ezzel egy generációval korábban az akkori gyereknevelésbe beruháztak. Az, hogy hány gyereket vállaltak, és mennyit fordítottak a felnevelésükre és az iskolázásukra. Vagyis volt egy beruházás, most pedig van egy megtérülés. Ugyanígy a mostani aktívak nyugdíjának a forrását most teremtjük vagy nem teremtjük meg éppen azzal, hogy gyerekeket vállalunk vagy nem. Minél több gyerek van, és minél magasabb az iskolai végzettségük, annál könnyebb lesz egy generáció múlva a nyugdíjakat kifizetni.

Gál Róbert Iván
©

hvg.hu: Már az aktív korban, az adórendszerben is elismerjük a gyerekvállalást a családi adókedvezménnyel. Miért szükséges nyugdíjas korban is elismerni?

G. R. I.: A családi adókedvezmény, a családi pótlék mindig elhangzik ellenérvként. Ezek fontos tételek, de elenyésző összegek ahhoz képest, amiről akkor beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy igazságosabb lenne, ha elismernénk a gyereknevelés családi költségét. A gyerekeknek sokféle csatornán ad a társadalom a közjavakból, például a családi pótlékkal, a közoktatással, vagy akár a rendvédelemmel, a honvédelemmel is. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon a legmagasabbak között vannak a gyerekeknek adott közkiadások. A szülők áldozatvállalásához képest azonban ez csekély: ha a teljes csomagot vesszük, a társadalom részesedése a gyerekre fordított erőforrásokból körülbelül 30 százalék. A maradék 70 százalékot a szülők adják pénzben vagy munkában, beleértve a házimunkát is. Ennek ellenére ez a rész nem látszik, a gazdasági teljesítményünket mutató adatokban meg sem jelenik, sehol nem vesszük figyelembe ezt.

Ezt az inkonzisztenciát szeretnénk feloldani javaslatunkkal. Azt látjuk, hogy az időskor finanszírozása majdnem kizárólag állami csatornákon keresztül zajlik, a gyerekkor finanszírozása viszont zömében a háztartáson belül. Egyéni szinten a nyugdíj-megállapítás szabályai nem veszik figyelembe, hogy ki mekkora járulékfizető kapacitást állított maga után. A nyugdíj megállapításakor csak azt nézzük, hogy aktív korában valaki mennyit adott az idősebb generációnak (az akkori nyugdíjasoknak), azt azonban nem, hogy mennyit adott közben a nála fiatalabb generációnak. Ennek a rendszernek a kedvezményezettjei a gyerektelenek a gyerekesekkel, vagy még inkább, az egygyerekesek a többgyerekesekkel szemben.

hvg.hu: Más országokban hogyan működik ez?

G. R. I.: Más országra ez még nincs kiszámítva, ez egy meglehetősen úttörő számítás, csak most fog megjelenni.

hvg.hu: Ennek alapján ezt a modellt, amit önök javasolnak, még sehol nem próbálták ki a világban.

G. R. I.: Ezt nem mondanám. A gyerekbeszámítás a nyugdíjrendszerben, a közhiedelemmel ellentétben, gyakori jelenség. Sok országban például a nőknek szolgálati időt adnak arra az időszakra, amíg otthon vannak a gyerekekkel. Ha a dolog logikáját nézzük, felvetődik a kérdés, hogy miért adunk egy nőnek ilyet, ha nem fizetett járulékot. Mondhatnánk azt is, hogy az ő problémája, ha ettől neki visszaesett a jövedelme, és alacsonyabb lesz a nyugdíja. Ő vállalta, ő döntött róla. Mégsem ezt mondjuk, hanem szolgálati időnek vesszük a gyereknevelést, és ennek alapján nyugdíjjogosultságot adunk neki.

Sose gondolkodunk azon se, hogy miért ad minden társadalombiztosítási rendszer özvegyi nyugdíjat. Azért, mert hallgatólagosan tudomásul veszi a rendszer, hogy a háztartáson belül munkamegosztás van. Ez ugyanannak a történetnek egy másik, a férfi és nő közötti munkamegosztásra koncentráló aspektusa, mint amit mi a gyereknevelés finanszírozása felől számoltunk ki. Ezek a példák arról árulkodnak, hogy a társadalombiztosítási rendszer tudatában van a háztartás jelentőségének, a háztartásban végzett munkának és a benne zajló újraelosztásnak.

hvg.hu: Hogyan kezelné az új rendszer azt, ha valaki meddő? Őt megbüntetné ezért? Vagy például azokat, akiknek meghalt a gyerekük?

G. R. I.: Az nagyon ritka, hogy valakinek meghal a gyereke, és ennek az anyagi következményeit könnyű kezelni. Ez egy társadalombiztosítási rendszer, most is sok ilyen kockázatot kezel. Mondhatjuk azt, hogy akinek meghalt a gyereke, úgy teszünk, mintha nem halt volna meg, és úgy kap járadékot.

Képünk illusztráció
©

hvg.hu: Akkor viszont sérül a logika, amellyel igazságosabbá tennénk a nyugdíjrendszert, hiszen aki meddő vagy elveszítette a gyerekét, nem állított maga után járulékfizetőt.

G. R. I.: A társadalombiztosítás pontosan arról szól, hogy ilyen kockázatokat kezelünk. Ami viszont a meddőséget illeti, hadd mondjak egy példát. Vannak kerekesszékesek, akik nem tudnak lépcsőt mászni. Az ő hátrányukat nem úgy próbáljuk enyhíteni, hogy betiltjuk a lépcsőt. Engedélyezzük lépcsők építését, annak ellenére, hogy ez kizárja a kerekesszékeseket. A helyzetüket úgy próbáljuk könnyíteni, hogy akadálymentesítünk. Ami a meddőséget, vagyis a nem szándékolt terméketlenséget illeti, most a nyugdíjrendszer úgy viselkedik, mintha azt mondanánk, hogy nem építhetünk lépcsőt. Nem akadálymentesít a terméketlenek számára, hanem megtiltja a gyereknevelés figyelembe vételét. Meg kell fordítani a dolgot: építsünk fel egy ésszerű nyugdíjrendszert, és utána nézzük meg, hogy hogyan lehet a nem szándékolt terméketlenség okozta hátrányokat kompenzálni.

hvg.hu: Hogyan mérhető például az, hogy az egyik szülő nagy erőfeszítéssel támogatta a gyerekét, és mindent megtett, hogy befejezze az egyetemet, a másik pedig kevésbé vagy egyáltalán nem? Utóbbi nem látszik, hiszen hivatalosan ők is egy háztartásban éltek, és a szülő valószínűleg részesülne a gyereknevelési nyugdíjkedvezményben.

G. R. I.: Ezt valóban nem fogjuk tudni mérni. Amit mérni tudunk, az az, hogy valaki hány gyereket nevelt, tehát hány gyerekkel élt egy háztartásban, és milyen iskolai végzettsége lett a gyereknek. Erről már most is generálódik adminisztratív adat. Azt, hogy valaki jó szülő vagy rossz szülő, soha nem fogjuk tudni figyelembe venni, de minden ponton vannak közelítő becsléseink.

Azt próbáljuk megbecsülni, hogy valakinek a gyerekei mennyi járulékot fognak életükben fizetni, és azt látjuk, hogy az emberek közötti járulékfizetési különbségeknek nagyon nagy részét megmagyarázza az iskolai végzettség. Azok, akik egyetemet végeztek, életükben sokkal jobb foglalkoztatással és magasabb járulékfizető jövedelemmel rendelkeznek.

hvg.hu: Mibe kerülne mindez? Honnan kellene vagy lehetne ehhez forrást elvenni?

G. R. I.: A javaslatunk kiindulópontja az, hogy ez egy nullszaldós változtatás lenne. Minden további nélkül fel lehet állítani egy ilyen rendszert pótlólagos költségvetési források bevonása nélkül.

hvg.hu: Amit megnyernének a gyerekesek, azt elveszítenék a kevesebb gyerekesek és a gyerektelenek?

G. R. I.: Igen, korrigálnánk a jelenlegi újraelosztást. Egy kompenzációt adnánk a most meglevő „gyermekességi adó” helyett. Nekem az lenne a legszimpatikusabb megoldás, ha különböző korhatárokat állapítanánk meg aszerint, hogy ki mekkora részt vállalt a következő nemzedék felnevelésében. Lenne a sztenderd korhatár, amit a sztenderd felépített járulékfizető kapacitásra lehetne megkapni. Aki viszont kevesebb potenciális járulékfizetést tudna felmutatni (egyszerűbben fogalmazva: a „normál”, sztenderd szinthez képest kevesebb gyereke lenne, vagy gyerekei iskolai végzettsége alacsonyabb lenne, mint az átlag – a szerk.), annak tovább kellene járulékot fizetnie. Hosszabb ideig dolgozna, és rövidebb ideig kapna nyugdíjat.

hvg.hu: Tehát azok, akiknek nincs gyerekük, arra kényszerülnének, hogy a 65 éves nyugdíjkorhatár elérése után is dolgozzanak.

G. R. I.: Igen, a gyerektelenek és az egygyerekesek. Azt látni kell, hogy a családformálódás mai körülményei között gyakori a „töredék gyerek” is. Egy gyereket élete folyamán több szülő is nevel, a nevelőapaságot is figyelembe lehet venni.

hvg.hu: Ez az ötlet nem illuzórikus a magyarországi realitáshoz képest? Van egy jelentős méretű tömeg, főleg a rendszerváltás után munkába állók, akik kevés nyugdíjra számíthatnak a feketefoglalkoztatás miatt. Emiatt komoly társadalmi problémával kell szembenéznünk a következő évtizedekben. Ezt a szűkös helyzetet egyesek számára tovább súlyosbítaná a gyereknevelést figyelembe vevő nyugdíj-megállapítás.

G. R. I.: A járulékfizetést elkerülő karrierek miatti probléma a nyugdíjrendszerben már ma is jelen van. Növekedni fog a nyugdíjak szóródása, és növekedni fog azoknak az embereknek a száma, akik nem teljesítették a minimálisan előírt húsz év szolgálati időt. Ezt 2040 körül egy nagy hullámban követi a Ratkó unokák nyugdíjba vonulása, akik után már nem jönnek a Ratkó dédunokák. Éppen ezért mondom azt, hogy a helyzet kezelésének valószínűleg az a kulcsa, hogy tovább kell dolgozni. Ha egy generáció nem törődött eleget a gyerekeivel, így azok nem tudnak elég járulékot fizetni, akkor annak a generációnak vagy alacsonyabb nyugdíjjal kell beérnie vagy tovább kell dolgoznia érte. Ezek rettentő egyszerű összefüggések.

©

hvg.hu: Melyik évet írjuk akkor, amikor már az új nyugdíj-megállapítás alapján mennének nyugdíjba az emberek?

G. R. I.: Ezt holnap is be lehetne vezetni, de természetesen felmenő rendszerben. Egy 15-20 éves felkészülési idő szerintem elég lenne. Akinek nincs kellő számú gyereke, annak most kevesebb kiadása adódik, így abból felkészülhetne a számára kedvezőtlenebb nyugdíj-megállapításra. Ha felemelnénk a korhatárt számukra, akkor mindenképpen kellene adnunk nekik egy olyan lehetőséget, hogy egy magasabb járulékfizetéssel megválthatnák a korhatárkülönbséget. Én ezt teljesen méltányosnak tartom. Belekalkulálva azt, hogy a nem szándékolt terméketlenség eseteiben érdemes lenne kompenzációt adni.

hvg.hu: Azt mondja, ez nem egy népesedési javaslat. Az ifjúság- és családügyi államtitkár félreértette a koncepciót? Ő népesedési javaslatként beszélt erről.

G. R. I.: A Népesedési Kerekasztal jó pár igazságossági kérdést vetett már fel. Az egy empirikus kérdés, hogy lenne-e népesedési hatása egy ilyen megoldásnak. Minden bizonnyal lenne, de nem az lenne a fő hatása. A jelenlegi rendszer gyermekességi adójának a hatása elsősorban újraelosztási, hiszen elvonnak a gyermeknevelésre vállalkozóktól jövedelmet. A hatás csak kisebb mértékben termékenységi. Hosszú távon várhatunk ettől népesedési hatást, de nem ez lenne a fő hangsúly.

hvg.hu: Ennek a javaslatnak, álláspontnak a nyugdíjkerekasztalon, illetve szakmai berkeken belül mekkora volt a támogatása?

G. R. I.: Már egy hete mást sem csinálok, mint a kollégákkal levelezek. Vannak, akik azt mondják, hogy nem jó, mert nem a nyugdíjrendszerben kell a termékenységen változtatni. Erre az a válasz, hogy igen, de ez a javaslat nem is erre vonatkozik. Mások szerint méltánytalan egyes csoportokkal szemben. Azt gondolom, hogy sok olyan komponens jön elő ezzel a vitával, amitől ésszerűbben fogunk nézni a nyugdíjrendszerre. Ez egy viszonylag új gondolat Magyarországon, másutt nem. Más országokban a szakmai vita erről 20-25 éve elkezdődött, és már a társadalmi vita is legalább 10-15 éve tart. Nálunk két éve kezdődött el a Botos házaspár úttörő javaslatával. Hozzá kell szokni ehhez a gondolathoz. Sok olyan intézkedés volt korábban, ami érthetetlen és ismeretlen volt. Például az, hogy van egy felosztó-kirovó nyugdíjrendszer. Ez nem volt mindig, és amikor kitalálták, szintén voltak ellenzői.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Hajléktalan-ügy: Tarlós személyesen kérte az aluljárok éjszakai lezárását

Hajléktalan-ügy: Tarlós személyesen kérte az aluljárok éjszakai lezárását

Fegyvert karácsonyra?

Fegyvert karácsonyra?

Baj van, elromlott a Facebook Messenger, nem mennek át az üzenetek [frissítve]

Baj van, elromlott a Facebook Messenger, nem mennek át az üzenetek [frissítve]

A finnek nagyon jól szórakoznak Donald Trumpon

A finnek nagyon jól szórakoznak Donald Trumpon

Szalai Ádám finoman beolvasott az MLSZ-nek

Szalai Ádám finoman beolvasott az MLSZ-nek

A politikai-gazdasági bizonytalanságok miatt mondanak le a fiatalok a vállalkozásról

A politikai-gazdasági bizonytalanságok miatt mondanak le a fiatalok a vállalkozásról